Búcsúzzunk? Hát nem! Azért sem! Hiszen addig él valaki, amíg emlékezünk rá. Márpedig, téged drága Gyuró Barátom, aztán nem felejtelek el soha.

Ilyenkor ugye kötelező a visszatekintés, hát jöjjön, amit úgyis tudunk rólad. Például a „Hunsail” írta anno:

2010-ben Hetvenes Cirkálóval a harmincadik magyar bajnoki címét szerezte. Ő még akkor gyűjtögette bajnoki címeinek javát, amikor még nem volt szokás – sőt, egy időszakban nem is volt szabad – több hajóosztályban rajthoz állni.

Tízéves korában kezdett vitorlázni egy üdülőhajón. Délelőtt-délután egy tőkesúlyos alu 25-össel vitték az utasokat. Egyetemi évei alatt kézilabdázott, és amikor tehette, vitorlázott. 1965-ben Sztárban kezdett versenyezni. Molnár Albin, az akkori szövetségi kapitány hívta mancsaftnak Gosztonyi András mellé.

1968-ban kettejüket javasolta a Vitorlás Szövetség a mexikói olimpiára, de végül – a lefektetett válogatási elvek ellenére – nem ők utaztak. Akkoriban erős volt a politikai vonal…

1972-ben viszont kijutottak a müncheni olimpiára. Vitathatatlanul ők voltak akkoriban itthon a legjobbak. (Igaz, korábban is…) Az olimpián az igazán jónak számító nyolcadik helyen végeztek.

A verseny után megnősült, gyerekei születtek, építkezett, a vitorlázásra kevés ideje maradt, ezért kiszállt Gosztonyi mellől, és két évig időnként Finn-nel versenyzett. 1975-ben Telegdy vette rá, hogy ismét Sztárba üljön. Másfél évet versenyeztek együtt. Itthon minden sikerült nekik abban az évben. Nyertek Kékszalagot, Districtet és magyar bajnokságot.

1976-ban – úgy gondolta, hogy eleget tanult ettől a két nagytól – kormányt kért. Összeült Tamással, az öccsével egy hajóba. 1977-ben megnyerték a magyar bajnokságot, majd utána még háromszor zsinórban. Nem volt kérdés, hogy ki utazzon a moszkvai olimpiára. Ott a tizedik helyen végeztek.

Holovits: Lehetett volna jobb is, a fene egye meg! Az utolsó futamot nagyon sajnálom. Nyolcadik helyen álltunk összetettben, mentünk az élbollyal, és akiknek már nem volt esélyük, meghúzták koppra a másik oldalt, és bejött nekik. Ezzel visszacsúsztunk két helyet… Néha még ma is rágódom rajta.

Akkoriban mindketten munka mellett sportoltak. Az olimpia után Bujtor István hívására Füredre, az MTK-ba igazoltak. Ott ígértek nekik egy új hajót és sportállást, Gyuri 36 évesen újra olimpiára készült. A hajó 1983-ban jött meg. A következő évben szinte minden összejött nekik. Gyuri és Tamás a Districten az utolsó futamig vezettek, végül Hubert Raudaschl nagy mázlival verte meg őket. Sorra jól szerepeltek a nemzetközi versenyeken, győztek a Bodensee-n a jubileumi 75. Hammond Perkins Kupán, ősszel megnyerték a Chiemsee-n a Kornprinz Ruprecht Kupát. Kijuthattak volna a Los Angeles-i olimpiára. De senki sem utazhatott…

Szöul előtt 1987-ben Tamás kiszállt a hajóból, de 1988-ban még vele nyerte a bajnokságot.

Holovits: Nem volt már bennem annyi erő és kedv, hogy végigcsináljam a válogatót. Pláne nem egy új mancsafttal. Nem is lett volna fair. Szöulba már Tenke Tibiéknek kellett menni…

Jó, ennyit az aktív versenyzésről. És ezek után? Ott volt mindenütt, ahol kellett, szűkség volt rá. Balatonfüreden az MNB kikötőben – vizsgabiztosként - vizsgáztatta feleségemet és a barátnőjét (Sára Ágit). Fújt az északi bőgő, mint a disznó. Én egy szál reffelt nagyvitorlával végigmentem a csajokkal minden gyakorlaton. Ő meg az emeleti üvegverandáról végigleste az egész produkciót – persze tudtom nélkül –. Majd levonult a partfalhoz és mosolyogva azt mondta: Na, így csökkentve már láttam mindent, most tessék megcsinálni ugyanezt teljes vitorlázattal! – Maximalista állat! – szaladt ki a számon. – Te meg mindig ilyen rezes gatya vagy?! – jött a válsz. Majd hibátlanul teljesítették a feladatot, egymásnak mancsaftolva. Szóval ilyen voltál! A tökéletesre törekedtél! Nem adtad alább, az Istennek sem.

Jó pár éve mondottad a boltodban: „Egyre kevesebben vagytok, akik „maguk bügykölik” a hajójukat tavasszal.” Kétségtelen, „pusztuló állatfajnak” számítunk. És hallatlan nagy segítségünkre voltál tanácsaiddal, ötleteiddel, útmutatásaiddal. És bóvli vackot soha nem adtál senkinek. Nem is tűrtél meg az üzletednek még a környékén sem. Csak a legjobb, legmegbízhatóbb cuccokat (amik nem a legdrágábbak, vagy a legdivatosabbak). Öröm volt betérni hozzád, és megtiszteltetés, hogy megsimogathattam a Kishamis eredeti árbocának ott díszlő darabját.

Kitüntetés számomra, hogy barátod lehettem. És maradok mindörökké.

Szóval nem búcsúzom! Te itt maradsz velem, velünk!

2018. május 4.

Jó szelet (tiszta vizet): Merlin!