Az ünnepek mesés szélviszonyokkal ajándékozták meg a vitorlázókat. A korlátozott lehetőségeket sokan próbáltuk kihasználni, ki így ki úgy. A hatósági szigor szőrszálon csüngő Damoklész kardját azonban éreznünk kellett a fejünk felett.

A motorhasználat szigorú szabályozásának enyhítéséért küzdő sajtómunkásként el kell hogy áruljam, nem voltak rossz tapasztalataim. Bár notórius szabályszegőként lett volna bőven alkalmam a bűnhődésre, a jó szerencsém, vagy a rendőrség szelektív jóindulata elhitette velem, hogy ha mardosó bűntudatomat nem számítjuk, akkor eleddig gondtalanul hajózhattam.

Tóth László vitorlázó társunk múlt heti története keményen felrázta a hazai vitorlázó közösséget. Már a megjelenést követő első napon több mint félezer „like” az olvasók szolidaritását tükrözte de a kommentelők véleménye már erősen megoszlott.

Idén másodszorra vettünk részt a Klasszikus kupán és örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre nagyobb érdeklődés övezi ezt a versenyt. Ez nyilván köszönhető a remek szervezésnek és az igazán színvonalas programoknak is.

Igazából a valóságos történések igazolják, mennyire nagy szükségünk van erre a bizonyos hívószámra, ha bajba kerülünk, mi hajósok. A történés a következő. Túrában lévő hajó személyzetéből, egy valaki rosszul lett, eszméletét vesztette.