Első kérdés, hogy hova lehet kikötni. Fövenyesen van egy egykarú móló, ami a Balatoni Hajózási Zrt. érdekkörébe tartozik, de a megadott telefonszámot hiába hívtuk, azt nem vették fel. Mindenesetre az írták az internetes források, hogy bár alacsony a vízszint (1.5 méter) van néhány vendéghely a móló keleti oldalán. A Póstás 1.3mat merül, meg a tó is jó magas most, így komolyabb megfontolás tárgyává tettük a dolgot. A komolyabb megfontolás ebben az esetben a Sirályban elfogyasztott könnyű vacsora után megkóstolt fröccsök, majd birspálinkák sorát jelentette, mígnem azt vettük észre, hogy már csak kis csapatunk üldögél a teraszon, az óra pedig hajnali hármat mutat.
A szombat jó széllel és záporok zivatarok ígéretével fogadott. Természetesen nekivágtunk. A kellemes északkeleti szélben egyből felhúztuk a spinnakert és Tihany előtt csak azért vettük le, hogy tartsunk egy kis fürdés szünetet.
SPI vissza, irány a szoros. A kompok között ügyesen átfűztük magunkat, majd megcéloztuk Fövenyest.
A mólót 31km vitorlázás után értük el, az utat nem egészen 5 óra alatt tettük meg.
Messziről látszódott, hogy itt bizony nem vitorlás túrázókra optimalizáltak. A mólót körben fagerendák ölelik (mint az a közforgalmú kikötőknél lenni szokott), ráadásul a szél pont a keleti oldalra fújt rá ahol elvileg a vendéghelyek vannak. Az 1 db bóján két láthatólag fixen itt tartott hajó pihent, így nekünk maradt a horgony. Előbb a nagy horgonyt engedtük le a partfaltól biztonságos távolságra, majd kitolattunk a mólóig, és itt a hajó farát is kikötöttük. Éppen azon gondolkoztam, hogy a kis horgonnyal majd beúszom, amikor arra jött egy csónak és benne segítőkész emberek, akik kivitték a másik horgonyt is jó előre.
Így hagytuk ott a hajót, és indultunk moziba.
Bevallom régi filmekre, lerobbant épületre és velünk együtt 10 nézőre számítottam. Csalódtam.
A fiatal pár által üzemeltetett filmszínház újraértelmezte a kertmozi fogalmát! A vászon nagy. Olyan nagy, hogy bármelyik pláza nagyterme megirigyelhetné. 84 négyzetméterével nem mellesleg a legnagyobb vásznú kertmozi a Balaton körül, de lehet hogy úgy általában is. A vetítő digitális, a filmek merevlemezen érkeznek, és olyan minőséggel kelnek éltere, hogy egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, pedig az este 9órás kezdésnél még nem is volt teljesen sötét. A hangrendszer természetesen 5.1-es.
Nincs mozi popcorn, csoki és kóla nélkül! A kukorica frissen pattan, hiszen úgy az igazi. Egy plázában ki tudja milyen műanyagipari terméket locsolnak rá, de ez itt kókuszolajjal készül. El is fogy a film alatt jó néhány kiló belőle.
Matyival és Cilivel beszélgetve kezdtem átérezni, hogy miről is van itt szó. Ez nem egy mozi, ez egy életforma. Volt honnan örökölni, hiszen a moziüzemeltetés Matyiéknál családi hagyomány. Amit lehet újrahasznosítanak itt, és mindent saját kezűleg csinálnak. Ők a mozigépész, a dekoratőr, a büfés, a jegykezelő a kertész, és a szemétszedő is. A jegy mellé igény esetén pokróc és szúnyogriasztó spray is jár.
A nézők kutyát is behozhatnak, sőt saját nyugágyat is. A gyerekek "gyerekpáholyból" nézhetik a műsort, és ha a film annyira nem jó, akkor színezhetnek, vagy rajzolhatnak közben. A tücskök ciripelnek, a fák susognak, a film pedig forog.
Az sem zavaró, ha a 43. percnél elmegy az esti gyors, hiszen ez is hozzá tartozik a kertmozizáshoz.
A korszerű gépnek köszönhetően a legtöbb film teljesen friss, sőt sok esetben a premierrel egy időben van az első vetítés. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a szombat esti GRU2-re összegyűlt Fövenyes apraja nagyja, de talán még a szomszéd településekről is átjöttek az emberek.
Hosszú volt a nap, így korán nyugovóra tértünk. Éjszaka persze befütyült a szél ahogy ígérték, de odafent valaki velünk volt, mert nyugatira fordult, és így a farkötelek tartották a hajót.
Reggel még visszanéztünk a moziba, beszélgettünk kicsit a kifeszített vitorlák alatt (hiszen Matyi vitorlás oktató is volt, amíg nem írt felül mindent a film).
Nem a legrosszabb program vasárnap remek szélben vitorlázni, mégis nehéz volt otthagyni a mozit, és a hangulatot amit áraszt.
Hazafele még mindig ugyanaz a szél várt minket, csak ez most szembe fújt. Meg is látogattuk az öreg-tihanyi lángosost, hogy új erőre kapjunk. A kikötőt szépen felújították, és ugyanilyen szépen el is kérték a 2.000 forintot érte. Nem sajnálom, mert a szolgáltatásért fizetni kell. De azt nem teljesen értem, hogy miért nem vertek le néhány cölöpöt a partfal elé. Vagy valahogy miért nem bővítettek. Természetesen most is csak farhorgonnyal tudtunk kiállni, mert a két rövid móló teli volt.
Nem akartam felvázolni annak az üzleti lehetőségét, hogy kölcsönadom a kikötőnek a horgonyomat mondjuk kétezer forintért 3 órára, aminek segítségével ki tudok kötni, és ki tudom fizetni a kétezer forintot a kikötésért...
A kikötő viszont nagyon szép lett, a lángos pedig nagyon finom maradt. Kicsit fájó, hogy az egykori Sport Szálló ma is impozáns épülete az enyészeté.
Nehéz elképzelni, hogy nem lehetne benne valamit csinálni, ami visszaadná az épület régi pompáját, és esetleg valakinek pénzt is hozna.
A rövid séta után Fűzfőnek fordítottuk a hajó orrát, és megint egy jót vitorláztunk.
A Marina Fűzfőben aztán megbeszéltük, hogy ez egy remek hétvége volt, és ha csak tehetjük, ezután moziba is hajóval fogunk járni.
Köszönjük az élményt!
Szutor Ferenc
