Most ideálisak voltak a körülmények. 0 fok körüli hőmérséklet, 4-5 csomós stabil szél, és tükörsima vastag jég. Tamásék Széplak Alsóra járnak ki a jégvitorlásokkal, szinte minden nap. Most is itt találkoztunk. Ezután a találkozó után olyan 1.5 perccel már száguldoztam is a Balaton fölött. Az eligazítás viszonylag gyors volt. Széllel szembe ez se megy, hátszélben raumolni kell, shottra ráengedni ha emeli a szél felőli korcsolyát.. Persze nekem volt már előképzettségem. Aki kevésbé tapasztalt azt előbb maga mellé veszi az amúgy kétszemélyes gyönyörű fa jégvitorlásba.
Szóval még nem is nagyon dolgoztam fel az eseményeket, és máris 40-50 km/óra körül repültem. Az első 5 percben megértettem Tamás korábbi szavait, miszerint azt se bánná, ha egész évben be lenne fagyva a Balaton. A szerkezet, amit egyébként ott helyben gyárt egy mester meglehetősen egyszerűen kezelhető. A fa kormányrúd az első korcsolyát forgatja, míg a hátsó két él ragasztott fa hídon nyugszik. Ez utóbbi biztosítja a rugózást, ami első sorban nem a komfort, hanem a sebesség növelése és a szerkezet erősítése szempontjából fontos.
Az egy darab shottal, egyszerre szabályozzuk a forgó árboc görbületét, a baum lehúzását, és persze a vitorla szögét. Ezért első látásra egy kicsit bonyolultnak tűnő csigasoron fut végig a behúzókötél, és nem csak elől az árbocnál, hanem a baum végénél is lejön a testhez.
A kezelés ennek megfelelően egyszerű, szépen gyorsul bőven a szél sebessége főlé. Akár csak egy hajót a kormánnyal, és a vitorlával egyszerre kell kormányozni. Ha emelkedik a szél felőli korcsolya az rögtön érezhető, és a shott 2-3 centis ráengedésével szépen vissza is engedhető.
Egy szó mint száz, nem nagyon akartam kiszállni belőle, de egy idő után szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. Amikor síkesztyűben is azt éreztem, hogy a shott csúszik ki az elgémberedett ujjaim közül, akkor egy kicsit meg kellett állni pihenni és melegedni.
Délutánra kicsit erősödött a szél, és elkezdtük reffelni a vitorlákat. A reffelés előtti utolsó körben azért már nem volt ilyen meseszerű a rakéta. Fordulókban sodródott, ellen kellett kormányozni, mint egy autót.. Agresszíven állt két korcsolyára és nagy csattanással ért újra vizet illetve jeget. Reffelés után viszont újra kezes bárány lett a jégvitorlás.
Rögtönöztünk is egy háziversenyt négy szánnal, ahol szoros versenyben, az előkelő negyedik helyet szereztem meg. Persze nyilván csak azért, mert az én cipőmön nem volt jégjáró talp, és nem tudtam elég erősen belökni a gépet.
Aki teheti, és még nem próbálta, öltözzön fel jó melegen, vegyen síszemüveget és kesztyűt, majd látogasson le a Balatonra vagy a Velencei tóra, és próbálja ki a jégvitorlázást. Megéri!
Bővebb információ: http://www.pomucz.hu
Szutor Ferenc
