Félelmetes a statisztika: tízből nyolcnak lövése nincs arról, hogyan is kellene kikötni. Vannak ugye a típushibák:

-          Nem tisztáztuk, ki mit csináljon. Többen ülnek a fenekükön, egy rohangál, mint a mérgezett egér. Közben ennek is, annak is üvölt valamit. Azok persze azt sem tudják, merre induljanak, mit tegyenek és hova.

-          Laikus utast olyanra utasítjuk, amit az nem tud megtenni. (Add gyorsan a csáklyát! Az ürge pedig elégedett pofával megjelenik egy szép fehér sapkával). Ugorj ki és fogd meg az orrát! Kinek??? (Kimászni is segítséggel tudna). Eressz egy kicsit szép lassan! Most nem kell, nem tudok.

-          Mindenki egyszerre egymásnak dirigál, vitatkozás, veszekedés, hülyézés. Még szerencse, ha nincs oldalszél. Amint nagy nehezen sikerült a manőver, folytatják a civakodást, lehetőleg úgy, hogy a fele társaság a hajón, másik fele a mólón, jó hangosan kiabálva, hadd hallja a fél kikötő.

-          Nem tud a vitorláktól megszabadulni. Fock rollozásnál „zsákot fog", aztán se ki - se be. Persze, mert szélterhelés alatt volt, nem takartuk ki a nagyvitorlával. Vagy a gross-t nem tudjuk leereszteni, mert a felhúzó kötél összegabalyodott. Mondanom sem kell, ezek a legrosszabbkor, általában viharos szélben fordulnak elő a leggyakrabban.

-          Nincsenek a kötelek előkészítve. Már szükség lenne rájuk, amikor bogozni kell (mert hanyagul volt eltéve). Ugyanez ügy minősített esete, amikor jön befelé a hajó, jó gyorsan motorral. Senkit nem látok a kormánynál, aki előre nézne. Sőt, másnak az arcát sem látom, csak a fenekeket. Mindenki lehajolva molyol valamit. Egyébként általános, hogy túl nagy sebességgel gépecskézünk, illetve még mindig löketjük, amikor már a lendület is bőven elég lenne a beálláshoz.

-          Rövid a kötél. Ez akkor derül ki, amikor a farcölöpökre már rácsatlakoztunk, de a hajó orra nem ér ki a stégig. Van, hogy az orrkötelek sem. Ez szélcsendben röhejes, de akár közepes oldallöketben is komoly galibát okozhat.

-          Hajó elejét, kötél nélkül, az orrkosárnál fogva, kézzel ráncigáljuk ide - oda. Vagy a mólóhoz verjük, vagy elúszik, rosszabb esetben beránt a vízbe.

-          Csáklyával piszkáljuk, szerencsétlenkedjük fel a farcölöpre a kötelet. Legtöbbször csak ismételt próbálkozások eredményeként sikerül. A hajó orra közben fordul, amerre a szél viszi, legtöbbször a szomszéd oldalának.

-                     Ide tartozhat még, hogy bár tisztességesen kikötöttünk, de nem hagytunk rendet, mielőtt több órára magára hagynánk járművünket. Gondolok itt elsősorban a vitorlákra. Fock szorosan berollozva, megkötve, gross „lebabázva", baum rögzítve. Ki ne bontsa a szél. Tipikus, hogy a kabint valahol fedetlenül hagyjuk. Az biztos, hogy ez esetben kiadós zápor lesz, és az ágyak meg a hálózsákok áznak el. Nincs rohadtabb, mint este (részegen) úgy hazaérni, hogy minden csurom lucsok, nincs hova lefeküdni. És rettentő nehezen szárad, még a napon is.

Pogány sejtés rémlett fel bennem: Ab ovo nem tudunk kikötni. Fogalmunk sincs róla, hogy a szél feletti farcölöpre kell először felhelyezni a kötelet. Ha ez, és legalább egy kötéllel a part megvan, a többi, akár visszalökéssel is megoldható, hiszen a hajótestet a szél lefelé fogja sodorni, pont az elmulasztott oszlop felé. Lássuk csak a trükköt: A hajó orrában álló teszi fel a farkötelet, aztán elengedi, a hátsók dolga a többi. Amíg bekanyarodunk, bőven van ideje az orrköteleket kézbe venni az „ugráshoz".

