Idén is vagy 250 csapat döntött úgy, hogy benevez de hosszabb tépelődés után úgy határoztam, hogy nélkülem is elvan ezer ember, inkább csak körbejárom a témát és külső szemlélőként csatlakozom az eseményhez.
Elhatározásomban az is szerepet játszott, hogy már régen szerettem volna körbebiciklizni a tavat, és feltételezve, hogy fel tudom venni a mezőny sebességét, a játékot a Pünkösdi Regattához igazítottam. Bár a Kékszalaggal tekerés is izgatja a képzeletemet, a nonstop 210 km-es túrához még nem vagyok felkészült.
A péntek esti fotogén vihar nyomán, szombat reggel gyönyörű száraz időben indultam Keneséről, hogy még időben ott lehessek a 10 órás rajtnál. A Spariban telt ház fogadott, elsősorban a 3 napos Dolesch Iván emlékverseny kötötte le Béciék figyelmét, de már érkeznek a résztvevők a 27-én kezdődő FD világbajnokságra is. A klubház előtti füves placc telve bámészkodókkal, nem rossz látvány a nagy hosszanti hullámokon elrajtoló tekintélyes nagyhajós mezőny.
Csanda Zsófi a VB szervező motorjaként irányítja a frissen érkezőket, miközben büszkén sorolja az előzetes adatokat: 19 országból 86 egység nevezett eddíg – ennél több hajót nem is nagyon tudnak fogadni, mert akkor már csak osztott mezőnnyel lehetne versenyezni, ami igencsak megkeserítené a rendezők dolgát. A Flying Dutchman népszerűsége azóta is töretlen, hogy kikerült az olimpiáról. Ez az a hajóosztály, ahol megkérdőjelezhetetlen a fölényünk. Olcsiék a 10. világbajnoki győzelmüket szeretnék itthon ünnepelni. Nagyon drukkolunk nekik.
Közben elrajtol a Pünkösdi Regatta mezőnye, így magam is folytatom a Keszthelyig rám váró 105 km-es szakasz hátralevő részének teljesítését. Nincs könnyű dolgom az erős szembeszélben, amíg a vízen krajtzolnak a hajók, nekem az igen gyenge alaktényezőm miatt kell bűnhődnöm. Keresem is az ürügyet, hogy időnként megállhassak. Szerencsém van. Már Szárszónál látok egy mentésre szoruló cirkálót. Nem is értem mi késztette a partközelbe, hiszen a vízszint örvendetes emelkedése a meder domborzatát azért nem változtatta meg.
Szemesen még tartom a lépést a mezőnnyel, de itt is akad látnivaló amikor Zénó a legújabb RAN 370-esével szerelni kényszerül. Megcsodálom a J24-es flotta egyik legeredményesebb hajójának új színpompás ruháját. Megtudom, hogy a brutál sárga bevonat nem festék, hanem fólia. Ha nem tetszik cserélhető. Nem rossz megoldás.
Lellére érve már fogy az erőm, amikor megpillantom régi kedves ismerősünket a BLYC egykori üzemeltetőjét Cziráki Mártit. Nosztalgiázunk egy jót a Holiday étterem teraszán, de nincs kegyelem taposok tovább. Egy szusszanás Bogláron a csavargőzös tövében, de innen már nem állok meg Keszthelyig. Az élmezőny rámvert vagy két órát, de engem különösen a Picabo bravúrja kápráztat el. Az Assosok lenyomták az esélyesebb Sponzit a nagy cirkálókról nem is beszélve. A hajóban nagy nevek: a kormánynál Kovács János Balázs az ős szörfösöknek csak a Kiskoko, a dróton Ambrózi Gyurci és Bánkuti Gábor aki leginkább a Nyúl de a többiek jelenléte sem gátolta a nagy rohanást.
Első utam a Bahart mólóra vezet. A kis mólószár védett öblében ott állnak a Balaton legszebb hajói. A Nemere II, a Scirocco, a Tramontana, vagy a Stefánia mind megannyi időtlen szépség. Hiányolom a Lillafüredet, a 6R-eket és a szokásos mólón főzőcskét is. A túloldalon minden hely foglalt, de a klasszikus többszáz hajós fürt már a múlté. A központi rendezvény a Főnix kikötő megnyitását követően veszített varázsából, évről évre kevesebben vállalkoztak az esti gyalogtúrára, így idén már a rendezvénysátrak is a Libásban kaptak helyet.
Nem állunk már sorba a nagymóló wc-i előtt, de a hajókban is sokkal kevesebben alszanak mint azelőtt. A mezőny nagy része szállodákban, vagy a klasszikus zimmer frei konstrukcióban tölti az éjszakát. Úgy éreztem én is megérdemlek egy kis kényeztetést és a legendás tereptárgyban, a mindenhonnan látható Hotel Helikonban foglaltam helyet. A 7. emeleti szoba szép kilátással kecsegtetett, és ezzel minden jót elmondtam, mert nagyon nagy csalódásként éltem meg az itt töltött szerencsére nem túl hosszú időt. Az, hogy egy ilyen helyen nincs meleg víz, arra nincs mentség, de ehhez elviselhetetlen csatornabűz társuljon, majd mindezt – kompenzáció helyett egy igen otromba számla-lehúzással tetézik az megbocsáthatatlan.
A vasárnapi futamra egy másik Helikonon, Andorka Rudi Borresen-jén vendégeskedhettem itt próbáltam először filmre is rögzíteni a látottakat. A felvételek remélem jól sikerültek, mert Csillától nagyon kikaptam, hogy elmulasztottam engedélyeztetni a beugrásomat. A vasárnapi díjkiosztó súlyos viharfenyegetés terhe mellett a rendezvénysátorban zajlott, de megúsztuk. A nagy szél és a zivatar elkerült bennünket és a médiaszereplésem súlyát sem találták büntetendőnek, így Rudi is megtarthatta a vasárnapi futamban kivívott első helyét.
Hétfőn végre csodás napsütés és élénk hazafelé segítő szél uralkodott. 9-kor el is rajtoltunk: a mezőny és én. Györöknél még fej fej mellett haladtunk a Sponzival, de amikor a balatoni kerékpárút Badacsonynál eltávolodott a víztől és a tanúhegyek között kanyarogva Zánkánál mutatott először vizet, már tudtam: ezúttal sem nyerhetek. A hajógyárban már kikötött a Sponzi mire Füredre értem, de a Sciroccót azért még le tudtam előzni.
A hátszeles menetek lényegesen megkönnyítették a pedálozást is, pedig az északi oldalon sokkal több emelkedőt kellett legyőznöm mint a délin. Az üzemanyagtöltő állomások elég foghíjasan települtek, de meglepően jó árszínvonalon szolgáltatnak. Egy köveskáli kocsmában egy fél literes jéghideg hosszúlépésért nem kevesebb mint 160 ft-ot mertek kérni! Nem hittem a fülemnek. Hol élnek ezek? Ennyivel lassan már egy illemhelyi díjat sem lehet kiegyenlíteni.
Négy után nem sokkal befutottam Kenesére. Bezárult a kör a 210 km-es utat 14 óra alatt 15km/ órás átlaggal sikerült legyűrnöm egy kiskerekű összehajtható hajós bringán. Kitaláltam magamnak egy jó játékot: a vitorlás kerékpáros vetélkedőt. Ki lehet próbálni, a legjobb alkalom a Kékszalag lehetne!
Balatoni bringások, szevasztok!
A 31. Pünkösdi Regatta eredményei ITT letölthetőek.
Gerő András
