A versenycélja egy ilyen egységnek az, hogy a túraversenyt eredményesen-, élvezettel-, tanulással- és minden szempontból épségben végigcsinálja. Ehhez kell egy stabil-, spinivel is felszerelt túrahajó. Mi az ennek a célnak jól megfelelő "Kikelet - Dolfin-28" típust választottuk.

A versenyfelkészülésünk során -az egyébként kifogástalan hajófelszerelést- kiegészítettük a spinivel, a verseny előtti kétnapos hajózással, a spinire koncentrálva, átismételve az alapvető vitorlás fogásokat a gyakorlatban, még a csomókötéseket sem kifelejtve ebből. Továbbá egy számítógépeken is- és mobiltelefonokon is működtethető segédszoftvert helyeztünk ideiglenesen üzembe -az idokep.hu csapat engedélyével- annak érdekében, hogy lássuk is, mi történik a környezetünkben.

Az első etapot, a Balatonfüred-Kenese szakaszt egy fordulással, haláltakkban csináltuk meg, szinte folyamatos 1/4 szélben, átlagosan 3 csomós sebességgel, teljes vitorlázattal. Hiszem Murphy szél fújt.

A második etapot, a Kenese-Siófok szakaszt manőver nélkül megtehettük, 1/2-es és 3/4-es szélben, átlagosan 4,5 csomóval és teljes vitorlázattal. A magunk részéről, a folyamatosan erősödő szélben már nem húztunk semmilyen bőszeles vitorlát. Sokan megtették ezt előttünk és mögöttünk is, de nem mindenki járt vele jól.

Nekivágtunk a harmadik etapnak, Siófoktól a Csövön át Keszthely felé. A szél erősödött, kezdett elcsúszni ismét 1/4 felé, hiszen Murphy mindig velünk volt. A Tihany felé eső szakaszba 1.-es reffet állítottunk be menetből a grószon, a fok reffelése nélkül. A szél csak erősödött tovább, így Tihany árnyékában a grósz 2.-es reffet kapott, így mentünk tovább nyílegyenesen a Badacsony csúcsa felé. Ezzel egyidőben a legénység felét pihenni parancsoltam.

Tudjuk jól, hogy a Badacsony-Szigliget-Györök-Fenyves vízterületen adódik mindig a legerősebb szél, továbbá a rendezők figyelmeztető SMS-e is pontosan ugyanezt adta hírűl, ezért Ábrahámhegy takarásában a grószt bevontuk. Ezután már nem is kellett dolgoznia többet.

Kiértünk a nyílt vízre. A viharos esőben Szigligetet csak sejteni lehetett jobbról. A fokot reffelve mentünk Györök felé. Találtam egy fotót a kekszalag.hu-n, ezt akár rólunk is készíthették.

A hírek szerint a szél 65 km-es sebességű volt. Szerintem a parti házakon mérve. Sajnos nincsen tudomásom a Balaton közepén lévő szélmérőkről, nekem maganak meg -még- nincsen, ígyhát csak annyit mondhatok, a szélsebesség ennél "talán több" is lehetett.

Ekkorra már teljesen besötétedett, de a felhők mögötti telihold, a felsejlő parti fények és a hajózási irányfények ismerete segített abban,hogy a vonyarci Lidó Strand vízisí pályálya mellett elhaladva megtaláljuk a Keszthelyen felállított fordító pontot. A reffelt fokkal a viharban haladva, ezen a szakaszon átlagosan 4,6 csomó volt a sebességünk.

Éjfél előtt kezdhettünk hozzá a negyedik, utolsó etapnak, a Keszthely-Balatonfüred szakasznak. Meghagytuk a reffelt fokvitorlát. Váltogattuk a pihent és a kimerült "személyzetet", így beékezéskor senki sem volt ereje végén. Még Keszthely után megmértük a várható beérkezésünk idejét, és látva, hogy reggel 8-körül be fogunk érkezni Balatonfüredre, nem sokat változtattunk a beállításokon. Így az éjszakai esőben és viharban átlagosan 3,7 csomós sebességet beállítva érkeztünk be a célba. Ezen a szakaszon magam is aludtam pár órát. Rövid időre akkor kellett csak felkelnem, amikor az éppen ügyeletes legénység Ábrahámhegy takarásában úgy vélte, hogy a viharnak már vége és lehet teljes fokkal is hajózni már. Hát nem lehetett.

Végülis, mi nem akartunk csúcsot dönteni, de szépen akartuk meghajózni ezt a versenytávot. Az sem izgatott fel, hogy a katamaránok közül is a "szuper hajó" szembe jött velünk már Tihanynál és a többi "kata" is a Földvár-Lelle szakaszon. Vajon a vizen maradtak volna, ha kicsit előbb jön be ez a kitartó vihar?
Viszont öröm volt nézni, ahogyan hajózott -ugyan már velünk szemben- a versenyhajózók csapata a Lelle-Györök szakaszon, fegyelmezetten, kiülve hajóikat, jól beállított vitorlákkal, visszafelé.

Jó verseny volt a 46. Kékszalag, nekünk is.

Előnyök:
- A Kékszalag versenyrendszer nagy előnye, az osztályindulás lehetősége. Akár egy Balaton-21 hajó is lehet első.
- A vihar, az kitartó volt, szinte számítani lehett rá, keveset forgolódott, legfeljebb a part hatása érződött néha.
- A Kikelet megbízhatóan viselkedett, azt hozta amit vártam tőle. Nem vagyok "hajóépítő", de szívesen hajóztam volna kettesben most a Dolfin-28 építőjével. Szépen elbeszélgettünk volna erről-arról.
- Ismereteim szerint a Keszthelyi Vízimentő csapat is kivette a részét a hajók és személyzet mentéséből.
- Találkozhattunk sok ismerőssel egy-egy "hátbavágás" erejéig.
- Jó, hogy egyre több kormányos tudja kezelni ezt a viharos szélben való biztonságos hajózást.
- A Kékszalag verseny évről-évre sokakat megmozgat. Indul kb. 600 hajó, kb. 3000 versenyzővel, az érdeklődők összesen több tízezren is lehetnek.

Hátrányok:
- A siófoki bólya érthetetlenül korán zárt, a 359. hajóval, 13:50:00-kor. Későbbi adatot innen nem találtam.
- Mind a külföldi, mind a belföldi eddig precíz időjárás előrejelzések most csődöt mondtak. A szélirány, a szélsebesség, az eső mértéke erősen eltértek az előrejelzettektől. Nekünk sokat segített a bevezetőben emlegetett ideiglenes segédszoftver.
- Az éjszakában, még mindíg egynél több hajón, semmilyen fény nincsen. Ezeket a rendezőknek ki kell a versenyből azonnal zárni. A vizen ilyen hajó nem mehet egy centit sem.
- Az legyen a legnagyobb baj, hogy a záróbuli zenekara -bár zeneileg jól játszottak- rendkívül rossz beállítást használtak és kisöpörték a termet. Vacsora után szinte senki sem maradt a sátorban, inkább a 3-4. döntőt nézték meg.

A Kikelet hajó legénysége a 46. Kékszalag alatt:
Benyovszky Gábor vitorlás sportoktató
Dr. Vendl Viola kormányos és hajóegészségügyi tiszt
Jerabek György kormányos 1. váltás
Kókai Tamás manchaft 1. váltás
Quirico Domonkos kormányos 2. váltás
Wágner Anikó hajóiroda vezető és manchaft 2. váltás

A képeket készítették:
Benyovszky Gábor
Dr. Nagy Annamária
Kókai Tamás
Wágner Anikó