Úszómólós, a vendéghelyek rövidek, háttal a Balatonnak a hullámtörő móló mögött. Hosszabb hajóval az úszómólók végére érdemes oldallal kikötni.

Látnivaló, evés-ivás, diszkó akad bőven. Nagy üdülőváros zajos forgataga. A vasút mellett, az állomásépület oldalán a Kálmán Imre sétány múzeumai szépek, a szokásos időben nyitva is vannak. Nekem kimondottan tetszik az ásványkiállítás. Az öreg víztorony erkélyéről szemlélhetjük a háztetőket, ha feljutunk. Este hallhatunk valami kellemeset egy sör mellett a Coca Cola Beachen. Programok a www.siofok.hu alatt.

Tegyük fel, másnapra (és éjszakára) kizárt a keleties szél. Tudom, a feltételezés a kudarc szülőanyja, de legyünk bátrak, irány Balatonfüred. Az első csapás a kikötőben ér: a vendéghelyek teljesen nyitottak. A második is: az első két cölöp kivételével olyan alacsony, hogy tisztességes merülésű hajó menthetetlenül sárba ragad. Összesen két vizesblokk van, persze nem zárható, így őrizni kell bent lévő társunkat. A hajót pillanatra sem szabad őrizetlenül nyitva hagyni, boldog-boldogtalan büntetlenül ott sündörög. Tűnt már el itt minden. Jó-jó, van más kikötő is, például a „Szövi". 7500 Ft, ha csak partra teszed a lábad. Köszönöm szépen, miután majd félmilliót fizettem az évi kiszolgálásért. Szégyen és gyalázat, hogy nincs Fürednek vagy a Bahartnak annyi önbecsülése, hogy legalább egy hitvány hullámtörővel védjék a kikötőt kelet felől, persze miután kikotorták. Ha nem, hát nem. Lehetne esetleg megállapodást kötni a más tulajdonú kikötőkkel (Almádi, Fűzfő, Kenese, Aliga, Füreden bármelyik), tartsanak fenn legalább öt vendéghelyet, amit a mágneskártyások díjmentesen használhatnának. Viszonzásul a Bahart-kikötők is elfogadnák ingyenes vendégnek a megállapodásban részt vevő kikötővel szerződésben álló hajókat. Mondjuk a szerződés közjegyző által hitelesített fénymásolatának bemutatására. Hagyjuk, nézzük inkább, miért is jöttünk ide, ha már annyi mindent leromboltak szeretett kocsmáinkból, sütödéinkből.

A Halászkert kiváló, tartja régi színvonalát minden tekintetben, csak pimaszul drága. A Sekli a Szövi kapuja mellett még mindig jó a pizza-kedvelőknek. A parti sor gyakorlatilag megszűnt, a kikötő környékén ehetünk elegáns asztal mellett konzervhalászlét meg hasonlókat méregdrágán. Viszont ha pár lépést sétálunk felfelé, elhaladunk a Kerek Templom mellett, és megleljük a „Hatlépcsőst", azaz a Muskátli kerthelyiséget. Ide betérhetünk enni, inni. Nem nagy a választék, de ami van, az jó és olcsó. A velős pirítós utánozhatatlan, jól csúszik mellé a bor, ami valódi füredi.

Tele hassal nem kell kutyagolni, a közúti kisvasút pár forintért felvisz a falu - ó, bocsánat, az Óváros - szélére (vissza is hoz, óránként jár). Negyedórás sétával elérjük a Lóczy Lajos barlangot. Napközben hétfő kivételével nyitva van, szép. Kellőképpen kifagyván a föld gyomrában, másszunk a kilátóhoz a hegy tetejére. Egyik legszebb kilátási pontja a Balatonnak. Belátható az egész keleti medence. A város látképe madártávlatból lenyűgöző. Még a közelebbről számomra botrányosan ocsmánynak tartott „Görög Falu" látképét is megszépíti a távolság. Nem kéne inkább a Balaton-felvidék házait bemutató telepet építeni? Szép is lenne, érdekes is, magyar is, és nem állna üresen. (Osztom füredi lokálpatrióta érzelmű barátom véleményét).

Visszatérve a kikötőhöz érdemes kicsit sétálni. Mindig történik valami: térzene, táncbemutató, vagy bármi hasonló. Van valami olyan hangulata Fürednek, ami számomra utánozhatatlan és nagyon kedves. Ezért is bírálom ilyen keményen. Számomra a Balaton lelkének egy része. Egyszerűen imádom!

Következő írásomban pár kilométert délnyugatra hajózunk.

Gelencsér György (Merlin)

Gelencsér György (Merlin)