A nagy kikötők megfizethetetlenek, egyébként is távol esnek a háztól, és leginkább a megszokott jól beetetett titkos hallelőhelyektől. A horgászok helyi érdekérvényesítő erejére mindig érzékeny önkormányzati vezetők ellenállás nélkül közvetítették a népakaratot, így a hírhedt Balaton törvény módosításához már három megye közgyűlésének elnöke is latba vetette befolyását.
Mit is akarnak? Speciális elbánást, mert sokan vannak, kevés a szabad partszakasz így a csónak lételem. A kötelező kikötő drága, alakuljanak helyette „csónakmenhelyek" (ezek nem kikötőnek minősülő, elkerített területek), amihez nem lenne szükséges mindenféle engedély, de vízjogi díjat kérhetne az állam érte, amire persze szintén nincs a horgászoknak pénzük.
Nem vagyok feldobva. Van egy részleteiben elfuserált Balaton törvény, melybe becsempészték a mederhasználat, a hajózás szabadságának teljesen ésszerűtlen kizárólag a kikötők gazdasági érdekeit szemelőt tartó korlátozását. Azzal, hogy megtiltották a hajók kikötőn kívüli tárolását, szakítottak a honi hajózás tradicionális értékeivel, azokkal a hagyományokkal, melyek emberöltők óta jellemzőek voltak a tó hajózására, kultúrájára, függetlenül a hajók méreteitől.
A Balatonon akkor is volt hajózás amikor még nem voltak kiépített kikötők. A Déli part kotort védett medencéi lehetővé tették a nagy merülésű hajók befogadását, de ennek nem volna szabad túllépni a hajózás minőségi szolgálatán. Az erőszakos kikötőbe kényszerítés, melyet a legújabb rendeletek már a néhány órás horgonyzásra is kiterjesztettek gyakorlatilag megfosztják a hajósokat a legszentebb elfoglaltságuktól, a szabad útcélválasztástól. Ha én a sajkodi strandon szeretnék egy lángost, vagy Alsó-Bélatelepen meglátogatni az Eötvös tábort, azt víz felől csak úgy tehetem meg, ha a hajón őrszolgálat vigyázza a nem is tudom micsodát. A kényszerkikötőkben ha van vendéghely azt csak horrorisztikus áron vehetem igénybe, de minek, ha nem is oda akartam menni!
Szóval ahelyett, hogy ezt a beteg jogszabályt eltörölnék folyik a teljesen értelmetlen toldozgatás-foltozgatás egy egy érdekcsoport - jelenleg a horgászok kárenyhítő igyekezete.
Lássuk mit lehetne tenni!
Vissza kellene állítani a szabad mederhasználatot olyan ésszerű korlátozással mely figyelembe veszi a közforgalmú hajózás, és a környezetvédelem érdekeit.
Meg kell határozni a kishajók, csónakok partközeli tárolásának szabályait és azt betartatni. Nem a csónaktárolás a nád legnagyobb ellensége! Évszázadokon át együtt élt a hajós és a nádas, ennek technikája egyértelműen megfogalmazható.
Meg kell teremteni minden balatoni önkormányzat területén a sólyázás lehetőségét. Ezzel a parttól, a tótól távolabb élőknek is lehetőségük lenne a csónak és kishajóhasználatra a vízen tárolás kötöttségei nélkül.
A nagyobb hajók miért ne állhatnának szakszerűen telepített bójákon, ha az távol esik a hajózási útvonalaktól? Ennek nincs környezetvédelmi vonzata, az állandó árbocfény technikailag megoldható, a vagyonbiztonság meg nem közügy. A hétvégi házakba könnyebb betörni, tessék itt is biztosítást kötni!
Mi a bajom a tervezett csónakmenhelyek létesítésével?
Mert tovább mélyíti a hajós társadalom megosztottságát. A pecásokra kihegyezett - de rajtuk sem sokat segítő - kedvezmény előkészítő kampányában már meg is jelent a „bezzeg a trükkös jachtosok" argumentációja. Pedig tudomásul kellene vennünk, hogy minden vízen járó egy hajóban ül!
Már nem is csodálkoztam amikor a Facebookon e témában az alábbi gyöngyszemre leltem:
"Azt nem értem,hogy ebben a fos országban egyre több a szegény meg a munkanélküli mások meg már a Balatonra csak úgy lazán yachtot vesznek. Csak én érzem úgy,hogy ez az ország kezd egyre jobban morbid lenni? Tele vagyunk kőgazdag emberekkel, míg a maradék 70% egyre csóróbb lesz. Foglalják le ezeket a yachtokat adják el a p.csába és adják a pénzt a szegényeknek kajára."
Ha csak így nem.....
Gerő András
