Egy példány az 1910-es évekből
Valahányszor a hajóimmal készülök vízre szállni (egy 2,80-as és egy 5m-es tradicionális dingi), akad legalább egy ember a közelben, aki odajön, nézi a szerelés folyamatát, szóba elegyedünk, simogatja a hajót, végül előbb utóbb elhangzik a bűvös mondat: „azért mégis csak a fa hajó az igazi". Hallottam ezt már különféle változatokban, a tanulság végül mindig az, hogy az emberek többségét nem hagyja hidegen egy fa hajó látványa. Amint elhangzik ez a kijelentés, általában visszakérdezek, hogy akkor miért nem hajóznak hasonlóval. Erre is megvannak a sztereotip válaszok, mint pl. : azt nem lehet megfizetni, kinek van ideje és pénze a karbantartásra?, mire is jó ez tulajdonképpen, hiszen versenyezni nem lehet vele, nem igazán gyors, amolyan nyugdíjasoknak való ladik. Aztán meg minek az a gaffos vitorla a huszonegyedik században, tudnak ma már ennél jobbat, stb. Sokan megkérdezik, hogy egyáltalán milyen hajók ezek, valami régi hajó másolatai, netán felújított darabok, én magam terveztem-e és hasonlók, vagyis ha egy dingi valóban hasonlít egy hajóra, akkor paradox módon sokan nem tudnak mit kezdeni vele. Egyszóval az emberek zömét lenyűgözi a látvány, ámde „racionális" érvekkel hamar meggyőzik magukat, hogy nem érdemes foglalkozni velük. Hamarosan megvizsgálunk néhány ilyen racionális érvet közelebbről, de kezdjük talán azzal, hogy milyen hajók is ezek tulajdonképpen? A tradicionális dingi lehet valóban régi darab, amelyet évtizedeken át gondosan őrizgettek, javítgattak és nagy szeretettel használták őket egymást követő generációk. Ezek helyenként, mint nálunk is, valósággal kivesztek. Hagyományos technikával, tömör fa palánkozással viszonylag kevés ilyen jellegű hajót építenek manapság, jóllehet a tengeri nemzetek hajóépítő iparának egy kis szegmense életben tartja a hagyományt. Az epoxi és a rétegelt lemez térhódítása azonban új löketet adott a fa hajóépítésnek. A tervezők rájöttek, hogy a régi formakincs megőrizhető,- igény is mutatkozik rá a vásárlók részéről-, ezért a hagyományos dingiket kezdték új formába önteni, a régi terveket átdolgozni modern anyagokra, építési technológiákra. Ma számtalan hagyományos dingi terv érhető el neves és kevésbé ismert tervezőktől. Ezeket a terveket többnyire az amatőr hajóépítők igényeit szem előtt tartva készítik el, ami annyit jelent, hogy a (jó) tervek rendkívül részletesek és építési útmutató is elérhető hozzuk. Ez esetben nem a végsőkig leegyszerűsített „kötözd és ragaszd" technikával készült sarkos dingikről beszélek, hanem olyan klinker, vagy cold moulded építésű hajókról, amelyeket első pillantásra nehéz megkülönböztetni száz évvel korábban épített társaiktól. Ezek a tervek ezerszámra fogynak a világban, amatőrök és profik egyaránt építik őket. Néhány az ismertebb tervezők közül: Iain Oughtred, Francois Vivier, Paul Gartside, Joel White, stb.
