Történelmi év az idei ezeknek a jachtoknak az életében, hiszen hiába születtek majd száz éve az első példányok, korábban nem versenyzett egymás ellen ennyi közülük: Bermudán hét gyűlt össze. Méreteik és merülésük miatt azonban nem a központi helyszínnek számító Great Sound-on hanem a Bermuda északi részén fekvő Murray's Anchorage közelében. Az utolsó pillanatban összeálló Shamrock csapat sem volt gyengének mondható, a kormányt Stu Bannatyne fogta (három Whitbread/Volvo Ocean Race győzelem, plusz további Földkerülések), taktikus Chris Nicholson (szintén gazdag VOR pedigrével), de ami a legszebb az egészben, hogy a Land Rover BAR-tól (Andy McLean) és a SoftBank Team Japan-ból (Ben Lamb) is érkezett erősítés. Bannatyne: ma (június 15.) volt a második edzésnapunk. Eléggé elhúzódtak a dolgok, épp csak sikerült összehozni a legénységet, ugyancsak ránk fért a gyakorlás. Elképesztő, hogy az összes J itt van, érdekesség, hogy a miénk az egyetlen eredeti (a többi replika – PH). Az igazat megvallva nem várunk sokat magunktól, jó rajtokat követően hiba nélkül szeretnénk vitorlázni. Ha beférünk a mezőny közepébe, az már elég okot ad a boldogságra.

Június 16.: hiába a történelmi pillanat és a vízre kisereglő nézőhajók hada, a szél nem támogatta az elképzeléseket, a két-három csomós lengedezésben nem lehetett megtartani a két tervezett futamot. Némi vigaszt jelentett, hogy a hétfő munkaszüneti nap volt az Egyesült Államokban, így számíthattak rá, hogy ha akkor sikerül rajtolni, még több néző kíséri majd figyelemmel az eseményeket.

Június 18-án egy bemutató futam azért belefért, mielőtt a Kupa döntője megkezdődött volna, visszafogott tempójú, stílusos regatta zajlott, hét-tíz csomós keleti szélben a Great Sound-on. A Hanuman kormányát a tulajdonos, Kristy Hinze Clark fogta. Bouwe Bekking, taktikus, Lionheart: jó móka volt, és szerintem kifelé is sikerült érzékeltetni, hogyan zajlik egy igazi verseny.

Június 19.: három futam, három győztessel, rengeteg pozíciócsere, percek helyett másodpercekben mért különbségek, a nap végén az élen pontazonosság. A tíz-tizenegy csomós délkeleti szél csodálatos körülményeket teremtett. Az első futamban a Hanuman állt az élre rajt után, nyomában a Ranger és a Lionheart. Előbbi a második szakaszon megelőzte utóbbit, hátszélben pedig szépen rácsúsztak a Hanumanra – akik aztán elrontották az utolsó halzolást és a felélesedést, így az ágyú a Rangernek dördült. Tizenegy-tizenkét csomósra frissülő szélben indult a második futam, a Velsheda a bal oldalt favorizálva tört az élre, nyomában az újonc létére igen gyors Svea-val. Hátszélben egészen közel kerültek egymáshoz, de a Svea felszerelése nem bírta az izgalmakat, az orrvitorla betekerő felső eleme eltört. A legénység biztosította az árbocot, de azt azonnal lehetett tudni, hogy ők több futamon már nem indulnak ezen a regattán. A kudarcból a Rager profitált, megcsípve a második helyet, a Lionheart pedig egy másodperccel verte a Velshedát (korrigált idők alapján). A harmadik rajtnál a Topaz (kormányos Peter Holmberg) szépen rázárta az ajtót a Lionheartra a hajónál, a lehalzolási kényszer miatt nem kevés hátrányt adva nekik. A Hanuman állt az élre, a Ranger loholt a nyakukban, de Ken Read-ék állták a sarat, a Topaz pedig az utolsó pillanatban becsúszott a Lionheart elé. Ken Read, szkipper, Hanuman: elkövettünk pár apró hajókezelési és taktikai hibát az első futamban, márpedig az ilyesminek mindig meg kel fizetni az árát. Ehhez képest a második hely nem is volt olyan rossz. Kreuzban jók vagyunk, de a bőszeles menetekkel valami nem stimmel, úgyhogy megnézünk pár videót és fotót, mert ez így tarthatatlan. Az összetett sorrend: Hanuman (7 pont), Ranger (7), Lionheart (8), Velsheda (11), Topaz (14), Shamrock (19), Svea (20).

Június 20.: két futam, szoros csata, büntetés, három év kemény munkájának gyümölcse. Az első menetben a Lionheart nyert, mögötte a Velsheda futott be, a Hanuman csak a harmadik helyre volt jó, a Ranger az ötödikre (a Topaz lett a negyedik). Ezzel kissé átrendeződött a sorrend az élen, a Lionheart átvette a vezetést. Hogy aztán a második futamban sokáig úgy tessen, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a végső győzelmet átadják a Hanumannak. Mentőövet az utolsó bójavétel jelentett számukra, amikor Read-ék büntetést kaptak, ezzel a Lionheart be tudott jönni a második helyre (nyert a Velsheda, becsúszva az összetett második pozícióba), megszerezve az áhított trófeát. Bouwe Bekking: amikor 2014-ben bejelentették ezt az eseményt, tudtuk, hogy ez az, amit mindenképp meg akarunk nyerni. Mindig meg kell fogalmazni valamilyen célt, amiért aztán lehet küzdeni. Minden győzelem édes, de ez, itt, háttérben az America's Cup-pal, hét hajós mezőnyben egészen varázslatos. A társaság nagyrészt változatlan, mióta Harald megvette a hajót. Stu Bannatyne: fantasztikus nap volt számunkra és az egész osztály számára. Sajnálom, hogy a Svea nem tudott csatlakozni hozzánk, viszont örülünk neki, hogy az utolsó futamon meg tudtuk verni legalább egy ellenfelünket (ez a Ranger volt – PH).

America's Cup J Class Regatta, végeredmény:

1. Lionheart, 11 pont

2. Velsheda, 14

3. Hanuman, 14

4. Ranger, 18

5. Topaz, 21

6. Shamrock, 30

7. Svea, 36

Itt pedig két korszak találkozása:

Kövesse velünk az America’s Cup eseményeit a Porthole-on!