A felkészülést jóval előbb, több héttel a verseny előtt megkezdtük. Kezdve azzal, hogy kicsit „feltuningoltuk” a hajót a szélcsendes versenyekre. Ennek keretében kapott egy fordítócsigát a top spi-hez, mert a 7/8-ados mégis csak kisebb. Igaz megfelelő merevítők hiányában (oldalmerevítő és backstage is csak 7/8-adig megy, csak az achter megy top-ra) a top spi csak 3-as szélig használható. De hát eleve gyengeszélre számítottunk. Továbbá egy J24-es genua-t is beszereztünk, igaz, azt egy kicsit át kellett alakítani, viszont hatalmas, a kajüt mögé ér. Annyit azért még érdemes tudni a hajóról, hogy 3-as szélben a normál genua-jával és nagyvitorlájával már deck-vizes a menet. A 2011-es viharos Kékszalagon, meg tavaly az augusztus 20-i viharban kipróbáltuk már a hajót 80 km/h-s szélben, és megdöbbentően nehezen viseli. Azon kívül, hogy ilyenkor egy szál mini fock-ra reffelt genuaval, – amire még időnként rá is kell engedni a pöffökben – is deck vízre fekszik, a hullámokba pedig belefúr, meg jó pár helyen dől be a kajütbe a víz (hát ezt meg kell majd javítanunk, mert tarthatatlan állapot ez így). Szóval kifejezetten nem erős szeles hajó.
A felkészülés része volt, hogy idén új csapattal vágtunk neki. Új csapattal, de nagyon régi társakkal. Összeállt végre ugyanaz a régi jó „csapat”, mellyel mintegy tíz évet vitorláztunk gyerekként SZOT „vasötveneseken”, ha mond ez valakinek valamit, leginkább a 30 felettieknek. Viszont csak ismerőseinknek mond az valamit, de nekik mindent elárul a két név, hogy újra összeállt a Szabó-Piszker testvérpáros. Barátaink csak annyit mondtak, hogy „szép kis négyes”, és legyen szó bármilyen időről nem fogunk unatkozni… Sajnos bátyám az utolsó pillanatban lemondta, mert munkahelyi problémái akadtak, de végül egy újonc korábbi vitorlás tanítványunkkal kitöltöttük a helyét.
Földvári hajóként már évek óta nem megyünk át Füredre a Kékszalagot megelőző napon, mert akkor a hajóban kellene aludnunk. Inkább kényelmesen alszunk, és kicsivel korábban kelve, reggel indulunk a versenyre. Ez már bevált, erre két órát szoktunk számolni, ami mindig elég, mert szélcsendben motorral is kényelmesen odaérünk, de odaérünk széllel is még ha kreutzolni kell, akkor is. Idén ez volt a helyzet. Reggel hétkor ki is futottunk a földvári kikötőből, de előtte az óriás genua-t visszacseréltük a kisebbre, mert már jól tudtuk, hogy erős szél lesz. Bár kora délutánra enyhülést és keletire forduló szelet ígértek, akkor még. Inkább vitorlát cseréltünk, mert ezt az új vásznat még egyáltalán nem próbáltuk ki, pláne nem erős szélben. Így azt sem tudtuk, hogyan fogjuk lereffelni erős szélben, még ha van is merev forestage-os fock rollerünk szerencsére. Végül mégis a csere mellett döntöttünk, azzal a megjegyzéssel, hogy ha tényleg legyengül, akkor visszacseréljük az új nagyra. Jó kis edzés lett ezzel a reggeli kreutz a rajtig. Még reffelnünk is kellett, a fent részletezett gyengeszeles hajótulajdonság miatt. Tiszta helyen, déli részen rajtoltunk, mert a keletire forduló gyengülő szélre számítottunk, hisz ezt mondták. Persze nem így lett…
Rajt után irány Kenese, és persze nyomattuk a déli parti takkot, mert hittem annak, amit mondtak, hogy jó lesz a déli takk. Nem lett jó! Nagyon legyengült, szélforduló sehol, az idő viszont gyönyörű volt. Ki is cseréltük a genua-t a hatalmasra. Az 1-es 2-esig leülő szél azért szép fokozatosan Kenese felé feljött a nekünk deck vizes 3-asig. Végig kreutzoltunk. Félúton Kenese felé találkoztunk Litkey EVOPRO katamaránjával. Leszerelt állapotban, az orrban Farki csóválta a fejét, tudtuk bajuk van. Sajnáltuk is őket, hogy így kell befejezniük a versenyt, hisz egyértelmű volt, még ha meg is tudnák szerelni, ami elromlott, akkor sincs már értelme ekkora távolságból az élmezőny után indulniuk.
Mi folytattuk utunkat, így sikerült is délután egy óra körül venni a kenesei bóját. A bójavétel után hatalmas vágtába fogtunk a fokozatosan feljövő szélben. Az először 4-es majd 5-ösig erősödő szélben már eszembe sem jutott top spi-t rántani. Maradtunk a régi 7/8-adosnál. Így is hajladozott rendesen az árboc, főleg az előretépett 7/8-ados bekötés, valamint a top-ra menő achter miatt. Mindegy. Néztem. Bírta. Siófokot sikerült is mintegy óra leforgása alatt vennünk. A kapun történő áthaladás után egyértelművé vált, hogy a pöffös 5-ös fél szélben (ami negyedtől háromnegyedig forgolódott) már nem fogunk spi-zni, sokkal inkább az új, nagy genua-t kellene használnunk. Azt is tettük, de az erősödő szélben vitorlát kellett csökkentenünk.
