Ez az év kissé nehézkesen indult el, figyelembe véve, hogy „a nemzetközi helyzet egyre” fokozódott.... Azért, amikor már lehetett, bevezettük az „egyéni sporttevékenységet” az életünkbe. Így sikerült az RSD-n (Ráckevei Dunaág) többször is evezni, sőt oldalmotorral is kirándulni. Közben már a nyári főműsorszámra készültünk. A távolság miatt jól át kellett gondolni a mikéntjét.

Persze, már az év első hónapjában elkezdtem szövögetni a terveket, mikor hogyan, hova megyünk a hajóval, mit kell módosítani rajta, stb. Ekkor került képbe egy Tümmler seprűmotor. Annak aki nem tudná, ez pont alkalmas arra a célra, hogy kajakot és kenut hajtson meg vele az ember. Irány Szigethalom! Sokat nem kellett győzködni magam, hogy elhozzam az 1964-ben az NDK-ban gyártott csodát. Ennek örömére a csomagtartóba rakáskor egy rossz mozdulat miatt két hétig csak erősen izzadva és magamban szentségelve tudtam csak zoknit húzni és cipőt kötni. Ezen felül már csak a hajóra történő rögzítést kellett kivitelezni.

Amikor szóba került egy rövid online beszélgetés folyamán, hogy milyen „hajóval” és milyen formában szoktam vízre szállni és milyen területeken, elhangzott egy megjegyzés, hogy ezeket akár meg is írhatnám, biztos mások is szívesen olvasnák. Aznap munkából hazaérve (pontosabban már előtte a hazaúton) elkezdtem gondolkozni rajta, hogy ezt milyen formában lehetne élvezetessé és kerek egésszé tenni. Volt rá időm, a város egyik feléből a másikba járok minden nap dolgozni. Végsősoron arra jutottam, hogy csak úgy lesz teljes a kép, ha a kezdetektől fogva mondom el az utóbbi bő két és fél év hajóval kapcsolatos eseményeit.