Tervező: Iain Oughtred, Sea Hen 2,80m vitorla 4.5m2 sloop, rétegelt lemez- epoxi klinker dingi
Ezzel el is jutottunk az érvekhez, hogy miért van létjogosultságuk ezeknek a hajóknak ma is. Ha valaki nekem szegzi a kérdést, hogy miért fa hajó, a reflexszerű válasz: mert szép! Ezt fölösleges elemezni, vitatni, akinek tetszik, annak nem kell magyarázni, akinek nem, annak meg úgy is hiába. Mégis, tapasztalataim alapján a legtöbb embernek tetszik, egyesek pedig valóságos gyönyörgörcsökben fetrengenek egy ilyen hajó láttán. Mióta ezekkel hajózom, arra is rájöttem, hogy az ember legalább annyit gyönyörködik a hajóban, mint amennyit vízen tölt vele és ez nem elhanyagolható tényező, mivel egy szabadidő hajó pusztán arra hivatott, hogy örömet szerezzen a gazdájának, de az nincs előírva, hogy ezt hogyan tegye. Az ellenük szóló „érvek" közül az egyik első az állandó gondozás problémája. A régi tömör fa palánkozású hajókkal az egyik gond az volt, hogy ha kiemelték a vízből, akkor összeszáradt, ha vízben hagyták, akkor meg algásodott, stb., tehát a lakkozást elég sűrűn kellett felújítani. Egy modern fa-epoxi hajó kívül-belül teljesen vízálló bevonatot kap, a palánkok ragasztva vannak, tehát a kiszáradás problémája megoldódott. A modern 2, sőt 3 komponensű lakkok, valamint az epoxi vagy PU alapozók igen hosszú élettartamot biztosítanak a bevonatnak. Az igaz, hogy vigyázni kell rájuk, de hát az ember lehetőség szerint amúgy is vigyáz a hajójára. A fáig hatoló sérüléseket azonnal ki kell javítani, hogy a víz ne kezdjen el „dolgozni" a lakk alatt. Egyszóval minimális gondoskodással hosszú évekig szolgál a lakkbevonat.
A hagyományos dingik legnagyobb erényének a sokoldalúságukat tartom. Míg egy Laser kizárólag hasításra alkalmas, addig egy dingi vízi életmódot tesz lehetővé. Megfelelő szélben fürgén hasít, persze túl nagy teljesítményt ne várjunk tőle. Ha akarom horgászladik, ha akarom családi piknikhajó (mérettől függően), ha akarom, az esti szélcsendben kievezek naplementét bámulni. Ha nyílt vízen elül a szél, egyszerűen kényelmesen hazaevezek, barátságosan mosolyogva a verejtékesen pádlizó versenyhajósokra. A szerkezetükről tudni kell, hogy általában azonos méretnél könnyebbek és szilárdabbak az üvegszálas hajótesteknél, tehát könnyebben sólyázhatóak, szállíthatóak, mint műanyag kollégáik. A vitorlázatuk rendkívül változatos. Az egyszerű spritvitorlától a komoly sloop és sloop-yawl vitorlázatig. Talán a legelterjedtebb a lugger vitorla, ami zseniálisan egyszerű, kényelmesen kezelhető és jó hatásfokú.
Balanced lug (jobb) és yawl (barna) vitorlázat versenyben
Ezek mindegyike „gaffos", legalábbis itthon nemes egyszerűséggel így nevezik őket, holott vannak finom nüanszok, de most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy a gaffos vitorlázat rövid árbocot tesz lehetővé, amit esetenként nem is kell álló kötélzettel merevíteni. A rövid árboc kisebb döntőnyomatékot jelent erős szélben. Ezek a vitorlák,- még a legkisebb is- reffelhetőek, tehát, ha nyílt vízen talál egy erősebb szél, a minimumra reffelt vitorlával és a rövid árbocunkkal nyugisan vitorlázhatunk haza. Ne feledjük, hogy ezek a hajók tengeri körülményekre lettek tervezve, őseik általában munkahajók-halászbárkák, mentőcsónakok, révkalauz csónakok- tehát maximális biztonságra alakították ki őket, amely biztonság a szabadidő hajósnak is jól jöhet.
3-as szélben...
Kicsi, de ügyes kormányossal
Hogy mit teljesít egy ilyen hajó? Az én Sea Hen-em a 2,8 m-es hosszával, 4,5m2 sloop vitorlázatával és a 70 kg tömegemmel (kb. 40 kg saját tömeg) veri az Optimistet. Az 5m-es Ness boat-om hosszan bírta a versenyt hátszélben egy klasszikus (spinnaker nélküli) kalóz ellen, míg az végül megelőzött. A hagyományos vitorlázatok nem olyan élesek, mint a modern Marconi, de könyörgöm, itt örömvitorlázásról beszélünk és különben is, hova sietünk? Szélcsendben már F18-as katamaránt is lealáztam, mivel egyszerűen körbeeveztem. Hogy sok ez, vagy kevés, nem tudom, mindenki döntse el maga. Nekem elég, mivel én a vízen töltött órákat mérem (nem a sebességet) és ebből többet juttat a hajósnak egy dingi, mint egy versenyhajó.
