A hajónk kényelmes túrahajó, de azért még megfelelően gyors is, így nem okoz gondot szombat-vasárnap megjárni Keneséről Badacsonyt, ha jó szél fúj.
Az a jó ebben, hogy végül is egy túrahajó olyan, mintha a házunkat vinnénk, és hol itt, hol ott raknánk le. Az idei leghosszabb túrát az augusztus 20-adikai hétre ütemeztük, reménykedve, hogy még kitart a jó idő. Öt napra gondoltunk. Mivel Balatonkenesén van a kikötőnk, egy napos túrák esetén Füred, Tihany ami szóba jöhet.

Két nap esetén Balatonlelle, Badacsony vagy ezekhez közeli kikötők, de ha több időnk van, akkor már elmegyünk Keszthelyig. Huszadika volt az első nap. A tűzijátékot Füreden akartuk megnézni, így nem kellett reggel rohannunk, még belefért egy kis délelőtti készülődés otthon. Napközben reggelizni, ebédelni a hajón szoktuk, max. vacsorázni megyünk ki, de azt sem mindig. Így adott volt a feladat, öt napra való élelmiszert, kész vagy félig kész ételt bepakolni. Kora délutáni indulást terveztünk, hogy időben átérjünk. A szél kellemesen fújdogált, nyugisan vitorláztunk ahhoz, hogy közben a frissen sült zsályás csirkét elfogyasszuk egy megkéset ebédre. Füred, hát igen a vitorlázás fővárosa rengeteg kikötővel, csak egy a gond, szinte alig van vendéghely. Éppen verseny volt, így végképp megteltek a szabad helyek.

A mi hajónk merülése 1,6, a szélessége 3,5 méter, így, ha még akad is szabad hely valahol, nem biztos, hogy nekünk megfelelő méretű. Nem siettünk, az esti tűzijátékig még 4 óránk volt. Gondoltuk, sorba vesszük a kikötőket, hátha találunk valahol szabad helyet, ilyet azelőtt még nem csináltunk. Nem akartunk a sétánytól túl messzire kikötni, mert éppen tartottak a borhetek, és gondoltuk, kimegyünk egy kicsit széjjel nézni. Kezdtük keletről a Bahart kikötőben, majd sorban benéztünk minden zugba, lassan a vége fele jártunk. Maradt a rózsaszín gázlómadárról elnevezett hotel kikötője, de oda érve táblán nagy betűkkel kiírva 30 e Ft / éjszaka, plusz 3 e Ft / fő. No, gondoltuk ide nem fogunk beállni, ez a kikötő eddig sem volt olcsó, de ez az ár igazán szűrni akarja a vendégeket, kár érte, mert szinte üresen áll. De, ha már 30 e, elmesélem, hogy pár éve, amikor még szolídabb áron be lehetett kötni, egyszer itt éjszakáztunk, vendégeink voltak. Elmentünk vacsorázni, majd hazaérve azt vettük észre, hogy a szél átfordult keletibe, az előrejelzések nem ezt mutatták, hiszen akkor nem állunk ide, mert ez a kikötő a keleti szél esetén nem védett. Nos, ilyet még nem tapasztaltam a kabinban, ha leraktuk a talpas poharat meg kellett fogni, annyira hullámzott a kikötőhely, a hajó pedig igen kellemetlen mozgásokat művelt, szóval ennyit az árról és a nyugodt pihenésről. A végén a hajógyári kikötőben álltunk meg.

Közben eltelt az idő, alig maradt egy óránk, és indulni kellett tűzijátékot nézni, ami az idén is nagyon szép volt. Másnap indulás tovább. Estére konkrét elképzelésünk van. Badacsonyban fogunk aludni, mivel találkozni akarunk rég nem látott hajós barátainkkal.

Van egy szokásunk, ha átmegyünk a Tihanyi-szoroson, utána mindig megállunk a Tihanyi-félsziget nyugati oldalán reggelire, ebédre, attól függően, éppen mikor érünk oda. Most egy késői reggelit töltöttünk el itt, a lecsó alapra csak a tojást kellett ráütni. A kiadós reggelit jó kis fürdés kísérte.
Rövid pihenő és indulás. Badacsony azért még elég messze van. Nem volt nagy szél, de szépen haladtunk, kikötő előtt vitorla lehúzás után még egy utolsó fürdés. Ha van szabad hely, általában bekéredzkedünk kicsit beljebb. Tapasztalatom szerint az egyik legkedvesebb személyzet van itt, kijönnek, megnézik, kell-e segíteni a kikötésnél. Nekünk kettőnknek már nagyon megy egyedül is.
Rövid ejtőzés, majd irány a város, éppen itt is borhét volt, ki lehetett próbálni a badacsonyi borokat. Nem sokára barátainkkal összetalálkozva megnéztünk egy nem messze, a domb aljában nyílt új borbárt.
A fogadtatás kedves, nincs messze a tértől és szép a kilátás. Egy-két kóstolás után gondoltuk, jó lenne vacsorázni.
A Balatonnak sajnos még van mit fejlődnie, a gasztronómia valahogy nem az erőssége. Persze vannak már próbálkozások több-kevesebb sikerrel, de néha lehet, hogy csak a marketing és nem az igazi minőség dönt.

