Nekifutottunk…

Az idei szezonunk nem indult túl fényesen, számos technikai problémát kellett áthidalni, amit az új GC32-es kifejezetten új technológiája és a csapatunk szűnni nem akaró innovációs vágya okozott. Lépésről lépésre építkeztünk, a kékszalagon már meg tudtuk villantani, hogy az új hajó mire lehet képes. Sokat vitorláztunk és tanultunk az idei évben, ezt folytatjuk jövőre is számos új megoldással készülve. Észre sem vettük és a szezon már a hátunk mögött volt, ráadásul az elmúlt hetekben nem is vitorláztunk, ezért két dolgot roppant módon vártunk: egyrészt, hogy megérkezzenek a GC új alkatrészei, másrészt jött az évadzáró F18-as katamarán verseny, ráadásul kifejezetten bíztató volt az előrejelzés. Sajnos az előrejelzés annyira biztató volt, hogy az évadzáró versenyt a rendezők lemondták, így szűnni nem akaró hiányérzetünk keletkezett, amit valahogyan orvosolni kellett…

Ekkor merül fel, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk egy KK rekordkísérletet, hiszen azt a csapat amúgy is tervezte, ha nem idén, akkor legfeljebb jövő tavasszal. Felbuzdulva a spontán ötleten, pár rövid telefon után egyértelművé vált, hogy mindenki benne van a „buliban”, egyedül Lange Petit döntötte le a lábáról egy galád vírus, pótolhatatlan Petinket valahogy mégiscsak pótolni kellett, így helyette Kaiser Laci ült fel a hullámvasútra. A szokásos stabil csapattagok rögtön készen álltak a kalandra, így Kövér Laci alias Apa a BL ura és parancsolója, Fekete Andris alias Somi, aki egy budapesti családi kirándulást halasztott a rekordkísérlet miatt, Vándor Robi alias Rubik megszokott kormányosuk, akinek lassan repülőre is lesz jogsija és Kalocsai Zsolt alias Kacsa a GC32 csapat gründolója várták a nagy menetet. Mindenképpen említést érdemel Turos Laci, aki alaszkai körülmények között kísért minket a motorosban és ügyelt a rekordkísérlet biztonságos kivitelezésére,Cserta Gábor, aki fantasztikus fotókat készített a menetről, valamint Kopasz Balázs, aki pedig az on-line nyomkövetést tette lehetővé Lange Peti pedig a partról on-line közvetített és kommentált. Nem volt kérdés a csapat összeállt!

Belevágtunk…

Szerdán és csütörtökön rendesen fütyült az északi szél, komoly hidegfront betörés volt, így úgy döntöttünk, hogy a még mindig kitartóan fújó északi szélben pénteken vágunk neki a távnak. Reggel 8 órakor találkoztunk Balatonlellén a lelleiBavariaYacht Clubban, a GC32 otthonában. Korán reggel még 30 csomó feletti szél fújt, így kétséges volt, hogy tudunk-e daruzni. Fél tízre kicsit csillapodott a szél, így óvatosan nagy körültekintéssel vízre tettük az RSM DTM Sailing Team GC32-es katamaránját.

A repülő katamaránozás a vitorlázás forma 1-es kategóriája, így a technika ellenőrzése minden menet előtt kötelező, hiszen a csapat épsége mindenek előtt jár. Miután ezen is túl voltunk a szokásos repülő üzemmódban átvontattuk a katamaránt Kenesére, gyorsan felszereltünk és Kacsa –azaz személyem- már ment is az állomásra a szokásos futást teljesíteni. Az állomáson a fekete vizesre ázott ruházattal elsőre valamilyen MÁV ellenőrök ellenőrének nézhettek, hiszen a pecsét és az aláírás kérésekor azt kérdezték, hogy melyik vonat menetrendjét kívánom ellenőrizni és egyébként meg „becsszó minden pontosan érkezik”. Gyorsan próbáltam megnyugtatni a pénztárost, hogy vitorlázó vagyok nem MÁV ellenőr, így kétkedő mosollyal már nyomta is a pecsétet az előre erre a célra készített nyomtatványra, ráírta az időt: 13 óra 22 perc. Ezt követően gyors futás, indulás 13 óra 27 perckor Keneséről.

