Most azonban még az időjárás is kegyes volt hozzánk (és ellentétben a korábbi havazós, mínusz 5-6 fokos Dér Kupákkal szemben), szép kellemes meleg napos időt hozott nekünk.

Reggel fél 8 kor találkozó, daruzás, gyors szerelés. Már egy kicsit lassabb bepakolás, és még álmosabb elindulás. Ahogy melegedett az idő úgy lettünk egyre vidámabbak, és kényelmesebbek. Mindenki fejében az utolsó verseny és az örömvitorlázás járt.

Sajnos nem volt akkora szél, hogy végig vitorlázzunk Lelléig. Ezért vontáztunk. Persze kifogyott a benzin az utolsó 1000 méteren. Gyors tankolás, és az utolsó utáni pillanatban a megérkezés a rajtvonalra. Az 5 percesnél vettük le a vontát.
Drifterrel indultunk gyenge (3-4 csomós nyugatias) szélben. Ez persze annyira kevésnek bizonyult, hogy a kisebb hajók tényleg nagyon lassan (már már Kékszalag jellegű sebességgel) haladtak.

Hamar vettük a bóját Öszöd környékén, és a forduló után váltani is kellett a Code 0 ra. Igen ám, de sajnos a felhúzónk saját magára tekeredett. Nem csoda a számtalan edzés során elhasználódott.
Mivel, fent van, le kellett hozni.. gyerünk fel érte.
Így a pálya második szakaszában majdnem végig szereltünk az árbócon.
Ami csak azért volt érdekes, mert a hajón nincs bulba, csak svertünk van.
Fél csomós szélben, orrvitorla nélkül, igen csak billegős a gép. Keretről keretre dülöngél. És ilyenkor igencsak kalandos odafent dolgozni.
Sebaj, a kedvünket nem ronthatja el egy ilyen "apró" malőr.

Hamar befutottunk, és elindultunk hazafelé. Sajnos az utunk elején továbbra is  szélcsend volt. Így sem a versenyben lévő mezőny, sem mi nem haladtunk fénysebességgel.
De a szikrázó napsütésben a Balaton közepén. Miénk volt a világ.
Aztán elszabadult a ragályos hülyeség. Mindenki elfoglalta azt a posztot amit egész évben nem volt szabad. A kormányosunk bowmankodni ment előre, a bowman gross leekocsizni. A trapézfőnök a kormányhoz, és így tovább.
Kb 30 percig bírtuk a káoszt. Utána persze csak a nevetéstől fájó hasunk, no meg a végtelen lassú haladás szabott határt a hülyülésünknek.
Kieresztettük az egész éves feszültséget.
Megjegyzem a szalagon nem manővereztünk annyit mint most, a hazafelé úton.

Egyik szemünk sír, a másik nevet. El kell rakni télre azt amit egész évben szereltünk, imádtunk és egy olyan évet zártunk amit senki sem mert elképzelni magának csapatunk egyik tagja sem.
Jó dolog ez a vitorlázás. Jó volt ez a Dér kupa.

Novemberi finálé, avagy Dér Kupa

Pénzes Botond