Így volt, hogy kihagyhatatlannak minősítettük az utolsó 3 versenyt, név szerint a Siófoki Évadzárót, a Köd és a Dér kupát is. Ez utóbbi kettőt még rejtegeti előttünk a jövő, de a Stefánia Nagydíjról már múltidőben beszélhetünk.

 

 

Budapestről is korán indultunk, de a fűzfői partellökés is megtörtént 8 óra magasságában. Nem volt kellemes ezt leszögezhetjük. Hideg, nyirkos levegő, felhős ég, szélcsend... Hiába mondta a fagyos ujjaink között szorongatott okos telefon, hogy jó idő lesz itt ma, ezt nehezen hittü el Siófok felé menet. Nem javította a hangulatot, hogy a 11 órás rajt előtt 45 perccel még egyetlen hajót sem láttunk a vízen. Na szép kis verseny lesz ez....

Ahogy befutottunk a kikötőbe minden megváltozott. 1. kisütött a nap (percre pontosan), 2. minden mólón jövés menés, vitorlapróbálgatás, indulás látszott. Mégiscsak lesz itt ma valami! Kikötni épp csak szükségleti szinten volt időnk, már fordultunk is vissza, hogy belekeveredjünk a sűrűjébe. Mire kiértünk a kikötőből több mint 50 hajó forgolódott a bója körül a kellemes délies szélben. 

 

 

A keleti irányú rajt után folytatta a mezőny az útját Sófok "elejéig" ahol jó préselős menetben csak 1 takkal kellett igazítani a fordulóig. Ezután gyors spi, gennaker szerelés (kinek mi) és irány Alsóörs! Kb tóközépen vettük a második pályajelet, és indultunk vissza szintén élesen Siófokra, ahol megint csak kellett egyet igazítani, hogy befuthassunk klasszikus módon a kikötő árbocai között. Tamás a kikötó móló végéről fújta a befutót, míg a szemközti mólószáron érdeklődők népes tábora kísérte figyelemmel hajók bevonulását. Persze a konkrétan 3db utast szállító nagyon sietősen közlekedő BAHART hajó kapitányában fel sem merült, hogy esetleg várjon 4 percet, vagy hogy éppen ez a látványosság az, ami miatt az a három ember majd elhívja a barátait is hajókirándulásra. Tudom, hogy fel sem merült benne, mert jó messziről hallani lehetett nemtetszésének kifejezéseként adott hangjele. Nem baj, remélem minden utas percre pontosan érkezett meg oda, ahova indult. Kicsit még nehezebb megideologizálni, hogy a környéken sertepertélő turista hajó, miért nemé ért rá, hiszen neki konkrétan üzleti hasznot hoz, ha van látnivaló...

 

 

A befutó után jutott idő eszmecserére, és némi rápihenésre is a 16órás díjkiosztóig ami igen ízletes paprikás krumplit is magában foglalt.

 

 

Mivel nekünk még vissza kellett érnünk a Marina Fűzfőbe, ezért nem időzhettünk sokat. Stílusosan motor nélkül hagytuk el a kikötőt, felhúztuk a spi-t és célba vettük Fűzfőt. A legnagyobb gondunk az volt, hogy inkább balra nézzünk ahol az elképesztően giccses színekben pompázó naplementét láttuk, vagy jobbra ahol a telihold hatalmas korongja kápráztatott el minket. Leginkább aztán csak ültünk, és azon gondolkoztunk, hogy mégis megérte felkelni hajnalban...

 

 

A spi-t csak a fűzfői kikötő szájánál vettük le már sötétben, és hogy ne ébresszük fel az alvó sirályokat, itt csöndben vitorlával futottunk be. 

Én csak annyit kérek, hogy az utolsó két verseny is ilyen hangulatot, és ilyen Balatont adjon.

Köszönöm! Találkoztunk a KÖD majd a DÉR kupán!

A csapat: Lukács Rita, Éder Bálint, Szutor Ferenc na meg a Póstás. 

Éder Bálint további képei ITT.

Az eredménylista pedig ITT.