Az összes itt szereplő újdonságról a World Sailing tavalyi éves konferenciája döntött. Az Esetkönyv gondozása szerves része a szervezet szövevényes szabályalkotási folyamatának. Szisztematikus alulról építkezés segíti a szakszerű értelmezések elkészítését, így fontos alapként szolgálnak a versenybírói jelentések tartalma és a World Sailing kérdezz-felelek szolgáltatása, amelyben 2017 tavasza óta én is dolgozom. Az információk összegyűjtésével és azok pontos megfogalmazásával a Versenyszabályok Bizottság alatt dolgozó munkacsoportok foglalkoznak. Az ő munkájukat a bizottság tekinti át és javaslatként terjeszti a Tanács elé. A Tanács évente kétszer ülésezik, ekkor születnek meg a hivatalos döntések. A bejegyzésben következő négy újdonság mellett még egy teljesen új eset megjelenésére számíthatunk idén, még az utolsó simításokat végzik rajta.

Másik hajó hátráltatása – továbbra is lehet sportszerűen

Az olimpiai kvótaszerző és válogató eseményeken a 78. esetnek mindig kitüntetett figyelmet szentelünk. Ez ad ugyanis értelmezést arra, hogy milyen feltételekkel fér bele a sportszerű vitorlázásba az, hogy egy hajó olyan taktikát választ, amivel szándékosan zavar egy másikat. A riói játékokat megelőző kvalifikációs versenyek egyre több és több kérdést vetettek fel az eset korábbi verziójával kapcsolatban. Egy tapasztalt versenybírókból álló munkacsoportot jelöltek ki, hogy a kérdések alapján vizsgálják felül az értelmezést. A munkájuk során először az összes nemzetközi versenybírótól tapasztalatokat gyűjtöttek össze: olyan óvások összefoglalását várták, ahol a 78. eset által lefedett helyzetben kellett döntést hozni. A második fázisban a beérkezett információkat értékelték és javaslatot készítettek az eset újrafogalmazására.

A frissített értelmezés nem változtatta meg azt, hogy mindaddig megengedett másvalakit hátráltatni, amíg eközben a hajó nem sért szándékosan szabályt. És akkor jöjjön az újdonság: míg a korábbi verzió a hátráltatás motivációjának szélesebb körét engedte meg, a jelenlegi értelmezés csak a hajó versenyen belüli saját eredményének jobbá tétele céljából választhat hátráltató taktikát. A tavaly decemberig érvényes verzió szerint belefért a sportszerű versenyzésbe, hogy egy hajó a nemzeti válogatottjába való kerülés vagy egy versenyre való kvalifikáció megszerzése miatt hátráltatta egy ellenfelét, ez mára kikerült a lehetőségek közül. Versenybírói szempontból mindenképpen kényelmesebb az új változat, mert a versenyen belüli eredmények mindig pontosabban elemezhetők. A nemzeti válogatók, pláne az olimpiai kvalifikációk rendszerei sokszor nem nyilvánosak a válogatón kívülállók számára (vannak csapatok, ahol titoktartás kötelezi a versenyzőket a belső válogatási rendszerükkel kapcsolatban). Korlátozott információk birtokában pedig egy óvási bizottságnak nehéz világosan megállapítania, hogy egy hajó nem a sportszerűség és a becsületes vitorlázás elveivel összhangban versenyzett.

A súlyos kár értelmezése

A vitorlázás technikai sport, ezért versenyzés közben előfordul, hogy kár esik egy hajó felszerelésében. Több szabályunk is használja a súlyos kár fogalmát, az új 141. eset pedig abban nyújt segítséget, hogy világszerte egységesen értékelhessük egy kár jelentőségét. A kifejezés a 2. rész bevezetőjében, a 36., a 44.1(b), a 60.3(a)(1), a 61.1(a)(4) és a 63.5 szabályokban fordul elő.

Tekintve, hogy a „súlyos” szót nem definiálják a versenyszabályok, a Terminológia fejezet általános megállapítását kell követnünk: „Egyéb szavakat és kifejezéseket az általános vagy a hajózási értelmezésnek megfelelően használunk.” Az eset lehetséges segítő kérdéseket is tartalmaz, amelyek mérlegelésével az óvási bizottságok egységes döntéshozatalát szeretnék támogatni:

  • A kár kockáztatta a legénység biztonságát?
  • A kár következtében jelentősen romlott a hajó teljesítménye?
  • A javítás a hajó teljes piaci értékéhez viszonyítva jelentős összeget tesz ki?
  • A javítást követően jelentősen fog csökkeni a hajó piaci értéke?

