Jó pár „szárazföldi" vendégem mondta: ilyet még csak fényképen vagy természetfilmen látott. Csodálatos! Szikrázik a nap, csillog a víz, háttérben a nádas... giccs.
Ja, hogy háttérben a nádas. Talán itt van valami elásva. Közvetlenül a susnyás szélében, vagy attól egy-két méterre, mindig is voltak, vannak, lesznek. Ott a helyük.
Hozzátartoznak a régi Balaton világához. Nekem még tetszik is!
Drága Csabám persze élből kontráz: mi van, ha erős szélben pont oda „verődünk ki"? Nem verődünk sehova! Mi mondjuk meg, merre akarunk menni, nem a szél. Meg egyébként is, én szeretem tiszteletben tartani mások világát. Csücsüljenek békében, várják a zsákmányt türelemmel. Ők is természetszerető emberek. Ne zavarjuk köreiket. Kínosan ügyelek rá, hogy tisztes távolságot tartsak.
DE! Amennyiben kifordulok egy kikötőből a hajózási vonalba, a cél mólóvégére tartok, és meglátom, hogy a közelemben bot kandikál, akcióba lépek. Elő van készítve a kiszolgált kikötőkötél, végén egy álló hurokkal. Önmagán átbújtatva szorítókötés (minél közelebb a vízhez), mindkét farbikára ipszilonban rögzítés, majd lendületből megrántás. Cupp, már úszik is utánam. Fel a szél feletti fedélzetre, jöhet a következő. Volt, hogy háló meg varsa is tartozott hozzá. Kikötést követően, naiv pofával leadom. Nem mindenütt örülnek neki. De bocs: beleakadtam, nekimentem, ott úszott, mi mást tehettem volna. Ennyi!
Merlin!
Gelencsér György (Merlin)
