A fűzfői Tó vendéglő már korábban nagyon belopta magát a szívembe, gondoltam, egy sajtos velős pizza a délutáni alvás előtt megteszi. A füves strandra települt vendéglátó teraszán élveztem a reménytelenül hatalmas adagomat, a nyugalmat, hogy a szikrázó napsütésben még nincsenek pokrócon pörkölődő önpusztítók. Egy éltes hölgy ugyan kitartóan úszkált a 16 fokos vízben, de amikor úgy döntött, hogy a parton nem hagyja magán a vizes dresszt, gyorsan elcsomagoltattam a maradék kajámat. Kezdtem volna eloldalogni, ha nem látom meg a VMSZ egyik motorosát csiga lassan fel-alá cirkálni a sekély vízben. Hívom is Bagyó Sanyit, hátha valami jó kis borzasztót tudok kiteregetni, de lehűti bulváros izgalmamat. Amit látok, az a strand fenékállapotának műszeres felmérése. Az adatok feldolgozását követően tűzik ki a meder jelzéseit, döntenek a szükséges beavatkozásokról, tárják fel az esetleges veszélyforrásokat, nem látható vízalatti hulladékokat, kiemelendő tárgyakat.
Digitális strand? Nem rossz, de azért az analóg időkben is voltak strandok, a klinkeres evezősben ülő fürdőmester pontosan ki tudta rakni a mély víz táblát, mert az evezőjét ledugva ki tudta tapogatni a mélyülést. A Yamahás RIB-ből szonárral végül is szintén megoldható a feladat, nem beszélve a születő térinformatikai adatbázisról, ami nélkülözhetetlen kelléke lehet a fürdőkultúrának. Talán még letölthető alkalmazás is segítheti a legújabb csúszdával és újraélesztő készülékkel is felszerelt dizájn vízibiciklik biztonságos közlekedését.
Szombat reggel beosontam a Marina Port-ba, hogy elvegyülve a bankárok között átérezhessem a nagy megmérettetésre induló pénzemberek lelkes izgalmát. A Generali Bankár és Biztosítási Kupa egyike a nagy hagyományú szakmai regattáknak. Már a hetvenes nyolcvanas években volt ilyen verseny - Pénzintézeti Bajnokság néven - az OTP, a Tervhivatal, a Magyar Nemzeti Bank, a Beruházási Bank meg még néhány félállami intézmény tevékeny részvételével. Azért ez mégis más. A nagy sörsátor tömve az érkező csapatokkal. Farky bemutatja a kisorsolt hajók kapitányait a résztvevőknek. Még arra sem jut idő, hogy megismerkedjenek, mert menni kell, szorít az idő, nagy a feladat. Az esti kényeztető programot már nem várom meg, nem is nagyon marasztalnak, inkább a Manézs bemutatkozó előadására vagyok kíváncsi.
A tavaly ilyenkor debütáló találkahely a füredi éjszaka kihagyhatatlan programja minden vitorlázó számára. A cirkuszi kocsiból alakított bár, a raklapokból épített ülőalkalmatosságok új helyre, a parti sétány és a móló találkozásánál a színpaddal szemben, a város egyik legforgalmasabb, de eddig kihasználatlan pontjára települt. Sokan vannak. A csopaki OD forduló szinte teljes mezőnye, kiegészülve néhány helyi nobilitással, jó kezdés egy üzleti vállalkozásnak.
Mire vasárnap magamhoz térek, már lassan befut a biztosítók versenyhada. Kemény szél, rengeteg kaland. Nekem legjobban a Taxiról elveszett mancsafthölgy esete tetszett. Gennaker alatt loholtak, amikor a gép fellúvolt, jól megdőlt és a kedves versenyzőtársnő lemosódott a fedélzetről. Mire ilyenkor lejön a gennaker és visszafordul a hajó, eltelik némi idő. A 16 fokos vízben nem nagy élvezet az úszkálás, alapos az ok a türelmetlenkedésre. Szerencsére minden összeállt, a hölgyet kihalászták, a csapat a dobogóra is felfért, de a parton már finomodott a történet.
„A lány beesett a vízbe, gyors jelölés a GPS-en de nem találtuk a gombot! Olyan volt, hogy MOB azaz Man Over Board, de a Woman Over Board-ot sehol se leltük. Ezzel egészen sok időt vesztettünk...”
Maga a díjkiosztó tiszta Amerika! Felpörgetős, ünneplős, vastapsgeneráló zene, színezüstszínű kupák, mosolyhegyek, győzelmi mámor, mindenki mindenkinek gratulál és ez így is van rendjén. A vitorlássport utánpótlásának bázisát nem csak a gyerekkorban képzett versenyzők biztosítják. Sokkal több felnőtt csatlakozik, akik egy egy szakmai regattán találkoznak először a vitorlázással és az élmény hatására döntenek úgy, hogy saját hajóval folytatják.
További képek a galériában.
Gerő András