A korábbi 20 csomó feletti szél folyamatosan gyengült a keleti medencében, így 10 csomó körüli szélben vágtunk neki a távnak. Kenesétől a Tihanyi csőig 17-20 csomós sebességgel haladtunk, a hajót nagyrészt sikerült teljesen a levegőben tartani, a szignifikáns szélkihagyásoktól eltekintve, amikor 10 csomó körüli sebességre esett vissza sebességünk. A repülés élvezetes volt, az esőcseppek kisebb tűként szurkálták az arcunkat, kétszer keményen belecsapódtunk a Balaton vízébe. Az első kemény landolás során Kaiser Laci tigrisbukfence az első hálóban megörvendeztette a csapatot.A nagyobb C0-t nem hoztuk el, így be kellett érni a kisebbel, ami folyamatosan fenn volt, ezt Apa kitartóan csörlőzte, Kacsa a nagyvitorlát kezelte, Somi meg intézett minden mást, kisebb megnyugvást követően a travellert. A keleti medencében a csúcssebességünk 23,2 csomó volt (43 km/h), összességében tisztességes átlagsebességgel haladtunk Tihany felé. A Tihanyi takarásba 14 órakor értünk, a jó széliránynak köszönhetően 7 perc alatt áthaladtunk a csövön. Ekkor 10 csomó körüli átlaggal haladtunk, nem véletlenül merült fel a csapatban, hogy milyen jó lett volna, ha 2 órával korábban indulunk, hiszen ekkor lényegesen jobbak voltak a körülmények.

Tihany után egészen Balatonakali magasságáig a szél az északi front erejét meghazudtolta, ezért messze nem tudtuk kihasználni a GC32 menettulajdonságait, így nem volt mást tenni Rubiknak élesebben kellett vinnie a járgányt , mint a tervezett 248 fokos irány, a megtett táv így növekedett. A C0-t is le kellett szedni, ami egyre jobban döntötte a félszeles menetben a hajót, maradt a fok és a nagyvitorla, de így is repültünk. Balatonszárszót elérve már látszott, hogy a szél folyamatosan frissülni fog, innen már az átlagsebesség folyamatosan 20 csomó felett volt.

Szárszót követően egyre gyorsult a GC32 és az irányszög is kitűnő volt, 22 csomó körül szárnyaltunk, majd Balatonboglár után a sebességünk folyamatosan 25 csomó fölé került, ekkorra a társalgási szókincs két alapvető szóra szűkült: nyiss, zárj (mármint a fokot és a nagyvitorlát)! A Badacsonytomaj-Fonyód tengelyt elérve a repülő hajó igazán elemében érezhette magát - hiszen a sebesség tovább nőt - ekkor értük el a korábban már megtapasztalt csúcssebességünket, ami 30,3 csomó volt. A györöki csücsköt 15 óra 25 perckor érintettük, ekkor már látszott, hogy az elmúlt 1 óra szárnyalásának köszönhetően meglesz az új rekord, a kérdés mindössze annyi volt, hogy sikerül-e 2 óra alatt teljesíteni a távot?

Megcsináltuk…

Györöktől kevesebb, mint 20 perc alatt sikerült elérnünk a keszthelyi mólót, majd ismét gyors futás és pecsételés a keszthelyi vasútállomáson. Szerencsére nem volt nagy sor a pénztárnál, no meg a TEK-es jelmezem hatására gyors adminisztráció következett, a regisztrált idő pedig 15 óra 49 perc volt, így 2014. október 24-én megszületett az első 2 óra alatti Kenese-Keszthely rekord: 1 óra 57 perc.

Sailing Team RSM DTM Hungary KK csapattagok:

Vándor Róbert
Kövér Laszló
Fekete András
Kaiser László
Kalocsai Zsolt

Szöveg: Kacsa
Fotók: Cserta Gábor

További képek ITT.