Még soha nem nézegettem legénység kereső fórumokat. Még soha nem küldtem emailt ismeretlenül senkinek, hogy szívesen felülnék a hajójára. Még soha nem mentem olyan hajóra, ahol ne vitorláztam volna legalább 1 emberrel évek óta.

Egy nyár végi hétfő este életemben először ránéztem a sailing.hu emberkereskedő fórumára. Y1. Maximálisan sportos hajó. Némi gyakorlat. Beugró. Lelkesedés. Szimpátia kétszer. Mindez csupa nagybetűvel. 

A nyár vége következő délutánján néhány kérdés társaságában küldtem egy emailt ismeretlenül valakinek, hogy szívesen felülnék a hajójára. Nem sokkal később nyugodt, kimért hang hívott, megválaszolta a kérdéseket, majd személyes találkozót ajánlott.

Egy újabb nyár végi ebédidőben részletesen felmondtam a vitorlás önéletrajzomat a hang gazdájának. Ismeretlenül. És bevallom, erősen megilletődve. 

 

Majd egy nyár végi hétvégén lementem Földvárra egy ismeretlen hajóra 4 emberrel, akik közül egyikkel sem vitorláztam soha. Pali a Péter Pálon kedvesen fogadott, ám a hajó előtt a mólón hirtelen ismét évek óta ismeretlen megilletődöttségbe merevedtem: az Onyx a lábhosszomhoz képest láthatóan messzebbre kötve, a belépő felület a vorstag előtt fél talpnyi, ráadásul előreugrik az orra a vízvonal alatt… Mr. Ford és az utolsó keresztes lovag, valamint némi hasi légzés segítségével nagyjából visszaszerzett fókusz után egy lépéssel magam mögött hagytam a nagy adag sohát.

Tölthet az ember előzetes órákat a neten mindenféle nyelvű technikai és egyéb leírást vagy jobb-rosszabb youtube videókat bújva, egy hajót elsőre érinteni megismételhetetlen, nem feledhető és csodásan impulzív benyomás. A 8,5 méter hosszú, 2,2 méter széles, 13 méter magas árboccal rendelkező, 1 tonna össztömegű Onyxot a hírek szerint nem pusztán profi tervezők, hanem 3, akár családi életidejének rovására is a vitorlázást választó úriember álmodta meg, állításuk szerint feldobni egy kicsi, dinamikus, könnyen és kisebb létszámmal kezelhető hajóval a kiterjedt, ám kényelmesebb versenyzéshez szokott svájci amatőr vitorlázókat. Némi ellentmondással ugyan arról is esik a híradásban szó, hogy ’svájci minőség kevés, ám magas tudásszintű vitorlázók számára’, de ennyi elitizmus elnézhető az Onyxnak, mert tényleg elegáns és szép tervezés. A Péter Pál a Balatonon egyetlen gyerek, de a néhány éve tervezett hajóból összesen is csak 32 létezik, nagy részük természetesen svájci tavakon. Ennek megfelelően ott osztályhajó, ám hazai vízen még válogatja a versenytársakat. Menettulajdonságait tekintve lehetne bárkinek a Balatonra jó választás, de nem reménykedünk az osztályban, mert nem fér bele sem matrac, sem hűtő, TV vagy napernyő: egyetlen ember nagyságú zárt terét betölti 3 zsák vitorla, 1 vödör és az orrsudár.

 

Na de az alap specifikációk után vissza az első érintéshez. Hasonló méretű versenyhajók közül 8M-et érintettem, a nagyobbak közül Liberát és Nauticot, meg persze a majdnem plátóian szeretett Assot, ám az 50 kilómra legjobban eddig az Onyx reagált. Ahogy beléptem a láthatatlan hídon át, a hajó finom, de teljes és azonnali odaadással mozdult a lábujjaim alatt: egy gyönyörű barátság kezdete. És itt el is oszlott minden tartás, félelem és gátlás, innentől az ismeretlenhez csak boldog szívdobogás társult. Kérem a vizet és a szelet.

