Ilyen volt a mostani is. A kikötői versenyeknek mások a hozzávalói mint a bajnokságoknak, vagy a sokhajós szakmai regattáknak. Itt nem a vérre menő küzdelem, de nem is a reprezentáció a cél. Nincsenek ruhás, boros, pálinkás, cipős standok és kiállított luxusautók sem. Van viszont jó hangulat, igazán finom svédasztalos terülj terülj asztalkám, némi bórkóstoló balatoni borokból, és esti program DJ-vel!

 

 

A rajtnál nem volt egyetlen hangos szó sem. Nem volt óvás, sőt a helyezéseken sem vitatkozott senki. Hogy ki hányadik lett? Nem is tudom már, de nem is fontos. Az ilyen versenyekre aztán tényleg nem azért megyünk, hogy nyerjünk. Sokkal inkább azért hogy jól érezzük magunkat. És hogy ez mennyire így volt... Szépen fogyott a svédasztal, de valahogy mindig lett rajta újabb adag étel. Folytak a borok, de mire elfogyott volna az üvegből az utolsó csepp, ott termett egy új palack. Szóltak az örökzöld slágerek, de mikor azt gondoltuk volna, nem lehet többet feltenni, megszólal egy következő szám, amit megint kórusban énekeltünk. Litkei Gergely stand up-ján pedig tiszta szívből nevettünk. Na szóval ilyen volt a szezonzárás, ami persze nem mindenkinek jelent valódi szezonvéget.

 

 

Ott van még a CECC meg a Pempő kupa, aztán a Siófoki Évadzáró, majd a Köd és a Dér kupák, hogy csak a fontosabbakat említsem. Talán az idő is magához tér, és ad nekünk a Balaton egy szép hosszú szezonvéget, hogy az utolsó perceit is kiélvezhessük ennek az évnek.

 

További képek a galériában!