Azért versenyen kívül, mert a hajó számított alapvitorlázata nem éri el a 25 nm-t, ami sajnos kizáró ok. Emellett a 3 fős minimális versenylétszámot is nehezen tudtuk volna összehozni. Mindezek ellenére a verseny teljesen szabályos végigvitorlázását tűztük ki célul magunk elé.
A rajtvonal közepétől jócskán délre rajtoltunk, és meglehetősen jó sebességgel jöttünk el. Amikor volt annyi szél, hogy mindketten trapézoljunk, akkor szépen léptünk el a mezőnytől, azonban Almádi magasságában sajnos jelentősen gyengült a szél, nagy kihagyások érkeztek, így Kenesét a Kishamis társaságában, a 40 helyen vettük. A másik 49er (Sípos Ágoston és Nobilis Demeter) fél km-el előttünk voltak, de egy remek hátszélnek köszönhetően nem csak őket előztük le, hanem a siófoki pályajelig az összetett 15. hely környékére jöttünk fel. Az újra gyengülő szélben haladtunk a Tihanyi szoros felé, melyet fél kettőkor hagytunk el. Tovább spinnakereztünk a frissülő szélben, és meglepődve tapasztaltuk, hogy tartjuk a GC32-es katamaránt. A szél tovább erősödött, és a kezdett nyugatiasodni, így Szárszó irányába tudtunk haladni jobbcsapáson. Ekkor már mindketten használtuk a szárnyak végén található lábrögzítőket, mert kezdett egyre keményebbé válni a rohanás. A part vonalától kb. 1 km-re a vízhatlan zsákunk pántja nem bírta tovább a fedélzeten időről-időre átmosó víz ostromát, és majdnem a vízbe esett. Gyorsan leszedtük a spi-t, kötéllel rögzítettük a zsákot, és futtatott negyedszélben haladtunk Badacsony felé. Közben folyamatosan hagytuk le a nagyobb hajókat, liberákat. Badacsony után beálltunk egy egész apró, nádassal szegélyezett öbölbe, és negyed óra öltözési és étkezési szünetet tartottunk. Eközben páran visszaelőztek, de a Szigligeti-Öbölben nem tudták tartani velünk a lépést. (A futtatott negyedszélben, a harmadig felhúzott sverttel rohanó szkiffnél nem sok gyorsabb hajó van…) A györöki csücsök után élesednünk kellett, ekkor már jól láttuk a Principessát és a Huncat-et. A bójáig szépen jöttünk föl, közben találkoztunk a keszthelyi 49er csapattal, az éppen edzést végző Takács Petiékkel. 10. helyen fordultunk, majd spinnakert húzva elporzottunk a Principessa mellett. A Györöki csücsök előtt leszedtük a spi-t, és futtatott menetben haladva lehagytuk a Huncat-et.
A Szigligeti-Öbölben tovább erősödő szélben repültünk Badacsony felé, a katamarán itt azonban már valamivel gyorsabb volt, stabilan tudott irányt menni, nekünk rengeteget kellett dolgoznunk a hullámokkal. Hihetetlen élmény adott a száguldás, az öbölben áthaladva ötször ugrattuk ki teljesen a hajót a vízből, úgy, hogy csak a kormánylap ért be valamennyire! Innen a part alatt haladtunk tovább, egyre fáradtabban reagáltunk a szélerő és irány markáns változásaira. Révfülöp után újra spinnakerrel vágattunk a Szemes felé, majd a futtatva haladtunk vissza az Akali előtti vízterületre. Itt már nagyon erősen esett az eső, és ez elnyomta a szelet is. Az előzmények ismeretében nehezen hittük volna, hogy a szél hiánya okoz majd problémát. Húsz perc elteltével azonban lassan elkezdett visszatérni az északnyugati, hogy a csövön áthaladva megint 25 csomó fölé erősödjön. Innen már hamar felértünk az északi partra, és 19:40-kor haladtunk át a célvonalon, úgy hogy egyetlen borulásunk sem volt!!
Végül összetett 9., egytestűek között pedig 2. helyen futottunk be, beállítva a Nemere eredeti rekordját (a pihenőnket nem számítva bőven meg is döntve azt). Nagyon fáradtan, de annál boldogabban húztuk partra a hajót a CSVI csopaki telepén. Kemény munka volt, örök élmény marad.
A hajót Szamódy Tamás kormányozta, a legénység Cserép Csaba volt.