Mibe kerül? Hát ez fogfájós kérdés. Inkább úgy tegyük föl a kérdést, hogy mibe kerül és mit kapunk ezért a pénzért. Egy professzionálisan épített dingi kétségtelenül nem olcsó mulatság. Európai árakkal számolva kb. 700 Euro per láb, ez kb 5m-ig (17 láb ) tartható. Természetesen sok függ a kiviteltől, emiatt a szórás elég nagy lehet. Mit kapunk ezért? Egy egyénre szabott műremeket, amit a mester személyesen nekünk készít. Egy hajót, ami értékálló és minimális gondoskodás mellett is legalább 30 év az élettartama, de egy kis szerencsével élethosszig is kiszolgálhat. Összehasonlítva, hogy mibe kerül egy autó és mennyit költünk rá egész életében, ahhoz hogy 10-15 év után kidobjuk, már nem is tűnik olyan súlyosnak. Aki nem akar, vagy nem tud ennyit áldozni rá, de ügyes barkácsoló és van egy garázsa, no meg jó sok szabad ideje, az nyugodtan belevághat egy ilyen hajó megépítésébe. Egy kb 3-3,5 m-es hajó anyagköltsége mintegy 2-3000 Euro, ha a legprofibb anyagokkal számolok, de ennél jóval olcsóbban is meg lehet úszni. Munkaigény 250-450 óra, függően a típustól, felszereltségtől, tapasztalattól és a kivitel minőségétől. Egy 5m-es hajónál ez kb. 4- 4500 E anyag és mintegy 500 óra. Egy jó lehetőség a nyers hajótestet megépíttetni profival és otthon befejezni.
Tervező: Iain Oughtred, Ness Boat, 5m, vitorla 9,5m2 lug-sloop- vagy yawl, kb.110 kg, 4 személy
Talán nem veszi zokon Martin Luther King, ha kölcsönzöm híres mondását: I have a dream! Azt álmodom, hogy a hazai vizeken a műanyag hajók rengetegében föl-föl bukkannak hagyományos dingik. Miért ne lehetne egyszer itt is egy kis flotta, mondjuk International 12 foot dinghy-ből, ahogyan lehet Olaszországban, Svájcban,és más európai országokban? Á propos 12 foot dinghy! Ez annál is érdekesebb volna számunkra, mivel meggyőződésem, hogy a mi jó öreg balatoni dingink tulajdonképpen George Cockshott 1912-es dizájnja, vagy annak eléggé hű koppintása. Nyugodtan össze lehet vetni az adatokat, minden stimmel. Ezt a hajót hazájában, Angliában jóformán elfelejtették, egyes országokban azonban máig hatalmas népszerűségnek örvend és élénk versenyélet zajlik körülötte. Ma már gyártják üvegszálból, rétegelt lemezből, fából stb., de a nagyon szigorú one design szabályok mellett együtt versenyezhetnek.
Foto: sailboatdata.com
Hagyományos dingikkel yardstick alapon vegyes mezőnyben rendkívül jó hangulatú barátságos versenyeket rendeznek szerte a világban, miért ne működhetne ez nálunk is? Halkan megjegyzem, hogy az amatőr építésű flotta azért gyarapszik, az első barátságos regatta lezajlott idén nyáron, a Fertőn, 13 hajó nevezésével az Amatőr Hajóépítő Találkozón. Ezt megismételjük 2014-ben is, időpont később a FVSZ versenynaptárában. Még egy utolsó szempont: hagyományos dingik építtetése munkához juttathatna hazai hajóépítő mestereket, ezzel is újraélesztve egy kihalóban lévő szakmát.
Sztojka László
