Kutya tartása a hajón egy kicsit hasonlatos téma a jó házasságéhoz. Vagyis nem túl gyakran fordul elő. Persze ehhez is a két fél konszenzusa szükséges. A hajósnak akarnia kell egy ebet a hajójára, az ebnek meg szeretnie kell a hajózással, no meg a saját hajósával történő együttélést.
Aztán, ha már a kutya-hajó rendszer működtetése készségszintűvé válik, akkor még hátra van a kutya-kikötő szerkezet próbaüzemének lefuttatása. A dolog itt is két részre osztható. Egyrészt a kutya szocializációs szintjére és képességére, másrészt az ott tanyázó kikötőlakó emberek morális ellátottságáéra. No meg persze, hogy egyáltalán a kikötő üzemeltetője, vagy annak helyi képviselője miként vélekedik a kutya-kérdésről, a kikötőrend tartalmaz-e utalást a kutyatartásra vonatkozóan.
Tehát összegezve: a kikötőben vagy a hajón előforduló kutyák számára megteremteni a szükséges feltételeket nem túl nagy ívű feladat. Viszont a kikötői közösségbe való integráció kérdése már nehezebb, hiszen ez meg nagyrészt az emberi intelligenciából fakadó közösségteremtő erőn múlik. Annak meg ma kutya nélkül is eléggé híján vagyunk. Úgyhogy mindenképpen jó lenne, ha a kutyatartás terén megtalálnánk a megoldást, mert ez is a hajóstársadalom összetartó erejét növelné.
Tanácsként csak annyi, hogy a kutyatartás hasonlatos a gyermekneveléshez: tehát ha az együttélés bizonyos szintjére érünk, már akár kutyát is tarthatunk, vagy egy hajóban is evezhetünk.
Rest Bulcsú
