Akkor indult be a balatoni szörfözés, nem sokan voltunk, mert drága és szinte elérhetetlen volt egy nyugati felszerelés. Mindenki ismert mindenkit, tudtunk egymásról, akkoriban szerveződtek az első versenyek. Hatalmas sportdiplomáciai siker volt, hogy a Balatonon rendezték az első Windglider világbajnokságot. Nyilván a nyugatnémet Osterman cég így szerezte meg a keleti blokk szavazatait és lettek a deszkájukkal az első hivatalos olimpiai szörf beszállítók. Sopi már akkor kereste a technikai kihívásokat, így emlékeim szerint valahogy megszerezték a bemutatóra hozott tandem deszkát, amivel hatalmasakat mentek barátjával, Tüchtiggel, alias Kovács Lacival. Életveszélyes szerkezet volt, mert ha az elöl álló leesett, azt könnyen elkaszálta a hatalmas swert. Sopi nem csak megszállott szörfös volt, de barátjával belefogtak a gyártásba is. Akkoriban a tömeggyártásban két technológia uralkodott, a kihabosított polietilén, és a szintén habmagos poliészter. Sopiék bármilyen szörfről tudtak sablont készíteni, így hamarosan üzemszerűen gyártották a saját deszkáikat.
Sopi mert nagyot álmodni. Először csak síboxok, de jöttek a vitorlás hajók, kezdetben sablonozással, később már saját tervezésben, de erről kár is beszélni, hiszen ha jól tudom, közel háromszáz hajó került ki a kezei közül, megteremtve nem egy korszerű versenyosztály alapjait.
Elképesztően kedves természete, legendás küzdeni akarása legyen követendő példája mindazoknak, akik hozzá hasonlóan elkötelezettek csodálatos sportágunk művelésében.
Jó szelet Sopi!
