Leszálló légmozgás, front vagy vihar közel - távol nincs, ragyogó nyári nap, lengedező északias fuvallat. A Györöki öböl a Balaton legnagyobbja, elég unalmas átszelni, kanyarjunk tehát beljebb, a part mellett. Ederics előtt tovább, és elérjük a Becehegyi strandot. És akkor „macskát le".

Elég távol kell megállni, mert sekély. Idő, amíg a három hajó legénysége egy mentőcsónakkal partra kompol, meg fürdeni is illik, alaposan megéheztünk, sebaj, a strandon a vízről nézve jobboldalra eső krimóba érdemes betérni. A választék elég szűkös, de a sztenderdek megvannak nem csak pizza félék, ízük olyan amilyen, de ehető és friss, árfekvés tűrhető, környezet kellemes, árnyas.

Így tele hassal inkább fog tetszeni a múzeum, mert ott nem igen adnak enni, fröccsözni - sörözni viszont lehet, és ajándékbolt is van, valódi afrikai cuccokkal, vagy azok hiteles másolataival. Hölgyek imádják, főleg az ékszereket. Elég sokat kell viszont kutyagolni a tűző napon, fel az országútig, aztán balra. Másik lehetőség, ha Keszthelyen ragadunk, például rossz idő miatt, vonattal Tapolca felé, a Becehegy állomásig. Persze onnan sincs közelebb.

Végre megérkeztünk Afrikába!  Egy másik világba lépünk. Rengeteg élő állat, viszonylag nagy területen. A ház pedig telis-teli kincsekkel. Ébenfa bútorok, vadász trófeák, fényképek, emléktárgyak, bennszülött használati eszközök. Egy élet gyűjteménye, munkája. Figyeljünk a rejtett különlegességekre. Például a nagyszoba sarkában van egy fatönk, amit megvizsgálva észrevehetjük, hogy nincsenek évgyűrűk. Persze, hisz ahol nőtt, ott nincsenek évszakok.

Kellő türelemmel meglepő részleteket fedezhetünk fel az őslakosság rajzaiban. Bejárva a birtokot, a karámok mellett bebújhatunk hiteles matabele kunyhóba is. A gyermekeknek készült dzsungel nem nagy szám, ráadásul el is volt vadulva, de tevegelni vagy lovagolni lehet is és érdemes is. Azért vigyázzatok, mert a tevék és a lámák köpködnek (csak úgy szeretetből), a struccok pedig nagyok és keményen tudnak csípni, vagy sarat rugdosni. Hazai vadjainkból is kaphatunk ízelítőt, amint egyik tárlóban farkas ejt el szarvastehenet.

Egyik legnagyobb afrikavadászunk, dr. Nagy Endre otthonába, világába léphettünk be. Tekintsünk kellő tisztelettel életébe, se mi, se gyerekeink ne zavarják a hely szent békéjét, nyugalmát, épségét. Köszönet érte. Valódi lándzsás harcos vigyázza a házat, neki intünk búcsút távozásnál. Fenséges tekintetével mintha azt mondaná: Béke veletek, látjuk még egymást!

Baktatunk vissza a hosszú úton. Nem volt olcsó a belépő, de mindig arra jutok: megérte. Akiket idáig ide kalauzoltam, egy család kivételével mindenki ezen a véleményen volt. Százalékosan igen jó arány, tehát bátran merem ajánlani nektek.

Szedjük a lábunkat, mert vészesen közeledik a nap a nyugati horizonthoz. Még idő, amíg hajóra szállunk, és az esti cél a tó legdélibb csücske, ami nem a szomszédban van. Bár hangulatos a holdfényes hajókázás, de a Keszthelyi öböl tele lehet árvaszúnyoggal, ami nem hogy rémálommá változtatja a dolgot, de üzemképtelenné teheti a hajókat. Sajna volt már ebben részem.

Fel a horgonyokkal, motorok indulnak, ki a vízre. Elhagyjuk Balatongyörök mólóját. Jött kis parti szél ezzel fordulunk kicsit jobbra és csúszunk az öböl feneke felé. Szervusz Keszthely, köszöntünk!

De ez már a következő rész témája.

Gelencsér György (Merlin)