Nos, barátaink ismerősek a helyi gasztronómiában. Javaslatukra kihagytuk az egymás után sorakozó, turistáknak szánt „kajáldákat”. Akarattal nem nevezem vendéglőknek, nem is kifőzdék, de aki járt Badacsonyban, tudja miről beszélek. Kipróbáltuk a vitorlás kikötő vendéglőjét, ami egy kellemes, nyugodt helyen igen jó ételeket kínál, teljesen normális árakon.
Másnap szikrázó napsütés. Kifogytunk a friss kenyérből, de emlékeztünk, ha átmegyünk a síneken, van egy bolt. Megvettük a kenyeret, és ha már ott voltunk, egy kis dinnyét is, hidegen milyen jól fog esni, majd vissza és reggeli.
Ma csak Keszthelyig kell mennünk, ami nincs túl messze, kicsit még maradunk. A bevásárlásból visszajövet láttuk, hogy a személyhajó kikötőben lehet biciklit bérelni. Gondoltunk egy nagyot, mi lenne, ha pár órát tekernénk bicajjal? Egy gyors reggeli, majd irány a szárazföld. Tizenegy fele sikerült elindulnunk. A biciklit lehet 1 órától egész napra bérelni, órája pár száz forint. Gondoltuk, mozogjunk egy kicsit, csak úgy céltalanul, balra vagy jobbra, végül jobbra indultunk, Révfülöp irányába. Már magunk mögött hagytuk Badacsonyt, olyan öt kilométert bicikliztünk, amikkor megláttam egy táblát ami balra fel a dombra mutatott: Folly Arborétum. Már jó pár éve, hogy olvastam róluk, de valahogy soha nem jutottunk el hozzájuk. Pillanatnyi tanakodás, megvan az úti cél, irány fölfele.
Sajnos váltós bicikli ide vagy oda, mi kb. az út harmadánál feladtuk és toltuk. A domb minimum 15 fokban emelkedik. Fél úton kicsit gondolkodtunk is, biztosan fel akarunk mi oda menni? Legyőzve pillanatnyi megtorpanásunkat, rendületlenül toltuk a biciklit és megérte!! Javaslom, ha tehetitek menjetek el, gyalog, biciklivel, vagy akár autóval - igaz, a sofőr nem élvezheti a friss Folly borokat.

A bicikliket lerakva belépő jegyet kell váltani, ami 1000 ft / fő. Aki szeretne, kóstolhat jól lehűtött fehér borokat. Mi így tettünk. A hatalmas fa árnyékában elhelyezett asztalokhoz leülve élveztük a Balaton gyönyörű látképét, kortyolgattuk a hidegtől párás fehér borokat.

Azért a kis megérdemelt pihenés után az arborétumot sem hagytuk ki, körbesétáltuk, majd lassan indulnunk kellett. Majdnem négy óra volt, mire elkötöttünk. Jó szélben ez két óra, de a szél sem volt túl erős, közben az elmaradt ebédet is pótolnunk kellett, és hát a fürdést sem akartuk kihagyni, így lassan beesteledett, mire a Keszthelyi-öbölbe értünk. Túl sok kikötő nincs Keszthelyen. Előrejelzést természetesen néztünk. Éjszakára elég nagy szelet mondott, másnapra pedig igen rossz időt, így a „Libás” mellet döntöttünk. Pro, minden szélre biztonságos, egy hajónak ez kell legyen a legfontosabb szempont.
Nem lényegtelen, nekünk még ingyenes is, mivel a Kikötőlánc tagja, kontra, hogy mesze van a központtól.
Ezt úgy hidaltuk át, hogy be sem mentünk a városba. Vacsora a hajón, igaz volt egy próbálkozásunk a kikötő vendéglőjében, ami sajnos augusztus 20. után zárva volt, de mi erre is fel vagyunk készülve. A hűtőben mindig akad egy-két szelet hús, amit meg lehet sütni.
Másnap a meteorológiai előrejelzésnek megfelelően nem volt valami jó idő. Borús, lógott az eső lába, friss időjárást nézve délutánra esőt mondott.
Induljunk, ne induljunk? Ez itt a kérdés. Esetleg szeretnénk-e délután esőben hajózni? Hát nem, volt a válasz. Nos, mi legyen? Nézzük meg a Festetics-kastélyt, amit kb. 8-10 éve láttuk utoljára, majd menjünk el Hévízre fürdeni, de hogy jutunk oda? A kikötő mestertől jött a válasz, mivel náluk sajnos még nem lehet biciklit bérelni, de ha elmegyünk az első szállodáig, ami 15 perc séta, akkor ott már találunk. Így is tettünk, fürdő „cumó” bepakol és indulás.