Első közös utunkon az Onyx legénységével a Beszédes József emlékversenyt teljesítettük: mivel én beszoktatáson vettem részt, a többiek dolgoztak, míg én az időt ötödikként az achter alatt ücsörögve töltöttem. Figyeltem, láttam, éreztem, jegyeztem, tanultam. Mozgékony, gyors, túlvitorlázott, figyelmet igénylő, inkább kis szeles hajó, összeszokóban levő, de megfelelően tapasztalt legénység. Szerintük nem futottunk különösebben jól, de a mezőny elején végezni YS 1-ben nekem azért tetszett. Csakúgy, mint a közös szárazföldi időtöltés - mert lehet akármilyen jó egy hajó, ha az nem megy, hosszútávra nem tervezek. Az első napi beszoktatás és az esti vélemény csere elég jól sikerült ahhoz, hogy másnap Pali a kezembe nyomta a grosz sottot. 2 fiúval a fedélzeten meglepő döntésnek hangzik egy 50 kilós lányra osztani a nagyvitorlát, de mivel az orr vitorla cserékben Pisti és Dénes egy szezonnal előrébb tart, mégis így volt a leglogikusabb. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy a Péter Pál grosz shottján annyi a csiga, hogy jóval kevésbé fárasztó kezelni, mint bármelyik tőkesúlyos hajón, amin eddig vitorláztam. A kikötőtől a nap végéig 30 fokos, 7-12 csomós boldogságban centiztem ki-be a vitorlát - amúgy teljesen feleslegesen túlkezelve, hisz az Onyx grósza nem 470-es méret, hogy néhány centi bármit is számítson neki… Na de hát ha egyszer jól esett. Az első közös hétvégénk végére maradt egy, még a versenynél is szebb 12 csomó feletti negyedszeles Siófok-Földvár menet, dicsérő szavak és közös versenynaptár egyeztetés: úgy tűnt, az első teszteken egész jó eredménnyel végeztem.

Következő héten Pali 15 centivel közelebb kötött Péter Pálon fogadott… Grosz sott ismét – és azóta is -, Uniqa Kupa utolsó forduló Szemes előtt. A regatta sorozatban nem vettünk részt, gyakorlásként tehát egy újabb csodás szeptemberi nyári napon pálya és túraverseny, szép rajt, Asso kergetés az első bójáig, este ismét lecsó és ajándék naplemente, hosszú beszélgetések hajóról, szélszögekről, taktikáról, vitorla állításokról és egyre ismerősebbé váló életekről. Az elmúlt évek egyik legszebb hétvégéje volt erőlködés, szerepjáték és falak nélkül, kezdet helyett a legtermészetesebb folytatásként, minden nap újabb, mesébe hajló fejezetekkel.

 

A Szüreti Regatta hétvégéjét viszont gondolatban felkészülve és némi logisztikai előszervezéssel kezdtük: szállásfoglalás Badacsonyban, áthajózás Alsóőrsre a Péter Pálon pénteken. Újabb vallomással tartozom: szeretem a versenyeket, de legalább annyira szeretem az oda- és visszavezető hajózásokat is. Pali ilyenkor átadja a kormányt, mi pedig stresszmentes körülmények között tanulhatjuk a hajót. Shottal a kézben vagy vitorlát cserélve is érezzük, milyen szélben, milyen változásra hogyan reagál a Péter Pál, de kormánnyal a kézben sokkal nagyobb mind a kontroll, mind a szabadság. Verseny közben inkább már a posztjainkra figyelünk, ami a csapat szempontjából bizalmat mutat, és annak ellenére, hogy rövid ideje vitorlázunk közösen, ha még nem is szavak nélkül, de együtt dolgozunk, és mindannyian nagyon koncentrálunk. Alsóőrsre újabb mesefejezetként 25 fokos napsütésben, nagyrészt 7-10 csomós, egy takkos bő negyed szélben kormányozhattam a hajót, ő pedig egyre kezesebb lett és egyre többet árult el magáról.

Másnap a reggel megilletődött didergését is csak az Onyx tudta gyógyítani, az 1,8-as merülés ugyan nem könnyítette az indulásunkat, viszont különböző belmotoros segítségekkel többed magunkkal elég jól megtisztítottuk a hínártól az Elmű kikötőt. Aztán végül hátrafelé csak elindult saját motorral a hajó, Pisti biztonságból azért még fürdött egyet a 19 fokban, de amilyen hirtelen ért minket a rajt, annyira szépen sikerült. Az Onyxon a taktika elég demokratikusan alakul ki, Dénes szerint például egy jó rajt után már csak arra kell figyelni, hogy növeljük az előnyünket, ezt aznap a gyakorlatilag nem fújó szélhez képest kicsit kevésnek találtam, de nem volt mit tenni, álltunk előttünk 10, utánunk 110 másik hajóval együtt a sima vízen.

