A közmegítéléssel szemben Keszthely szelei velem eddig még csak kedvesek voltak - amiből azonnal látszik, milyen keveset tudok róluk, de hát kalózzal a szántódi vizektől a nyugati medence vége azért mégiscsak messze esik. Álmodni viszont az elmúlt években egyre nagyobbakat lehet, most például azt, hogy Keszthelyen idén is jó legyen.

Hát nagyon nem úgy indult. A nyűgös, zavaros hétben az egyetlen fix pont az előrejelzés volt, abban is leginkább a kevés csomó, az első két nap gyakorlatilag minden irányból, majd hétfőre befordulva stabilan tengelybe - természetesen szembe. Pedig micsoda gyönyörű meneteink voltak az elmúlt két év Pünkösd hétfőin az Onyx-szal és mindkét gennakerével - túl nagy kérés lenne egy hasonló, csak most egy frissen festett fehérrel? Gennaker éppen lett is időben, de onnantól Pünkösd előestéjéig jött még jó néhány leállás, meg elég sokszor 360 foknyi forduló, amíg a péntek éjjelben megérkezett végül Földvárra Ali, Maxim és a Granini Code8...

Helye természetesen már nem akadt: a földvári kikötő késő délután betelt - 5 órai palacsintám felett balra a Pünkösdi mezőny árbocai, jobbra szardíniába rendezett hófehér Sztár deckek csillogtak a nyári napsütésben. Érdeklődésemre, hogy akkor majd a Code később vajon hova, gyors és tömör választ kaptam: oda ne, ahol a tulaj még vízen van, és mindegy, csak mindenkinek jó legyen! Hát rendben, akkor estére a Dinghynek és 2 szomszédjának keresztben alvó carbon társa lesz...

A soha nem felejtősök között a következő szürreál pillanat egy fényes Pünkösdi reggelen a Code-ra ébredni a Dinghyben - ám hiába merevedett a látvány percekké a banán és a kávé alatt, éreztem a hiányt, hogy a másik oldalon viszont bizony baj van.

 Szerencsére a rajtig következő további 2 órában velünk együtt az alapvetően ÉK-i szél is magához tért, így tízkor a 260 hajós mezőnyben akadhatott idén is szóváltás - de hát hova is lennénk egy előreláthatóan legalább fél napos túraverseny esetében a rajtnál szél taktika helyett előnyszabályokkal erősködő kormányosok nélkül. A Code-on viszont minden szabály felett szigorúan ugyanaz az egy áll, mint az Onyx-nál: kicsi vagy ahhoz, hogy ne csak a tiszta széllel foglalkozz. A pontosság viszont nem szabály, inkább elvárható alap, ennek megfelelően dudaszóra óvakodtunk is el szépen minél messzebbre minden nagyobbtól a déli part mellett - 180-as merüléssel műszer nélkül ugyan, de otthonos mederben -, azzal a jóleső tudattal, hogy 3 perc után az élet úgyis sokkal szebb lesz: a gennakernél jobban ugyanis a Code sem sok mindent szeret...

A Granini Code8 első versenynapja a felszerelés hiányosságainak ellenére a továbbiakban be kell valljuk, hogy a déli part mellett futtatott, az előrejelzésnél kicsit szerencsére erősebb, és mindenekelőtt kiegyensúlyozottabb bő szeles öröm vitorlázással telt, amelybe csak egy-egy halz pontatlansága és a velünk utazó láda cseresznye hozott néha minimális izgalmat. De hiába égetett idén jobban a Nap, és kell a nyugati medencében Badacsonyt még mindig igen sokat nézni, a lényeg, hogy a Code gennakerrel bármilyen szélben a legnagyobbak között mehet, így mindenki számára üdítő élmény volt az út Keszthelyig. A változékony szélnek köszönhetően nem minden taktikai döntés volt egyértelmű, de a szél szombaton úgy döntött, a Code-dal együtt halad, így a nem túl bonyolult déli parti taktika és vagy egy tucat halz eredménye egy abszolút 14. hely és egy összetett YS bronz lett, illusztris társaságban az eredménylistán... Boldogság, Keszthelyen a novemberi után ismét Code8 a neved!

