József Attila felejthetetlen sorai jutnak eszembe.

Útálom, mint a varjú a rohadt tököt! Pláne, ha több hajóval túrázunk, és a nyílt vízen ér. Rettentő bajok lehetnek belőle, ha felkészületlenek vagyunk. Márpedig, ezzel gyakran találkozom.

De kezdjük az elején. A helyzet nem is olyan egyszerű, hiszen az élet „nagyon sűrű" lett. Jómagam úgy állok vele, hogy már februárban rögzítenem kell a szabadságokat, így a túrák időpontjait is. Gondolom, nem egyedül vagyok ebben a helyzetben. Tetszik, nem tetszik, akkor kell menni. Nincs mód arra, hogy alkalmazkodjunk az időjáráshoz. Azért pár dolgot meg lehet tenni. Én például a „tervezős állatfajtához" tartozom. Nagyvonalúan megálmodom legalább a többhajós túrákat. Melyik medence, legtávolabbi kikötő. „A" és „B" terv, jó és változékony időjárásra. Alapszempont, hogy megközelítőleg egyformán felszerelt, menettulajdonságú hajók vegyenek részt. Ha ez nem biztosított, a menettervezetet a leglassabb, legkevésbé viharállóhoz kell igazítani. Soha ne hagyjunk hátra senkit!

A részletes programot persze az indulást megelőző héten pontosítjuk. Feltétlenül tájékozódjunk, mely kikötőkben, mikor van valami vitorlásverseny. Oda ne menjünk, hiszen kölcsönösen útban lennénk egymásnak. Kattintgassunk körül, hol, milyen időszakos látnivaló, esemény, buli adódik, amit érdemes útba ejteni. Lehetetlent ne tervezzünk. Ha például sütni - főzni akarunk, Fonyód, Szigliget, Földvár jöhet szóba, és nem Balatonfüred. Esőben célszerű múzeumozni, kulturálódni, tehát Keszthely, Fonyód, Boglár, Siófok, Füred a megfelelő. Berúgni Badacsonyban kell (egyéb kikötőkben is lehet). Ha több kisgyerek van, be lehet iktatni mondjuk egy Zánkát, dínó kiállítás ügyében. Mindig legyen túravezető, és egy helyettese. Nekik mindent tudni kell. Közös kocsmázások lefoglalva, esti szabad kikötőhelyek biztosítva, ki főzi a reggeli kávét, ki mit fényképez a „krónika" számára, hol lesz nyitva fodrász (hölgyeknek), merre érhető el gyógyszertár, meg ezer más dolgot. Az utóbbi évek jellemzője, hogy nem mindenki tud elejétől végéig velünk lenni a soknapos tókerülésen. Bevált, hogy őket lehozzuk az indulási helyre, a később beszállók csomagjaival együtt. Aztán váltásnál vonattal jönnek - mennek oda, ahol éppen vagyunk, célszerűen a déli parton. És úgy általában, ne tervezzünk sok-napi távolságokat, és mindig legyen egy tartalék nap vihar esetére. Az utolsó teljes nap végére szeretek a befejező állomás szomszédságában lévő, legközelebbi kikötőben lenni. Ebédre érjünk Földvárra, legyen idő szép nyugodtan kipakolni, kitakarítani, és még haza is érni Budapestre. Pláne, ha vasárnap van és csúcsforgalom. Száz szónak is egy a vége, több hajó, nagy társaság, sokfajta érdeklődés, temérdek ötlet, kívánság. Rengeteg szervezést, tájékozódást, egyeztetést igényel, ha azt akarjuk, hogy igazán kellemes legyen a közösen eltöltött hét.

Teljesen más eset áll elő akkor, ha saját, jól felszerelt hajónkkal, tapasztalt, összeszokott társasággal, egymagunkban túrázunk. Egyszerűbb és kötetlenebb. Persze, előre tájékozódni ekkor is érdemes, de az időjárás tekintetében bátrabbak lehetünk. Vihar fok, reffelt grosz, neki a víznek, amerre „nincs bedeszkázva". Isten velünk, ki ellenünk?

A cikk megírása óta végre megjött a jó idő, végeztünk a felkészüléssel, így aztán nemsokára kifutunk, és bemelegítésként célba vesszük Tihanyt. De ez a következő írásom témája lesz.

A sorozat eddigi cikkei:

1. rész - Dörögnek a puskák

2. rész - Többen lennénk? 

3. rész - Jobb betenni, mint kivenni

4. rész - Többet ésszel, mint... 

Gelencsér György (Merlin)