Utólag visszagondolva nem kis bátorság kellett ennek a lakhely, életmód és karrier váltási döntésnek a meghozatalához és megvalósításához, de ezt a folyamat során nem éltem meg ennyire kihívásokkal telinek. Azt gondolom, ezt magamnak és a körülöttem lévő embereknek köszönhetem. Magamnak azért, mert kellő önbizalommal és nyitottsággal felvértezve, erőt és motivációt tudtam meríteni az új tapasztalás, az emberek és a vitorlázás megismerése adta lehetőségekből a váltásra. A körülöttem lévő embereknek pedig azért vagyok hálás, mert sokan sokféle módon, egy-egy elemet hozzátéve a maguk részéről, közreműködtek abban, hogy biztonságban, otthonosan és hasznosnak érezhessem magam ebben az új helyzetben. Az első ügyfeleim, akik bizalmat szavaztak induló vállalkozásomnak, az ismerősök, akiknek köszönhetően nem volt idegen számomra a balatoni, balatonfüredi vitorlázás, vitorlás klubok és versenyzők közege, a barátságok, amik hozzásegítettek ahhoz, hogy egy pillanatra se érezzem magam kívülállónak, együtt tették zökkenőmentessé ezt a váltási folyamatot. 

A munkám okán hamar belecsöppentem a versenyvitorlázás, a hajók, a vitorlázók, a csapatok, a versenyek világának megismerésébe, a kialakult barátságok pedig hozták a sporttevékenység egyre aktívabb gyakorlásának lehetőségét is. Egyik első élményem egyből egy téli vitorlázás és egy téli regatta, majd egy szilveszter éjfél Balaton közepén töltése volt Gerő Andrásnak, a porthole.hu főszerkesztőjének köszönhetően. Így kezdtem el néhány alkalom szabadidős vitorlázás és a THE-ben felnőtteknek szervezett gyakorlatorientált kishajós képzés elvégzése után mancsaftként versenyezni Kovács Vicával, akinek akkoriban lett egy J24-es hajója.  Egy lelkes, jókedvű csapattal vágtunk neki a Just a Big Dinghy fedélzetén a 2014-es versenyszezonnak. A cél természetesen a fejlődés és a saját realitásunk talaján mozogva a minél jobb eredmények elérése volt, úgy, hogy közben végig jól érezzük magunkat. Ez a kötetlen, családias légkör, melyben a saját magunk céljait és motivációit szem előtt tartva vitorláztunk, nagyon sok sikerélményt és a nyugodt környezetben történő tanulás lehetőségét adta számomra.

Vicától, akinek egyébként sok tapasztalata van az oktatás terén is, nagyon sokat tanultam. Ő mutatta meg számomra úgy igazán a vitorlázás és a vizenlét örömének mindenféle oldalát. Versenyeztünk együtt, de sokat „szórakozási vitorláztunk” is, nyaraltunk a Dinghyn Földváron, szereltünk és hurcibáltunk mindenféle cuccokat, kimaxolva a Füred-Szántód-Földvár háromszögben a hajók, vitorlák és felszerelések, biciklik és autók támasztotta logisztikai kihívásokat.  

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a J24 osztályban, és pályaversenyzéssel kezdhettem el versenyezni. A pályaverseny a rengeteg tanulás és a folyamatos fejlődés lehetőségét adja, a J24 osztály pedig népessége, családiassága és jó hangulatú közössége révén egy olyan közeget teremtett mindehhez, ami már csak hab a tortán! Ezért persze tesznek is sokat, Hercsel Erik osztálykapitány kifogyhatatlan energiával törekszik arra, hogy úgy szervezzék az osztály életét és eseményeit, hogy az valóban ezt a fajta közösség építést és összetartást szolgálja.