Vasárnap a számunkra másnap nélkül folytatódott a mégiscsak egyáltalán nem rémálom - annak ellenére, hogy a Keszthelyi-öböl reggel halovány csíkokkal indított, mi meg a -13. percben leesett fockkal... Maxim rekordidő alatt mászott és szerelt, de a mezőnyhöz így is csak -3 percnél értünk vissza, a rajtunk ezúttal tehát nem volt tökéletesen előkészített. Tisztázás után az északi part alatti szélcsíkokat sem ideálisan fogtuk, úgyhogy az első bójáig egy újabb abszolút első 15 nem éppen látszott reálisnak. Nagyjából 40. helyen vettük a bóját, ám szerencsénkre a Zala-torkolat felé a leterjedő, keletiesedő szélben ismét a piros betűs gennaker válthatta a Granini Code8 reacher-ét. Maxim rutinosan diktált, Ali kezében pedig jó helyen a kormány, így a velünk frissülő szélben legalább 25 hajót kerültünk ki annak Code-os rendje s módja szerint a következő bójáig, behozva a bójavételig az igen elöl járó Nau370-es Carbonado-t.

A harmadik szakaszban aztán a szél mellé a Code-nak újabb méltó hajópajtása akadt: a befutó előtti szakaszon a Nelsonnal luv csatáztunk egy jót mindkét kormányos legjobb szórakozására:

Nelson-Granini Code8 luv csata

A közvetítő motorosnak csak utólag örülünk, de a Nelsont nem csak miattuk nem fogtuk meg: a kérdés, hogy mi történt volna, ha a Raffica példájára mélyebbre megyünk a gennakerrel, megválaszolatlan marad - az viszont biztos, hogy a Granini Code-dal a Nelson után pár méterrel befutni az abszolút 13. helyen a 2. versenynapunkon mindegyikünk számára kielégítő teljesítmény, az élvezetet pedig a végén mégis leginkább a jó játék adja meg. 

Az előzetes alapján az igazi baj idén Pünkösd hétfőre volt várható, és ezt úgy látszott, tényleg nem ússza meg senki: a Keszthelyi-öböl reggel teljesen random csíkokkal indított. A szél felváltva látszott frissebbnek északon és délen, aminek eredményeképp a rajtvonal alatt leginkább a folyamatosan újratervező taktikákat mutató hajók közül való kikerülés volt a cél - ami ezúttal nem nagyon sikerült, így ismét bebizonyosodott, hogy a Sirocco alatt a Code-dal semmivel sem jobb, mint az Onyx-szal...

Györökig még a carbon hajónak sem volt túl sok a szél, és persze az élességet ekkorában a Code-on is szó nélkül kell beáldozni a felületért, de a reacher-rel kreuzolás nagyon kevés csomóban mégsem az, amiért a Code-dal szerelembe estem. Ráadásul inkább a déli partot húzva nemsokára az is jól látszott, hogy az északi az öböl szájánál jobban fizet - de ha már döntöttünk, menni kell lenn, reménykedve egy kedves Fonyód alatti frissülésben.

És mondom még egyszer, a nyugati medence vége úgy látszik, mégiscsak szeret: a Code Györök magasságában a sima vízen gyorsulni kezdett. Ismét a déli part alá bújva lett egyre jobb visszafele is tehát a kedvünk, és Fonyód alatt meg is kaptuk hozzá a remélt még frissebb szelet. A hosszú kreuz alatti folyamatos keresztezések, támadások-védekezések és egy elhamarkodott vitorla csere után az előkalkulálthoz képest még így is egész gyorsan tűnt fel a rövidített befutó, miközben nem sokkal előttünk ismét a Nelson, a Kolibri - na meg Melges, Asso, 370-es, X és a majdhogynem a strandnál hasító Lillafüred...

Megtört ugyan a 15-ön belüli széria, viszont a 3. futam abszolút 21. helye után 'kárpótlásul' Szárszóig egyre északiasodó szélben vitorlázhattunk tovább már tack váltás nélkül is a sima vízen egykezes, finoman csobogó Code-dal. Hogy a történet mégse tündérmese legyen, Boglár előtt azért még kifogtunk egy nem tervezett megállót az iszapban, de igazából a 35 fokban a fiúknak kifejezetten jól is esett a carbon hajót tologatni egy kicsit a Balatonban. Délutánra lett aztán igazi leállós nyári napmeleg, a Pünkösdink végét így a testvérhajó motorja mentette meg.

Ha szél szempontból nem is minden idők legjobb Pünkösdije volt az idei, a Granini Code8-nak az összesített YSI/I 2. hely kiindulásnak remek - kívánunk hát neki és magunknak még sok-sok jobbat, de legalább is ugyanilyet: bármelyik kézben, bármelyik vízen, Pünkösditől Mikulásig tartó mindenféle szép szeleket!

 

Granini Code8 / Ali, Maxim, Vica, Viktor

 

Végeredmény: Pünkösdi Regatta végeredmény 

Galéria: Pünkösdi Regatta fotók - FB