Egy 170Ah akkumulátor több mint negyvenezer forint, érdemes tehát odafigyelni. Az akksik idő előtti elhasználásával pedig a környezetünket is jelentősen szennyezzük.

Mi történhet télen egy akkuval? Például végkisülésig merül - olyan ez, mint másnaposan a stabil oldalfekvés: igen nehéz gyorsan felébredni belőle.

Hogyan lehet mindezt megelőzni? Első lépésben végy magadhoz megfelelő mennyiségű égetett szeszt, mert szükséged lesz rá a nagy hidegben! Tudomásul kell venni, hogy időnként rá kell nézni az akkukra, hiszen előfordulhat, hogy pár hónap alatt nyugalmi állapotban is lemerülnek: ilyenkor felkel tölteni mind. Természetesen ez a „téli töltődés" elég körülményes dolog: a hajót az elektromos áramtól messze eltolják, és sokszor egy barátságtalan, csúszós jégréteg borít mindent.

A szakszerűen (kötözött sonkásan) becsomagolt fedélzeted ponyvájáról megérkezik a nyakadba a jeges víz, amitől határozottan felébredsz. De a legnagyobb nehézséggel akkor találjuk szemen magunkat, mikor rájövünk, hogy fel kell verni téli álmából a kikötőmestert!

„Adjon isten, adjon már egy kis áramot!"

Ha valami téli csoda folytán sikerülne a szükséges áramot megszereznünk, nyugodjunk meg: nem ússzuk meg ennyivel. A fedélzet további kibontása és visszacsomagolása izgalmas mulatság télen. Az elektronikus előjátékok örömeit most lehet élvezni igazán!

Ha kitartóak voltunk, és sikerül józanul eljutnunk a „gonosz" akkumulátorok belső tárolórekeszéig, akkor megkezdhetjük a téli töltést. Ilyenkor jönnek a legizgalmasabb gondolatok: amíg egy akkunk töltődik, mi a francot csináljunk itt a hidegben? A töltési idő pedig minimum 10 óra! Á, ott egy kocsma, gyerünk...

A kocsmában eltöltött idő, esetünkben egyenesen arányos az akkutöltőnk teljesítményével és az akkumulátorunk kapacitásával. Ezt nem árt mérlegelni egy akkutöltő téli vásárlása esetén:

A verzió: az olcsó, kis teljesítményű akkutöltő járulékos költségei: hosszú töltési idővel járó jelentős ideig tartó alkoholfogyasztás, komoly kijózanodási utókezeléssel

B verzió: drága, nagy teljesítményű akkutöltő járulékos költségei: rövid idő alatt, csekély mennyiségű alkoholfogyasztás, nincs költséges kijózanodási utókezelés

Szóval ha 10 óra masszív piálás után aztán mégis azt tapasztalnánk, hogy az akkunk mégsem töltődött fel a kikötőben, semmiképp se állunk bosszút a „bűnösnek kikiáltott" akkutöltőn. A túlzott alkoholfogyasztás ellenére uralkodjunk önmagunkon, és felejtsük el még a gondolatát is annak, hogy a Balatonba dobjuk a lemerült akkut és a töltőt! H az akku végkisülésig merült, nem egyszerű dolog feltölteni: ilyenkor elfelejthetjük a hagyományos töltőket.

 

 

Mi tehát ilyenkor a teendő?

Elvisszük a telepeket az első sarki akku-kereskedőhöz, ahol az eladó a szokásos sablon-szöveggel közli: ez az akku kidobandó, de ha lehet, a privát ólomgyűjtőjébe helyezzük a cuccot. Ezek a forgalmazók többnyire nagyon-nagy környezetvédők ám! Persze rögtön elénk is raknak egy formás árlistát is, amiben alig 40 ezer HUF-ért vehetünk egy új akkumulátort. Az ember ilyenkor ösztönből érzi, hogy valami itt nagyon nincs rendben...

Gyorsan felütöm telefonom web-böngészőjét, és rákeresek: végkisült akkumulátor. Huhh és mmm, meg a nagy semmi! Egy halom bonyolult leírás, semmi érthető... Hosszas másodpercekig nem túl értelmesen bambultam a semmibe, és hallgattam, ahogy a kereskedő masszív folytonossággal győzköd arról, dobjam csak a gyűjtőjébe a „rossz akkumulátorom". Ezen a ponton még nem tudtam mi a megoldás, de tudat alatt elkezdett dübörögni bennem egy elég konkrét megérzés: ez az ember lehet, hogy üzleti érdekből hazudik nekem, és eltitkol valamit...

Meg is látogattam további három akkusegély céget, ahol ugyanazt a dumát lökték az arcomba. Persze a másodiknál rutinosan az akkukat már ki sem vettem az autóból, csak odahívtam a szakit, hogy mérje meg és töltse fel. Mikor a harmadik cégnél jártam, már majdnem feladtam... Lehet, hogy ezeket a „mélykisült" akkukat tényleg nem lehet visszahozni az életbe? Az eladó segédmunkása kérés nélkül elkezdte kipakolni az autómból a rossznak titulált akkukat, és sunnyogó komótossággal elindult a cég privát ólomhulladék-gyűjtője felé. A kolléga pakolásnál gondosan ügyelt, hogy az akkuim gyári csomagolásainak maradványai véletlenül se sérüljenek a lepakolásnál. Ekkor ismét jött a furcsa megérzés: valami itt továbbra sincs rendben. Lehet, hogy egy nagy, globális mutyi van a dolog mögött? Gondolkoztam fél percig, aztán a hulladéktárolóból visszapakoltam az akkuimat az autóm anyósülésére, és leléptem.  