Na most nem a deck vizezés miatt, hanem egész egyszerűen orra bukott a hajó a bőszeles pöffökben. Döbbenetes módon beletúrt a hullámokba. A fux ablakig belemerült a vízbe időnként, miközben még a nyitott fartükrön hátulról is kaptuk a vizet. A hajóban a fux ablak alatt konkrétan zuhanyozni lehetett volna. Kissé szedte a vizet a hajó. Szóval reffeltünk, mert pont nem hiányzott, hogy egyszer beletúrjon rendesen a vízbe, megállítva a hajót, majd ettől persze a hatalmas erőhatásra a rigg repült volna tovább. Ezt nem akartam bevállalni bátyám hajóján, tegye tönkre ő, ha akarja, de ne én. Bár telefonon bíztatott rá, hogy nyomassuk a vásznakat, ne vitorlázzuk alul a hajót, hisz a Sirály szereti félvízen az 5-öst. Röpke egy óra telt el a siófoki kapu vétele után, és máris elértük a tihanyi pályajelet úgy délután három óra táján. Csúnyán romlott az idő, nem kecsegtetett semmi jóval...
Tihanynál természetesen beplöttyedt a szél, így vissza is rántottuk a teljes vásznat, ami nagyjából Földvárig volt tartható. Ahol szembe találkoztunk a nem sokkal később győztesként befutó Fifty-Fifty-vel. Nekik még hátravolt mintegy 20 perc a győzelemig, teljesen elképesztő! Ezúton is gratulálok Nekik!
Ekkor már erősen romlott az idő, erősödött a szél, már szemerkélt, a Fifty-Fifty is nagyon lereffelt állapotban jött. Hamarosan azért követték a vetélytársai is. Az északi part felé tartottunk, mert már tudtuk mi fog ránk várni, így a déli part húzását nem mertük bevállalni, mert ott már nincs lehetőség lee-be menekülni. Zánka környékén már közelebb is voltunk az északi parthoz, mint a délihez. Az időközben rázendítő zuhé ellenére, az 5-ös 6-os szélben még élveztük is a vitorlázás. Persze újra rendesen reffelve. Révfülöpnél értük el az északi partot. Akkor már masszív 6-os volt, húzós pöffökkel. A hajó persze deck vízre feküdt már, az alacsony építés miatt pedig a közben kialakult hullámok már felülről is áztattak, az eső mellett. A kajütben a helyzet kezdett vállalhatatlan lenni. A csukott fux ablakon továbbra is vízesésszerűen jött be a víz, a matracok már csurom vizesek voltak, a fenékdeszkát meg már emelgette a fenékvíz, szóval szép lassan telt meg a hajó. Piszkerékkel azon szórakoztunk, hogy igazi luxus hajónk lett, a fuxban zuhanykabin, a fekhelyeken pedig vízágy.
Egyre érlelődött bennünk a gondolat, hogy ezt a Kékszalagot nem fogjuk tudni folytatni. Este hat óra felé az északi parton Badacsony előtt jártunk már, és a kilátások semmi jót nem ígértek, erős 6-os szél, óriási hullámok, szakadó eső. Az időjárás előrejelzések estére további erősödést ígértek. Gondoltuk ez remek lesz, mert még a szigligeti öböl is hátravan, ahol pedig mindig befúj rendesen a szél. Küzdősporttá változott. Masszív 6-os szél fújt, szakadt az eső, hideg volt már. Ez a szél a Sirállyal már fetrengős és vizes. A hajó tiszta víz volt, sajnos belülről is, fenékdeszkáig. A matracokból konkrétan csorgott a víz. A szigligeti öböltől pedig estére már 7-8-as szeleket ígértek, továbbra is szakadó esővel, valamint erős zivatartevékenységgel. Az ígért 80 km/órás szél ezzel a hajóval már egyáltalán nem szórakoztató, tudom próbáltuk, többször is. Mini fock, deck-, és csurom víz. Mindezt majd éjjel, sötétben, szakadó esőben, hidegben. Na nem, ennyit nem ér a Kékszalag, megcsináltuk már jó párszor. Szóval értelmetlenné vált, hogy folytassuk, megbeszéltük feladjuk, ennek itt a vége. Illetve nem teljesen, mert irány vissza Földvárra. Piszker Ivánka még azon szórakozott, hogy ezzel a hajóval még elegánsan sem lehet feladni. Nem lehet csak úgy kiállni, kikötni, inni egy jót az egészre, és majd a hajóban aludni, hiszen belül minden vizes volt. Az egyetlen száraz holmink az volt, ami rajtunk volt, a kajütben minden elázott.
Mindenesetre azért jó volt, kifejezetten élveztük – a reggelt Füredre és a kenesei forduló után a délutánt Révfülöpig – és jól is szórakoztunk. Nekünk ez számít! De azért még hátra volt egy laza kétórás raum, félszeles reffelt vágtatás mire vissza is értünk Földvárra. Este nyolckor kötöttünk ki az anyakikötőnkben a saját helyünkön. De milyen jól tettük, mert hamarosan be is jött az erősödés, ahogy azt ígérték. Az éjszaka meg szétdúlta a mezőny hátsó szakaszát, ahol mi is lettünk volna. Szakadtak a vásznak, törtek az árbocok rendesen, és borult, süllyedt pár hajó. Ha lehet, ezt kihagynám, mert egyszer már sajnos nem sikerült. Tudni kell feladni, és elengedni…
Szentandrási-Szabó Attila
Sirály kormányosa