Óvás nélkül is van esély orvoslatra

Az orvoslatok megadásának egyik esete, hogy egy hajó pontszáma vagy helyezése nem saját hibájából, egy hajók találkozási szabályát megsértő hajó által okozott sérülés vagy fizikai rongálódás miatt lett jelentősen rosszabb. Különböző óvási bizottságok eltérően vélekedtek arról, hogy az orvoslatot kérő hajónak óvnia is kell-e a szabályt sértő másik hajót. Az egységes megközelítésben az új 142. eset lesz segítségünkre.

Nyilvánvaló, hogy egy óvási döntés támasztja legerősebben alá az orvoslati kérelem okát, a szabályok azonban nem kötelezik a kérelmező hajót, hogy óvjon. A másik oldalról közelítve viszont, ha egy óvás döntéseként megállapítják, hogy egy sérülést vagy károkozást eredményező esetben egy hajó szabályt sértett, ezt az óvási döntést tanácsos felhasználni egy orvoslati kérelem igazolásaként.

Az orvoslat megadásához mindenképpen szükséges, hogy a tárgyalás során olyan bizonyíték kerüljön bemutatásra, amely alapján megállapítható a vétkes hajó szabálysértése. Ilyenek lehetnek az alábbiak:

  • a vétkes hajó egy legénységi tagját tanúként hívják, aki igazolja, hogy egy találkozási szabály megsértése miatt vállaltak egy büntetést,
  • egy versenyrendező vagy egy versenybíró igazolja, hogy a vétkes hajó büntetést vállalt egy a kérelmező hajóval szembeni szabálysértés miatt, vagy
  • bármilyen olyan bizonyíték, amely arra engedi következtetni az óvási bizottságot, hogy a vétkes hajó ténylegesen megsértett egy szabályt a kérelmezővel szemben.

Részvétel egy versenyen – csak hivatalosan!

Ha egy versenyt A vitorlázás versenyszabályai szerint szerveznek, a tárgyalásokon érintett felek jogosultak fellebbezni a döntések ellen, hacsak a fellebbezés jogát nem vonták meg a szabályok által biztosított lehetőségek alapján. Azonban ha a versenyek alapvető követelményei nem teljesülnek, azaz például a rendező szervezet nem a 89.1 szabály által felsorolt esetek egyike, a versenyzők nem vehetik igénybe a nemzeti szövetség fellebbezési eljárását.

A szintén vadonatúj 143. eset egy olyan esetet értelmez, amikor a rendező szervezet nem kapcsolódott semmilyen módon a nemzeti szövetséghez, és így a rendező szervezet nem is volt a szabályok szerint érvényes szervezet. Ennek következménye, hogy a 70.3 szabály nem alkalmazható, és így a fellebbezési eljárás nem folytatható le. Nemcsak a honos szövetségnél, de sehol máshol sem!

Az eset fontos tanulsága, hogy a World Sailing által nyújtott adminisztrációs környezetnek nem szabad a csak éppen tetsző részeit alkalmazni, hanem azokat egyáltalán nem vagy teljes egészében figyelembe kell venni, hogy a megtervezett szolgáltatási környezet minden eleme működőképes legyen. A 19. rendelkezés “tiltott eseményként” azonosítja az olyan versenyeket, amelyek rendező szervezete nem felel meg a szabályoknak. Ha egy versenyző részt vesz egy ilyen eseményen, azzal jelentős következményekkel nézhet szembe: akár megvonhatják a versenyjogosultságát. Ha olyan versenyre szeretnénk nevezni, amely rendező szervezete nem felel meg a versenyszabályoknak, célszerű mielőbb felvenni vele a kapcsolatot, és arra biztatni, hogy teljesítse maga a követelményeket vagy keressen egy alkalmas rendező szervezetet a versenyre.

A tényleges értelmezéseket az Esetkönyv aktuális kiegészítésében, itt olvashatjátok el…

Forrás: Jurylife blog

Fotó: Cserta Gábor, World Sailing / Sailing Energy