2005 óta van saját hajónk – egy Jeanneau 32.2 - amivel azóta évente minimum ezer mérföldet megyünk a Magyar Tengeren, részt vettünk minden Kékszalagon és áprilistól novemberig ritka az a hétvége, amikor nem vitorlázunk a Balcsin. 
2005 számomra nem csak a saját hajó élményét hozta el, hanem a tengeri 12 mérföldes vizsgát is, melyet abban az évben tettem le a Magyar Jacht Akadémián. Azóta évente 1-2 hetet tengeren is igyekszünk eltölteni, ezért számunkra egyértelmű volt, hogy a kisebbik fiamat, aki BGF-es hotel management gyakorlatát egy Mallorca észak-keleti partján lévő szállodában végzi, július második felében hajóval látogatjuk meg. Szerencsénkre pont azon a héten rendezték Palma de Mallorcán az éves „Copa del Rey” versenyt, amelynek kapcsán az éppen, hogy véget ért Volvo Ocean Race után ide jött a két spanyol érdekeltségű VOR hajó is, a Telefonica és a Camper. A palmai charter kikötőbe visszatérve már a vízen messziről kiszúrtuk őket és Gábor fiammal azonnal azon kezdtünk gondolkodni, hogy hogyan tudnánk közelebbről is szemügyre venni őket. 
 
 
       
A kikötőben a charter cég tulaja azt tanácsolta, hogy vízen menjünk oda és erre a célra azonnal felajánlotta a motorcsónakját! Nekünk sem kellett kétszer mondani, azonnal vízre szálltunk és meg is találtuk a VOR hajókat a regatta ORC és TP52 flottája mellett. Aggódtunk, hogy elhajtanak minket, de a következő meglepetésként, mosolygó barátságos arcok fogadtak a mólónál és segítő kezek asszisztáltak a kikötésünknél. Áhítattal néztük és természetesen fotóztuk, videóztuk a méltóságteljesen egymás mellett ringatózó két Volvo Open 70-est. Kisvártatva észrevettem, hogy a Camper cocpit ajtajában üldögél valaki. A pillanat extázisában vettem a bátorságot és megkérdeztem, hogy esetlegesen felléphetnénk-e a fedélzetre. Természetesen, gyertek fel - jött azonnal válasz! A keskeny kopott fapallón (!) fellépve a vitorlázás szentélyében éreztük magunkat. A puritán közegben az iszonyatosan széles cocpit, a hatalmas árbóc, a karbon veretek és csörlők mind a profizmus „illatát” árasztották. 
 
 
 
Lelki szemeim előtt azonnal megjelentek azok a videók, ahol ez a hajó 25-30 csomós vágtában szeli az óceánt és küzd a hatalmas hullámokkal, most meg a fiammal itt állok! Libabőrős lettem! Az áhítatból felocsúdva odamentem a barátságos idegenhez, aki nekünk háttal ülve egy, a kabinban serénykedő emberrel beszélgetett. Megköszöntem a lehetőséget, ekkor ő mosolyogva felállt, felém fordult és ekkor szembesültem a következő sokkoló élménnyel, hogy Mike Sanderson áll előttem. (aki az előző 2005-06-os VOR-t az ABN Amro I-el nyerte, a mostani versenyen pedig a Sanya-t vitte) 
 
 

Nevetve mondta, hogy ő is csak vendég ezen a hajón, de ha már eljött, hogy részt vegyen a Copa del Rey-en, csak meglátogatta régi barátját Chris Nicholsont (a Camper kapitánya), aki közben előbújt a hajó mélyéből. 
 
 

Szóval úgy végződött a kalandunk, hogy két VOR kapitánnyal futottunk össze a Camper fedélzetén, akik a legnagyobb természetességgel kalauzoltak körbe és meséltek sztorikat 566 mérföldes 24 órás menetről, 38 csomós atlanti rohanásról nekünk „égből pottyant” magyar amatőr túravitorlázóknak! Fantasztikus sportolók és emberek! Ez életre szóló élmény volt és feltette a koronát az egyébként is csodálatos Mallorcai vitorlás hetünkre.
Dr. Szokodi Csaba, Goode Wind, Balatonfűzfő

Dr. Szokodi Csaba