A parti rendezvény részt a Kereked az évek alatt kialakított és megszokott rutinnal abszolválta: panelbeszélgetés, finom vacsora, jó hangulatú koncert, szuper szervezés. Nagyon köszönjük a befektett munkát és hogy évről évre visszavárják a klasszikus osztályokat! 

És akkor beszéljünk egy kicsit a klasszikusokról.

Az idei versenyre 52 egység nevezett, idén először – mint vendég – jelen volt a H-boat osztály is, akik ugyan egyik klasszikus definícióba sem férnek bele, de menettulajdonságaikat és az osztály hangulatát tekintve szépen belesimultak a klasszikus osztályok közé. És ezen túl is nagyon jó, hogy jöttek, mert mint legnépesebb osztály a versenyen, ha őket levonjuk, marad 42 egység.

Amiből 14 hajó készült egyáltalán fából és ezek közül 7 hazai építésű. Beleszámolva a fa dragonokat is. Ha a klasszikusság definícióját (bármelyiket) vesszük elő, úgy ez a szám inkább csak 11. És ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor valami más is hiányzott a hétvégéből, nem csak a szél.

A klasszikus vitorlázás szükségszerűen nehéz műfaj. A klasszikus flotta alapvetően nem tud más lenni, mint monoton csökkenő (a hajóimport-paradoxont figyelmen kívül hagyva), miközben a hajók fenntartási költségei aránytalanul magasak a folyamatos famunkák és lakkozások, stb. miatt, a hajókra ráadásul jobban is vigyáznak a tulajdonosaik, így – és remélem ezzel nem sértek meg senkit – a versenyzés során is sokkal hangsúlyosabb szempont a hajók védelme, mint a tökéletesnél pont eggyel jobb rajt kivitelezése.

Az MVSZ pedig - bár a díjkiosztón Elnök úr külön kihangsúlyozta, hogy a klasszikus vitorlázás hangsúlyos elem a Szövetség programjában és feladatai közt – csak versenyben tudja mérni a fontosságot és az aktivitást, így nehéz terhet ró azokra, akik számára a vitorlázás nem a bóják kergetését jelenti.

Ezek függvényében érdekes kérdés, hogy mit is üzen számunkra az, hogy az egyik legnívósabb klasszikus versenyen mindössze 3 osztály (70-es cirkáló, Európa-30, dragon) tudott 6 egységet vagy többet felmutatni.

Klasszikus hajók, előttük 70-es cirkálókkal

Hogyan lehet aktivizálni a közösséget? Mi motiválja, motiválná az igazi klasszikus egységek tulajdonosait, hogy egy ilyen hétvégén megjelenjenek, felvonuljanak?
Hogyan élhetik meg a klasszikusságukat?

Az elmúlt években ezen a versenyen a létszám nagyjából ugyanennyi volt, bár az eloszlás „szerencsésebben” jött ki, például tavaly 8 egység 30-as cirkáló jelent meg, idén csak 5, de példának felhozhatjuk az 50-es osztályt is.
Ezen túl azonban - ahogy a cikk írója által képviselt osztályban is - úgy általánosságban is elmondható, hogy a klasszikus osztályok (MVSZ szempontból) életbentartói inkább a klasszikus osztályokban versenyző műanyag, „spirit of tradition” kategóriába sorolható „nem klasszikus” egységek és nyomokban amúgy fát is tartalmaz a nevezési lista.
Erre különösen szép példa a 30-as cirkáló osztály a Kereked esetében, ahol egy komplett mezőnynyi Hankócz-Benacsek legenda állt kikötve a kikötőben, miközben a nevezett 5 egység közül egy fahajó indult összesen. Tavaly jobb volt az arány: 3 a nyolcból.

Ahogy a díjkiosztón is elhangzott: egy igazi klasszikust az ember nem birtokol, hanem megőriz az utókor számára. Ennek természetesen az is egy módja, ha nem veszélyeztetjük versenyzéssel és családi vitorlázásra használjuk, de valami módot mégis kellene és érdemes lenne találni arra, hogy egy helyen, valamilyen apropóból ezek a hajók is megjelenhessenek.

Kiváló kezdeményezés volt például pár éve a Kékszalag programjai közt, amikor ismertető táblákkal a parton egymás mellett voltak kikötve több osztály legendái Füreden.
Továbbgondolva: a Kékszalag rendezvény keretében a speed race challenge mellé lehet tartani felvonulást ismertetőkkel klasszikusok számára is a Tagore sétány előtt, illetve nem versenyfókuszú klasszikus hétvégét is, ahol a fókusz a közös vitorlázás mellett lehet a hajók látványán, a színpadon pedig változatos témák mentén a klasszikus vitorlázás értékeiről beszélgetni, nem csak 30 perces panelbeszélgetésre korlátozva.

A recept amúgy nem új. Más, a vitorlázáshoz képest hátulgombolós „sportágak” például a veterán autós közösségek hosszú ideje meg tudják oldani az ilyen típusú rendezvényeket, meglehetősen nagy közönségsikerrel és érdeklődés mellett.

Bár ettől még jelenleg úgy gondolom messze vagyunk, hiszen ehhez elsőként rendet kéne rakni abban a hosszú évek óta kerülgetett témában is, hogy egyáltalán mit tekintünk klasszikusnak és hogyan tudjuk ezt a definíciót a valósághoz és a versenyrendszerhez illeszteni a balatoni viszonyok között.

Aki idáig eljutott az olvasásban, lehet kicsit el is kell keserítsem: nem cél, hogy ezt a problémát itt és most megoldjuk, sokkal inkább, hogy kezdjünk el róla beszélni.
Hiszen az sem biztos, hogy amit jelen sorok szerzője problémaként ír le, az egyáltalán az, lehet minden jól van úgy, ahogy van.

Az viszont kétségtelen: ha egy klasszikus versenyen 10 körüli igazi klasszikus jelenik meg, miközben a Balatonon nem tévedünk nagyot, ha valahol 70-100 közé tesszük a számukat, akkor egy együtt gondolkozást mindenképp megér, hogy hogyan lehet elérni, hogy egy klasszikusnak hívott hétvégén ne csak nyomokban tartalmazzon a rendezvény palánkot.

(A szerző egy 35 éve vízen lévő, nem klasszikus Európa-30-as cirkáló büszke tulajdonosa.)