Az időjárás ideális volt a biciklis túrához. Átmentünk a belvároson, a kastélyt megnéztük, ahogy illik, majd irány Hévíz. Az idő közben telt, és ahogy a bicikli úton haladtunk, kiértünk a fő útra, de sajna a bicikli útnak egyszer csak vége lett. Figyelem, aki Keszthelyről menne biciklivel Hévízre, miután kiér a városból, térjen el balra, utána állítólag kellemes mezőn-erdőn át visz az út! Mi ezt akkor még nem tudtuk, így csak mentünk előre, és amikor a bicikli út elfogyott, pont egy nagy domb tetején voltunk. OK, gondoltuk, itt lemegyünk, de vissza is kell jönni. Közben mind jobban beborult, és a levegő is kezdett lehűlni.

Ez a töprengés egy közeli csárdánál történt, így megragadtuk az alkalmat, és gondoltuk, ebédelünk egyet, közben lesz időnk átbeszélni és eldönteni, mi legyen.
Végül jó kis meleg leves után irány vissza a kikötő, majd taxival Hévízre. Már ebéd közben érdeklődtünk, van-e taxi. Mennyiért visz el? Azért jó ez a modernkori okos telefon. Szerencsénk volt, megúsztuk eső nélkül. A bicikli leadása után is volt időnk visszasétálni, de amint visszaértünk a hajóra, az eső elkezdett zuhogni és tartott hajnalig. A taxis időre jött, 3000 Ft-ért vitt el bennünket Hévízre, és értünk is jött ugyanennyiért. Volt jó bő 3 óránk, ami éppen elég volt. Mióta nem voltunk, elkészült egy új részleg, ahol többfajta szauna található és ahonnan ugyanúgy megközelíthető a tó. Este ismét nem volt kedvünk a zuhogó esőben kimenni vacsorázni, így maradt az előre lesütött és zsírjában eltett kacsacomb. Manapság konfitálásnak hívják, holott ezt már a nagymamám is csinálta, de ő nem tudta, hogy konfitál.
Ez a kikötő valóban nagyon jó, bármilyen szél fújhat, az éjszaka nyugodtan telik. Reggel, mint a mesében, az éjszakai esőnek semmi nyoma és szikrázóan süt a Nap. A szél igen jól fúj, bent is mértünk 10-12 csomót. Gondoltuk, ha erős a szél, jobb nyugodtan megreggelizni. Hát, nem vagyunk korán kelők, így mire reggeli után elindultunk, majdnem dél volt. Azért emlékszem pontosan rá, mert délre harangoztak, amikor kiérve a kikötőből vitorlát bontottunk. Érdekes, mert ahogy kiértünk, a szél alig fújt. Mi egy évben csak egyszer-kétszer jutunk el a Keszthelyi-öbölbe, viszont hallottuk, hogy igen kiszámíthatatlan itt a szél, most is ez történt. Szinte hátszélben csordogáltunk a Zala torkolata felé, majd miután meguntuk, gondoltuk, most már jó lenne irányt váltani és indulni hazafele. Megfordulva sem volt még nagy szél, viszont ahogy elértünk Balatongyörök magasságáig, a szél már szépen fújt 10 -12 csomóval és éppen jó irányból ahhoz, hogy ha még préselve is, de irányba tudjunk menni. Nosza belódultunk. Szigliget felé már igen jól dőltünk, itt a szél néha 20 csomós befújásokat is produkált. Igen pöffős volt, 13-23 között mozgott. A mi hajónk 18 csomóig szépen megy teljes vitorlázattal, de efölött már nem annyira komfortos. Elhagyva Badacsonyt csak erősödött, és az alsó érték már 18 körüli lett, a felső pedig 23-24, így egyet reffeltünk. Indulásnál azt terveztük, hogy Balatonszemesen megállunk a kikötő bejáratánál lévő halsütődénél ebédelni, de a végén erről lemondtunk.
Egy: annyira jól haladtunk és élveztük a suhanást. Titkon gondoltuk, milyen jó lenne így egy takon, egyhuzamban lenyomni a Keszthely-Kenese távot.
Kettő: északnyugati szélben a szemesi kikötő nem annyira jó, így maradt a dőlés közben elkészíthető szendvics ebédre. Tihany előtt viszont a szél maximuma már a 30 csomót is elérte, még egyet reffeltünk, így szeltük át a Tihanyi-szorost.

Átérve a keleti medencébe a szél itt is változatlan irányból fújt, talán picit gyengébben (18-20 csomó). Már jó pár órája küzdöttünk a széllel, nem volt kedvünk felhúzni a lereffelt vitorlát és azt tapasztaltuk, hogy csak a dőlésszögünk lett kisebb, mint amikor több fent a vászon, a sebességünk nem csökkent annyival, mint amennyivel a komfortérzetünk nőtt. Szépen haladva 19 óra 20 perckor ki voltunk kötve a helyünkre és még a 20-kor bezáró uszodában is elértünk egy szauna és egy kis úszás erejéig. A szél kifújt bennünket, egy szaunázás ilyenkor kifejezetten jól esik. Ahhoz képest, hogy induláskor még csak tingli-tangliztunk, és nem is terveztünk megállás nélküli utat, vitorlahúzástól kikötésig, Keszthely – Kenese 7 óra 20 perc lett, egy túrahajótól, úgy gondolom, elég szép teljesítmény.

Fotó: Szabó Irma

További képek ITT.