A végére hagytam a csattanót. Jött befelé a szép nagy csodahajó Badacsonyba (nem írom le a márkáját, mert még kitalálnátok hol bérelték). Gyönyörűen beállt a cölöpök közé, orra a móló felé. Hölgyek - urak sorban kilibegtek, a kapitány gondosan kulcsra zárta a kabint, s mint aki dolgát jól végezte kilépett, és vidám csevegéssel elindultak a krimó felé. Egy cipőfűző nem sok, de annyival sem kötötték oda sehova. Először elakadt a lélegzetem. Felocsúdva döbbenetemből udvariasan utánuk szóltam, hogy elfelejtettek valamit. A kapitány pedig szintén udvariasan megköszönte észrevételemet és kedvességemet, de ő úgy látja, hogy szélcsend van, nincs szükség kötelekre, megáll az ott estig, azután úgyis visszamennek. Én persze voltam olyan bátor és eltökélt, hogy kitartottam abbéli álláspontom mellett, miszerint autót ugyan lehet így leparkolni, sőt így is kell, de a hajó az más. A kapitány meghallgatott, majd végigtekintett a többi hajón. Hálásan megköszönte, hogy mindezt elmondtam neki, egy segítséggel visszament, és rendesen, elöl hátul kikötött. Na, erre varrjatok gombot. Szóval egy ideig úgy véltem, hogy az imént emlegetett úr esélyes lehet nemes versenyünk bajnoki címére, de aztán találtam nála is nagyobb „tököt".

Nem tudjuk, mivel szállunk vízre. Pedig, talán ez lehet a legfontosabb. Kibérelünk egy ismeretlen teknőt. Érdemes alaposan átnézni. Ezt már nem egyszer, különböző nézőpontokból is szemlélve leírtam. De valami nagyon fontosat kihagytam. Tudnunk kell, mit bír a hajó. A feszítők hajótesthez való rögzítésének állapotát feltétlenül nézzük meg. Tudom, nem egyszerű, hiszen legtöbbször burkolat, szekrény, polc, vagy mit tudom én mi által vannak takarva. Jó, nem szedhetünk mindent darabokra, nem barmolhatjuk szét a bútorzatot, berendezést, de ügyeskedjünk. Sokat elárul, ha a vantni decken átvezetési pontja alatti fa cuccokat alaposan megnézzük, nem korhadtak -e, nincsenek -e meggyengülve. Keressünk beázás nyomokat. Ne szégyelljük esetleg megszagolni, a penészgombának jellegzetes illata lehet. Biztosan kell tudnunk, mennyire terhelhető az árboc. És ezt nem elég elhinni, vagy feltételezni. Súlyos baleset, ha kidől az árboc, még a legkevesebb baj az, hogy a túránknak, ekkor bizony vége. Sajnos, több ilyen esetet is láttam az elmúlt szezonban. Jött valami erősebb szél (még nem is „bőgő", vagy vihar) a „karó" pedig minden előzetes bejelentés nélkül kiköszönt oldalra.

Még jó, ha épségben megússza, és nem görbül vagy törik javíthatatlan szemétté. Nem szólva a hajósok és utasok testi épségéről, bár az a legfontosabb. Szóval „jó nagy marha", aki úgy indul el az ismeretlen járművel, hogy ezt kockáztatja. De még van nála is nagyobb! Méghozzá az, aki a saját ladikján nem veszi észre ezt a hibát!

Fújt a jó negyvenes - ötvenes (nem több) északnyugatról. Kiérve Füredről, csak azt lehetett látni, hogy a Sudár bal oldalán, az oldalfeszítőket tartó acélszalag, vagy másfél centivel jobban kilóg, mint a jobb oldalon. Azonnal fordulás jobbcsapásra (bal vantni persze totálra lelazult). Aztán egyvégtében, manőver nélkül irány Földvár. Közben elő a spinnaker fallt, bal oldalbikára keményen lekötni. A legnehezebb a vége volt, hiszen teljes vitorlázattal, nyíl egyenesen beviharzás a kikötőbe, Galambsziget mögött szélbefordulás, „rongyletépés", majd lendületből becsúszás a kikötőhelyre. Árboc kidőlés megúszva, áll, mint a parancsolat (terhelés nélkül szépen tartotta a pótfeszítő). Persze szerencse is kellett hozzá, ez nyilvánvaló. Árboc kidaruzása, burkolat, szekrény lebontása. És íme, a látvány: javítás előtt és után.

Az ugye nyilvánvaló, hogy ezen a héten is lett volna egy Balatonkerülő túra. Annak annyi volt. Ezt tavasszal, a vízretétel előtt látni kellett volna!

Minden kétséget kizáróan, megvan a „Legnagyobb Balf@sz"!!! A saját hajóján nem veszi észre a vészt. Tippeljetek, vajon ki lehet ez a ... ???!!!

Gelencsér György (Merlin)