Ahogy gyarapodtak a képek, és egyre fogyott a műanyag hajóról, úgy kerültek elő a mahagóni palánkok, a klasszikus vonalak. Végül kirajzolódott egy krawell palánklású túra építésű folkeboot. 

 

 

Sajnos a hajótest és a fedélzet műanyagozása nem tükrözi hozzáértő kezek munkáját. Az amúgy is rossz állapotú hajó helyzetén nem javított a fércmunka. A kertben kezdődő felújítási tevékenység során hamar kiderült (ami fahajók esetében nem is olyan ritka jelenség), hogy felújítás helyett újjáépítésről kell beszélni. Az is kiderült, hogy a hajógerinc, a palánkolás, a legtöbb borda és a fedélzet cseréje túlmutat a kocsibeállóban elvégezhető feladatok ökrén. 

Így került a vitorlás Szabadi Tiborhoz, aki több folkeboot átépítésében résztvett már. 

Itt találkoztam én is Péterrel a hajó tulajdonosával, aki nagy szeretettel vesz részt most is a munkában. Márpedig van mit csinálni a hajón, ami még mindig inkább szét felé megy, mint össze. 

 

 

Elnézve a készülő vitorlást látszik, hogy a 2013-mas szezon még inkább az építéssel, mint a vitorlázással telik majd. 

Jó látni, hogy bizony vannak még olyan emberek, akik örömüket lelik egy régi fahajó felújításában. Akik erőt, energiát, és nem kevés pénzt fordítanak arra, hogy egy hajdanán szép hajó visszanyerje eredeti pompáját.

Vajon mennyi fahajó várja még gondos kezek munkáját eldugott gyártelepeken, csarnokok sarkában, átadva az enyészetnek? 

Vajon mennyi vitorlázó van, aki szívesen megfogná a csiszolópapírt?

Én remélem, hogy sok. Na meg azt is, hogy egymásra találnak.