Megint előjött a horvátországi hajóvezetői engedélyek hazai elfogadásával kapcsolatos problémakör, így csatolnánk két firss hivatalos állásfoglalást, miszerint a vizirendészet NEM fogadja el a horvát vizsgát magyar vizeken, ha annak tulajdonosa nem tud felmutatni érvényes horvát okmányokat, amivel igazolja, hogy életvitelszerűen Horvátországban él.
Jaj és hogy nevetni is lehessen valamin, a Horvát Köztársaságot nem Horváth Köztársaságnak hívják :)
Egy kedves olvasónk azonban sikerrel támadta meg a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság szabálysértési határozatát (horvát igazolvánnyal kisgéphajót vezetett) és másodfokon a Szolnoki Járásbíróság neki adott igazat.
Az intézkedés a 2014. január 1. előtt kiállított belvízi kedvtelési célú kishajó-vezetői képesítő okmányokat és a 2016. január 1. előtt kiállított tengeri kedvtelési célú kishajó-vezetői képesítő okmányokat érintik.
Az utolsó futamra fejben nagyon készültünk. Az esélylatolgatás alapján a harmadik helyünk már biztos, de amennyiben a Vivo nevű hajót megelőzzük, akkor másodikak is lehetünk.
Múlt heti adriai vitorlázásunk alkalmával egyik este csodálatos időben kötöttünk ki Pucisca kikötőjében. Már az öböl bejáratánál feltűnt a partfalon kikötött Horvát Iskola hajó. Nem volt nehéz kiszúrni, egy hatalmas kétárbocos hajóról van szó, ami fiatal korával, egyedülálló jelenleg a földközi tenger térségében. A hajót, mely a Kraljica Mora nevet viseli ( A tenger királynője) 2010-ben építették Korcula szigetén a Horvát tengerészeti minisztérium megbízásából 8millió euróért. Azóta is az állam flotta hajója, Iskola hajóként működik, ezen képzik a flotta kadétjait.
Mint minden sportban, a kitesurfben is az különbözteti meg a hobbit a valódi fejlődéstől, hogy van-e közösség, rendszer és visszajelzés. A versenyek épp ezt adják: mércét, fókuszt, és azt az izgalmat, ami miatt az ember hónapokkal vagy évekkel korábban elkezd készülni valamire. A hazai kitesurf az elmúlt huszonöt évben próbált egyre közelebb kerülni ehhez az ideálhoz – néha sikerrel, néha kevésbé. Ezt az utat élem és figyelem belülről, versenyzőként és szervezőként egyaránt – ez a cikk ennek a személyes összefoglalója.
Munkatársunk, barátunk szerkesztőségünk megkerülhetetlen személyisége a balatoni túravitorlázás legendás alakja elhajózott.
Hajónk úszik! Temérdek a cucc! Hogy fog ez beférni? Mennyi minden kell a túrázáshoz. Imádom ezt a tavaszi bepakolást. Végül csak sikerül. Indulhatunk! Addig menjünk, ameddig lehet. Balatonunk vízszintje nyolcvanöt centiméter a százhúsz helyett. Tragikus! Egyáltalán hol tudunk kikötni? Júliusban már dagaszthatjuk a sarat. Reménykedjünk a csodában! Énekeljük, hogy „Add már Uram az esőt”.
Ilyenkor szomorúak vagyunk, és fáj elfogadni a tényt: egy remek ember, barát, példakép és legenda felhúzta a kedvenc gennakerét és elhúzott távoli vizekre.
2026. július 2.
Charlie Dalin életrajza, Vendée Arctique és IMOCA helyzetjelentés, TP52 világbajnokság huszáros rajttal. Komoly vegyesfelvágott szóban, képb
...2026. július 10.
Amekkora tanácstalanság övezte a szezon kezdetét pont úgy vett óriási fordulatot az idei vitorlázásom hiszen áprilisban hajótulajdonos lette
...2026. április 8.