Az idei szezonkezdet a túravitorlázók számára is tartogat fejlesztéseket. Ezek egyike a még tavaly decemberben bemutatkozott Digitális Szabadidő Térkép, melynek kialakításakor a cél a biztonságos, és tervezhető túravitorlázáshoz való segítség kialakítása volt, a korábbi Balaton pilotok modern megfelelőjeként.

… hát a titokról a követ! Vénséges vén pince mélyén ült a követ – mondja a nóta –. Minket más titok foglalkoztat: nem követ csak kő, és nem eltűnt, hanem ott van. A kompkikötőtől úgy ezerméternyire, északkelet felé Szántód partja előtt, közel tizenöt – húsz méter szélességben, a Tihany-rév mólóját célzó vonalban, több mint ötszáz méter hosszú szakaszon. Víz fedi, alig másfél méteres magasságban. Keményen meg lehet fenekleni rajta. Vajon, mi az ördög ez? Természetes képződmény, vagy emberi kéz műve?

Szállj ki szent hegyed közül. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe ül… Végre, csak el tudtunk indulni első túránkra. Temérdek nehézség, csapás után, kifutottunk a kéklő Balatonra. Ragyog a nap, meleg van, enyhe nyugati szellő lengedez. Mi kell még?

Az Magyar Vitorlás Szövetég közgyűlése 2025. május 30-án elfogadta a Szövetség elnökségének 2024. évi beszámolóját, a 2025. évi szakmai és pénzügyi tervét és az MVSZ örökös tiszteletbeli tagjainak választotta Antal Gábor, Holovits György (posztumusz) és Szekeres László sporttársainkat.

A Tatus, C1 25-ös - klasszikus jolle - kapitánya itt hagyott bennünket, égi vizekre eltávozott. Sokunk barátja, versenyzőtársa, „Janó” 1968 óta volt a TVSK tagja, egyike a Fonyódi Telep alapítóinak, majd 1972-1989-ig a Port Lacaj agilis telepvezetője, majd a 1985-1992-ig a TVSK elnöki tisztét töltötte be.

Az egész ott kezdődött, amikor 2003-ban egy kishajóval először teljesítettem a Balaton körbevitorlázását, vagyis a Kékszalagot. Olyan leírhatatlan élmény volt, hogy tudtam: ezt valahogy be kell mutatnom másoknak is. A következő évben egy csoda folytán sikerült felkerülnöm a Nemere II. 75-ös cirkálóra, arra a hajóra, amely akkor már több, mint 53 éve tartotta a Kékszalag időrekordját 10 óra 40 perccel. A verseny közben készített fotóimmal felkerestem a National Geographic Magazin hazai kiadóját. A képek tetszettek nekik, de a magazinban csak akkor jelenhetnek meg, ha a következő évben hivatalos megbízással, újra végigfotózom a versenyt, és a képekre az amerikai szerkesztőség is rábólint.