Hasonlóan gondolkodhatott a vetélytársunk is, mert a rajt előtti feszült helyzetben korai rajtot csinált, s emiatt vissza kellett fordulnia. A mi rajtunkban sajnos belezavart egy másik hajó, aki "felszúrt"  bennünket, így nem sikerült kihasználnunk az ellenfelünk betlijét. Küzdöttünk hosszan, de most ők lettek a jobbak.

A kikötőben egy kezdő vitorlázókból összeállt nagyon rokonszenves csapat, a Barbar mellé kerültünk, akik elmesélték, hogy nekik már az is sikerélményt jelentett, ha limitidőn belül képesek voltak befutni.

A tapasztalatok és a hajón található ehető és iható dolgok kölcsönös cseréje után egy kis csapattánc a kokpitban, s máris örömmel készültünk az eredményhirdetésre. 

Hogy megadjuk a kellő tiszteletet a versenytársaknak és a szervezőknek, elegáns inget vettünk fel. A fiúk felkötötték a hímzett selyemsálakat  (egyet szomszéd hajó adott nekünk, mert csak négy volt a csomagban), és hogy a csapat együvé tartozásának külső megjelenésünkben is kifejezést adjunk, egyensapkánkat is felvettük.

Eddigi versenyeimen (kalóz-, J24- hajóosztály, Kékszalag) mindig különleges érzés volt a csapatunkkal a "dobogó valamelyik fokára felállni", és büszkeséggel töltött el, hogy igen, én is ehhez a csapathoz tartozhatom.

Nagyon szép, ünnepélyesen megterített helyszínen volt a záró vacsora. Minden résztvevő gyönyörű oklevelet kapott, amelyen látható, hogy 240 tengeri mérföldet teljesítettünk az elmúlt héten.

Azért az vicces volt, amikor egy üveg bor rendeléskor a pincérnő csak az öt fiúnak hozott poharat, s öt felé töltötte ki az üveg tartalmát.

A díjátadó ünnepélyes pillanataiból a csapat nem sokat észlelt, mert egy másik teremben mindentől távol volt az asztalunk. Amikor áthívták a kormányosunkat, nem derült ki, hogy miért, azután visszatért, hogy már meg is volt az eredményhirdetés. Sajnos a csapat nem állhatott ki, így nehezen tudtunk ellenfeleinknek illő módon gratulálni. Azért megtettük.

Nagyon fontos poszt a kormányosé, s a felelősség is az ő vállát nyomja, de ez összességében egy csapatverseny. A kormányos mellett a taktikus, a navigator, a shottos, és a jól mozgó ballanszok összerendezett munkája szükséges a jó eredményhez. Egy ilyen igazán komoly, embert próbára tevő megmérettetés után jó lett volna, ha a csapattagok is kivehették volna részüket az ünnepi pillanatból. 

Amúgy a finom vacsora és a marasztaló élő zene akár feledtethette volna a díjátadás hiányosságait, de végül is hajózni jöttünk, így este 10-kor kihajóztunk, hogy reggelre már Rogoznicaban a hajó átadási helyén legyünk. Az éjszakai túrát a fiúk férfiasan bevállalták, mi lányok a frissülő szélben billegő hajóban nyugovóra tértünk.  

Összességében fantasztikus élmény volt ez a hét a tengeren. A 20-22 fokos nappali és 10 fok feletti éjszakai hőmérséklettel az áprilisi időjárás kegyes volt hozzánk.

A versenyen résztvevők közt nagyon sokan visszatérők, mert akkora élmény egy Aranysekli kupa, hogy aki egyszer kipróbálta, visszavágyik legközelebb is. 

Köszönet a versenyt alapító és már tizedik alkalommal megrendező elnökének, Hovanec Zoltán kapitánynak, a szervezőbizottság főtitkárának Toman Lászlónak és a versenybíróság elnökének Dragan Penjalovnak.

 Az eredmények megtekinthetők az aranysekli.hu oldalon.