Majd egyszer csak belengedezett 1,5 csomónyi szél. A hajó 1 csomó felett azonnal ébred, olyannyira, hogy jó vitorla állítással néhány másodpercen belül a szélnél nagyobb sebességet produkál. Ahogy a szám lassan nőtt a műszeren, az Onyx újabb felejthetetlen pillanattal ajándékozott meg: életemben először közeledtem egy darabig ugyanazon a csapáson a Sirocco felé… Palinak köszönhetően elsőként követtük le Füred magasságában a szélfordulót, amit további hihetetlen 4 óra követett. A szél erősödött, de 4-5 csomó alatt és körül maradt, a tihanyi cső előtt mellettünk-mögöttünk az Evolution, az Orpheus, az Anna és az Irokéz, a nyugati medencébe érve előttünk csak Libera, Nautic 370, 70-es és 75-ös cirkáló… Földvár után is folytatódott a csoda, az Onyx egyenletes szélben, tükörsima vízen futott Révfülöpig. Dénes taktikájához hozzátettük a türelemben való hitet, szélcsík üldözés helyett türelmesen és kitartóan bízva abban, hogy márpedig néha igenis van olyan, hogy hullám nélkül, félvízen fúj a szél… A cirkálók a part alatt előbb utóbb fordulni kényszerültek, mi beljebb az olaj vízen vitorláztunk nyílegyenesen az ábrahámhegyi kapu felé, miközben a mezőny nagy része szétszóródni látszott Földvár és Fövenyes között. Az utolsó fél órában a szél tovább erősödött, így a 70-esek mégiscsak előttünk futottak be, de fél 3-kor a nagyok között szemtelen játékhajóként az abszolút 9. helyen végezve a Szüreti Regatta első napját yardstick szerint magasan megnyertük... Euforikus órák után volt még aznapra hajó elrakás, gratulációk, jól megérdemelt cordon bleu-k, levesek és palacsinták, ad hoc borkóstoló szállásadónknál, este lecsó helyett pörkölt, díjátadó és tovább barátkozás. És persze nem bírtuk az Onyx nélkül: a party sátor helyett Pali 11 körül a Péter Pál orránál ücsörögve talált újra ránk… El nem feledhetően gyönyörű nap volt.

Vasárnap reggel 10 csomó feletti szél fogadott, hiába sütött a Nap, vízhatlanban kezdtük a futamot, majd 6 órát dekkvizeztük kreuzban a Péter Pált. Sajnos a hajó élesebb menetben, erősebb szélben korántsem megy olyan jól, kreuzban a vitorla állítás leginkább a fordulók utáni újra állításra koncentrálódott, lehet, hogy többet ki lehet hozni az Onyxból, de már többször kiderült, hogy ekkora és ilyen irányú széllel kevésbé boldogulunk. A Balaton a második napon nem kényeztetett: Nauticok és 70-esek helyett a hevederekben lógva is leginkább Reginával és Sudárral versenyeztünk, ráadásul a nagyokat követő déli partos taktikánál állítólag jobb lett volna az északi. A 12-14 csomós keleti szél egyértelműen a nehezebb hajóknak kedvezett, az első 8 helyen a Liberák DNF-jének kivételével nem sok változás akadt. Pisti már Szemes környékén közölte, hogy a mezőny fele van előttünk, így a helyezés szempontjából nem számított az sem, hogy a Keleti medencébe érve gyengült a szél. A kedvünknek azonban jót tett a hőmérséklet emelkedés: a plusz rétegektől megszabadulva lecseréltük a fockot és az előző napi menethez hasonlóan ismét a szélsebességet túllépve futottunk be Füreden - Pistinek jó a szeme, az abszolút 60. helyen végeztünk. 

Egy halászkerti ebéd után hazafele újabb örömvitorlázás kormánnyal a kézben, a nagyobbik blisterrel halzolást gyakorolva égető napfényben Földvárig. Fárasztó, vízhólyagosra shottolós, lábfej izomlázat gyártó nap volt, felszabadítóan boldog és megnyugtató befejezéssel egy újabb narancslila balatoni naplementébe intve búcsút a következőig. Mert a jövő héten megint Onyx. És vele mindig jó szélben a szerelem.

Kovács Éva 

Kovács Éva