Be kell vallanom, ekkortájt már elég kényelmetlenül éreztem magam. Egy nagy halom ólmot fuvarozok a városban ide-oda egész nap, és veszekszem olyan emberekkel, akiknek ez a szakmájuk, ezt a sportot űzik évtizedek óta.

Ekkor egy taxi izomból rám dudált, mert szabálytalanul bamba voltam. Én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve azonnal megállítottam. Elsőre elég agresszívnak bizonyult a taxis, de mikor adtam neki egy ezrest, azonnal lenyugodott. Megkértem, hogy a rádiójával álljon át három percre a taxik társalgó frekvenciára, és kérdezze meg, hogy hol lehet végkisülésbe lement akkukat feltölteni Budapesten. A választ nem tudta a Google, de a taxis megahertzes analóg rádióján fél percen belül hárman is megmondták a megfejtést: http://www.lestiakku.hu/.

Estére járt, nem hagyhattam annyiban, a nemrég befogadott, és ekkorra már valószínűleg igen éhes kutyám ugyan biztos, hogy szétszedi a nappalit otthon, de azonnal elindultam Lestihez! Lesti egy hatvanas éveit taposó „bölcs", aki záróra után is barátságosan fogadott. Az akkukat becipeltük, és megmértük: nincs baj, mondta Lesti. Hátramentünk egy katonai hűtőszekrényszerűséghez, amin mindenféle egzotikus kapcsolók és mérőműszerek pislogtak rám az 1950-es évek elektronikai világából. Az igazi értékek túlélnek, jó szemlélni, hogy van még ilyen. Hogy a franc esne belé, miért kell ennyit keresgélni a jó dolgok után! Hihetetlen, hogy mekkora az információszennyezés az interneten. Lesti ránézet egy rozsdás műszerre, és közölte: az akkuk jók, reggelre vihetem feltöltve, ötszáz forint lesz per darab!

Szívesen elbeszélgettem volna még vele, de mivel már későre járt, inkább gyorsan leléptem. Másnap, szállítás közben utamba esett az egyik akku-segélyes cég. Megálltam és kiraktam a legfőbb szaki asztalára a rendbe hozott feltöltött akkut. A főszaki felismert, és hangosan elismételte az előző napi sódert. Aztán ráncos homlokkal rámért az akkumra, majd ijedt tekintettel azonnal viszketni kezdett. Az megoldást tudta ő jól, hisz ez a szakmája. Rögtön érvelni is kezdett: hát ő nekik nincs is nagy áramú töltőjük, és egyébként is fáradjak ki a boltból, ne szórakozzak velük, ne rontsam itten a boltot...

Ezek után el tudom képzelni azt is, hogy mekkora szemfényvesztés, ami a hazai elektromos hajópiacon dúl. Mit is halottam nyáron? A sokadik elektromos hajó gyullad ki és süllyed el a Balatonon akkutöltés hiba miatt.

Érdemes tehát kreatívnak lenni, eltérni a megszokottól, új megoldásokat keresni. Igen, az igazi szakemberek néha rossz fej, maguknak való antiszociális emberek. Jó fejnek lenni pedig üzletileg nagyon megéri... Sajnos a logikus szakszerűséget egyre gyakrabban írja felül az üzleti érdek. Borzasztó látni, hogy egyesek reklámfelületek felvásárlásával inkább bizalmat gyártanak maguknak, és ipari szinten hülyítik a népet.


Fura világot élünk. Manapság többnyire azt nevezik környezetvédelemnek, hogy a tömegesen keletkező „lehasznált" akkumulátoroknak szép, nagy, elkülönített konténereket építenek közvilágítással, állami pénzből... De mi lenne, ha arra koncentrálnánk, hogy a meglévő gyártmányainkat újítsuk fel, ahelyett hogy folyamatosan kidobnánk az egyszer használtat? Ez macerás ügy, tudom, de nem lehetünk ekkora sznobok! Belegondoltál, hogy te miért veszel új plazma TV-t? A régi miért nem jó?

Kicsit visszafelé is nézhetnénk, és megőrizhetnénk a múlt értékeit. Józan ésszel, a szélsőségeket elkerülve. Az az igazság, hogy elfelejtettünk keresni! A megszokások alapján élünk, és közben teljesen ellustultunk - pedig van élet a Google-n túl is.

Kényelmes és hangzatos tévhit, hogy (csak) a multik gonoszok és környezetszennyezők! Mi, fogyasztók vagyunk a legfőbb felelősek. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, nekünk kell változtatnunk.

Kapcsolódó cikkek:

 

Hortobágyi Gábor