Mindig van, aki felnőttként jön rá arra, hogy neki itt a helye a vitorlázásban, ez az, ami kell neki, itt érzi jól magát, ide született. Nekik azért mindig nehezebb.  De hogy munkával, kitartással sok minden elérhető, az vitathatatlan. Diószegi Zoli azok közé tartozik, akik ezt bizonyították, bizonyítják. 30 évesen kezdett, rögtön F18-asban, ott van minden versenyen, rögtön ranglista második és a célja az olimpiai kvótaszerzés. Pedig egyáltalán nem volt könnyű dolga. Senki nem mondta el neki, mi van a pályán, autodidakta módon kellett elsajátítania mindent. Akik versenyeznek, tudják: a szabálykönyv gyakorlati alkalmazása és értelmezése még tapasztaltabb versenyzőknek is rejteget néha újabb kihívásokat.

Dió gondolt ránk: megálmodta és szinte saját kezűleg (!) elkészítette azt a társasjátékot, amely ötvözi a táblán szimulált versenyhelyzeteket és a versenyszabályok játékos elsajátítását.  A Regatta Board Game már egy modern fiatal kreativitását tükrözi. Célja kettős volt: elsősorban az, hogy könnyítse azok dolgát, akik hozzá hasonlóan „későn" csöppennek bele ebbe a sportba. A másik ok prózaibb: hogy télen se maradjunk csapat, verseny és persze játék nélkül.

Azoknak írom, akik még nem ismerik a játékot, mindenkit buzdítok arra, hogy még amíg tartanak a hideg napok, üljenek össze  - maximum nyolcan lehet játszani -, próbálják ki, és írják meg véleményüket Diónak, aki nyitott az építő kritikákra. Szerintem nagyon jó haszna van a játéknak a felnőtt-, és gyermekoktatásban is, minthogy jól lehet vele szimulálni különböző helyzeteket. A bábuk, vagyis a hajók egyelőre kísérleti stádiumban vannak, van már ötlet a fejlesztésükre, az ötletgazda ígérete szerint mindenki kap majd újakat, amikor készen lesznek.

 A játék, az ötlet mindenképpen nagy hiányt pótol. Kivitelezése tesztelés alatt, egyelőre csak az első 100 darab készült el, gyors kampánymunkával, a Boat Show-ra. Ott még csak egy pofás kis hengert láttunk, amihez még a kiállítás ideje alatt is készültek a hajók.

Az alábbi sorokban a tesztjátékról mondjuk el a véleményünket. Ajánlott előbb kipróbálni, és azután tovább olvasni, mert sok minden csak akkor érthető a következőkből.

Nagyon tetszett a csomagolás. Az egész játék belefért egy 35 cm-s hengerbe. Ötletes. Kicsomagolás után pár napig érdemes a táblát és a taktikai kártyákat a hűtő oldalán tárolni, hogy szépen kirúgják magukat. Minden mágneses ugyanis. Az apró F18-asok, és a pályamódosító lobogók is kis, talapzatnak átalakított flipchart mágneseken állnak a táblán. A táblát, az up-down pályával és az izgalmas szélfordulós, pöffös, flautés, zátonyos kártyákkal jóval szélesebbnek is el tudtuk volna fogadni. Már csak a 8 versenyző hajó izgalmáért és táblán való elféréséért is.  Egy-egy szorosabb helyzetben borogattuk egymást ugyanis. Meg aztán nagyobb táblán nagyobb rácsozás talán sokkal méltóbb is lenne ehhez a játékhoz. Tudom, a vízen eleve tágasabb a tér, mint a dohányzóasztalon.

A játékszabályokat hosszasan kellett tanulmányoznunk. Nem mindenhol volt teljesen tiszta, ezért ott, ahol nem volt konkrét instrukció, igyekeztünk az életszerűségre törekedni. Leendő játékostársainknak talán segíthet valamit. A kártyákon lévő „jó válasz esetén..." opció ellenkezője esetén a „szankció" a sima lépés a választott dobókockán lévő szám szerint. „Rossz válasz esetén..." opció felkínálásakor meg nyilván a jó válasz normál továbblépést engedélyez.  Leejtés-felélesedés nem kíván külön lépést, csak a fordulás, halzolás és a spi-húzás. Egyvalamire nem jöttünk rá és a szabályok között sem találtunk rá utalást: a táblával azonos rácsozású pöffös és flautés kártyák milyen lépéseket kívánnak? Mert a „lyukas" flautés kártya és a nagyobb rácsú pöffös egyértelmű. És az egyenes rácsozású pöffös kártyáknál melyik irányba fordul el a szél 45 fokot?

Azt gondoltuk, hogy a kétféle ferde rajtvonal csak a játék izgalmát szolgálja, de azt már magunknak kellett kigondolnunk - említés híján -, hogy a sárga a befutó.

A kiosztott taktikai kártyákat Dió instrukciója szerint a táblán hátoldalukkal lefelé helyeztük el, és a játék izgalmait fokozandó - és nem mellesleg életszerűségét visszaadandó - csak az adott kártyára lépés előtt fordítottuk fel. Ekkor derült ki az, hogy ott flautéba, pöffbe, szélfordulóba, esetleg zátonyba futunk bele.

Nagyon pozitív, hogy kezdő, szabályokat nem ismerő játékosok számára alternatív kérdéssort dolgoztak ki az alkotók. Ebből kiindulva a gyorsan lefutott próbafutam után felmerült egy ötlet.  Mi lenne, ha rögtön 3 pakli kártya lenne? A játék elején megegyezhetnének a játékosok, hogy teljesen kezdő, amatőr verseny, vagy profi verseny kategóriában játszanak. Kezdő és közepes szinten még versenyszabályzat nélkül, a kezdőknek szóló kérdésekkel, de több izgalmi elemmel játszhatnánk, pl. „haváriád van, spinnakered szétszakadt, egyik mancsaft vízbe esett, vissza kell menni érte, ütköztetek, stb. Haladó szinten pedig alkalmazni kell már a versenyszabályokat is. Persze lehet, hogy ez így túl megengedő, de a szabályokhoz nem értők számára feltett kérdésekből úgy értettük, hogy nekik is szól ez a játék. Teszteltünk egy vitorlázó feleséget is, aki a futam végére, ha nem is tanult meg szabályosan vitorlázni, de a forstag definícióját már el tudta sajátítani.

Utóbb tudtam meg Diótól, hogy további kártyacsomagokat is tervez. Hajózási szabályzat, tengeri vitorlázás, stb...

Köszönjük a lehetőséget a játék kipróbálásra és biztatunk mindenkit, szerezzen be magának egyet, és szervezzen közös játékokat, már csak a társaság miatt is, akár még házibuli is kerekedhet belőle!

Mi is szívesen várjuk a játékkal kapcsolatos ötleteidet, tapasztalataidat, amiket szívesen megosztanál a Porthole közösséggel!

Kövendi Eszter