Zarándoklat a PARTFŐHÖZ

Ma rövidet vitorlázunk, hisz a Kenesei part csak egy ugrás Fűzfőtől. Elsiklunk a Kenese Marina-Port előtt. Nem igazán nekünk való, „még a kilincs is aranybul van". Igaz, pár órára ingyenes napközben, de éjszakára már húzós, különösen főszezonban. Szerintem óriási hiba volt a hajdani MAHART részéről, hogy a közforgalmú hajóállomás melletti területet elkótyavetyélte. Ugyanazt kellett volna megtenni, mint Badacsonyban, vagy Szigligeten. Ez már veszett fejsze nyele, ne keseregjünk, menjünk oda, ahol szívesen látnak, Balatonfői Yacht Club, azaz BFYC.

Befutásnál azonnal látszanak a vendéghelyek, táblával megjelölve. A két belső teljesen védett, a külsőkre sajnos ráver az északi hullámzás. Kikötés után vegyük a fáradtságot, és keressük meg a kikötőmestert (nem biztos, hogy egyszerű lesz, mert a kikötőiroda eldugva az emeleten, meg nincs is ott általában senki) a bejelentkezés céljából. Az első éjszaka Porthole-osoknak ingyenes. Egyébként mindenki rendkívül kedves, segítőkész, beleértve az étterem személyzetét is. Apropó étterem: valóban remek, különleges, ínyenceknek való, kívánságra mindent megvariálnak. Így szezon elején, hétköznap ez még ugyan nem látszik, de meleg kaja így is van, még este is sütnek valamit, ha kell. És nem is húsba-vágó, hozzá drágult az élet. Ki ne hagyjátok!

Irány a Partfő. Elég messze kell kutyagolni a Parti sétányon, jobban járunk, ha kilesünk egy vonatot, és egy megállót azzal megyünk. Kenese történetéről érdemes megemlíteni pár dolgot. A Csittény-hegy oldalában bronzkori leletek kerültek elő, mely az őskor óta kedvelt lakott helyről tanúskodnak. A település több pontján római időkből származó sírokat, leleteket találtak, melyek azt jelzik, hogy a honfoglalás előtt is éltek errefelé. 1000 környékén ajándékozták a Veszprém-völgyi apácáknak 7 másik településsel együtt. Eredeti neve Knésa, amely később változott Kenesére (az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae is ezen a néven tünteti fel), majd Balatonkenesére. Megfordultak erre a tatár, majdan török hordák, ezen történelmi megpróbáltatások emlékét őrzik a Magaspart oldalába vájt "lakhelyek", amiket a néphagyomány „tatárlikaknak" nevez. 1532-ben országgyűlést tartottak Kenesén, mely emlékét a mai református templom területén emléktábla őrzi. 1846-ban a Kisfaludy gőzös, fedélzetén Széchenyi Istvánnal először Balatonkenesén kötött ki.

A fent említett üregeket most nem láthatjuk, mert a turistautat a löszfal omlása miatt lezárták. Kerüljünk az utcán a domb mögé, és hátulról ki tudunk jutni a fennsíkra. Megnézhetjük a védett, híres nevezetes Tátorjánost, tiszteleghetünk Soós Lajos költő emlékoszlopa előtt, megcsodálhatjuk a kilátást a fatoronyból. Gyönyörű a Balaton, így hosszában tekintve. Ritka nézőpont.

És váratlanul, érdekes lepke libben el mellettünk. Jól látom? Csak nem egy „Nagyfoltú hangyaboglárka" (Maculinea arion)! Pedig nem az Őrségben vagyunk. Nagy kanyar ez a jelentéktelen megjelenésű állatka. Több fajtája ismert, úgymint kék, vérfű, setét ajkú. És mindegyik, csak egyféle növényre petézik. Ez még nem lenne különleges.

De az, hogy mikor kikel, a lárva leveti magát a földre. Úgy kell neki! De jaj, jönnek a fullánkos vöröshangyák. Mindjárt szétmarcangolják, felfalják! Á dehogy. Becipelik a bolyba, azt hiszik, hogy saját bábjuk, uram bocsáss, esetleg hangyakirálynő csemete. Etetik, itatják, jól tartják. Van ám habzsi - dőzsi, majd bebábozódnak, kikelnek és „asztala - viszta bébi", elrepülnek. A hangyák meg nézhetnek utánuk az átvertek bamba tekintetével. Erre varjatok gombot! Valahonnan ismerős a viselkedésforma, de ezt ne részletezzük, mert politika színezete is lehet. Életre valóak, az szent.

Amint kigyönyörködtük magunkat, lesétálunk a vasútállomáshoz, szenzációs kocsmába botlunk. Régi vonat kocsinak van berendezve, eredeti ülésekkel, tárgyakkal. A kaja egyszerű, magyaros, bőséges. Sör hideg, borok ihatóak. Étlapból választhatunk, pultnál kell rendelni, majd onnan kiabálnak, ha elkészült a siló. A használt tányérokat egy ablakhoz kérik visszavinni. Tök dilis az egész, érdemes benézni, enni - inni egy jót.

Tele hassal bandukolunk vissza a hajóhoz. Front lévén, lesz egynéhány vihar az éjjel, szerencsére védett helyünk van.

Szépeket láttunk, jól éreztük magunkat, nektek is, tiszta szívemből ajánlom. Alvás, majd bőséges reggeli a kikötői kocsmában. Aztán irány Siófok. De ez már a következő cikk témája lesz.

Gelencsér György (Merlin)