1,5 év Dinghyzés után maradva a J24 osztályban, csapatváltás következett és tapasztalt vitorlázók között a Gál Pál Zoltán kormányozta Big5, később Jet Travel, fedélzetén folytathattam a versenyzést Pénzes Attila és Bér Rudi „all star” vordeckes társaságában. A sok verseny, a sok vizenlét, a mindenféle körülmények között vitorlázás hozta a fejlődés és a tudás elmélyítésének lehetőségét. J24 mellett baráti kapcsolatoknak köszönhetően többet nyílt lehetőségem Flaar 18-al is vitorlázni, ami a hajó nagy rajongójává is tett. Kishajó, gyors sportos, nagyon élvezetes és izgalmas rajta a vitorlázás, rengeteget tanultam „flaarozás” közben.

3 év tapasztalás után, 2017-ben lehetőségem nyílt a J24 mellett a Sirocco fedélzetén is elkezdeni vitorlázni, ami egészen új dimenziókba emelte bennem az eddig is imádott vitorlás versenyzés fogalmát. Vordeckesként nagyon izgalmas új kihívások elé kerültem, ahol egy nagy csapaton belül talán az egyik legfontosabb szerepe volt a megfelelő manőverek végrehajtása miatt az összehangolt kiscsapatos munkának. Fantasztikus egy ilyen hajó fedélzetén szelni a habokat a balatoni túraversenyeken, de azért itt is a pályaverseny maradt a nagyobb kedvenc! Nagyon izgalmas egy-egy manőver előre megtervezése, ki mikor mit csinál, hogyan dolgozunk egymás keze alá, hogy a lehető legflottabb módon megvalósuljon egy halzolás, vagy épp egy a lakásom alapterületénél háromszor nagyobb vitorla leszedése

A vitorlázáshoz kapcsolódó munkám terén sok sikeres projekten vagyunk túl kollégáimmal, van olyan partner (pl. a Quantum Sails), akivel indulás óta tart a kapcsolat, számos eredményt sikerült elérnünk. Hajókiállítások nélkül sem maradtam, hiszen 2015 óta a Kenese Marina Portban megrendezésre kerülő Balaton Boat Show kiállítás vezetőjeként fejlesztem a hajós piac másik meghatározó eseményét. Büszke vagyok arra, hogy lehetőségem nyílt a Magyar Vitorlás Szövetség kommunikációs vezetőjeként részt venni a jubileumi 50. Kékszalag szervezésében is, ahol az LA Communications-el szoros együttműködésben, egy nagy csapat komoly munkájaként az esemény média megjelenései és elérése nagy áttörést hoztak a vitorlássport szélesebb körben történő megismertetésének tekintetében. Jelenleg alapítóként, egy sportra fókuszáló kommunikációs és marketing ügynökség keretein belül, a vitorlássport kommunikációja és a vitorlázában, hajózásban működő vállalkozások számára nyújtott szolgáltatások mellett egyéb sportágak terepére is elkezdtünk áttérni. 

Az elmúlt évek munkáinak és partneri kapcsolatainak köszönhetően kipróbálhattam olyan hajókat is, amiket csak úgy az ember, nem biztos, hogy elsőre kipróbálhat. Nagykatamaránok, élvonalbeli karbon egytestű hajók és gyönyörű klasszikusok fedélzetén egyaránt volt alkalmam vitorlázni egy-egy „kört”, ezek pedig a fantasztikus élmény mellett a tanulás és a tapasztalás terén is sokat jelentettek számomra. Ehhez persze mindig úgy kell fellépni egy hajóra, hogy meg akard ismerni, figyeld, jegyezd, hogy ott mi micsoda, mi hogy működik és miért úgy. 

Szintén a munkám okán, hamar meg kellett ismernem és tanulnom a vitorlázás technikai oldalát és technikai hátterét – legalább is alap elméleti szinten – hajók, hajótípusok, karbantartás, kötelek, veretek...stb.  Sok időt és energiát fektettem ezen ismeretek megszerzésére, megértésére, mivel ez szükséges volt ahhoz, hogy az ügyfelek számára hitelesen és kellő szakmaisággal tudjuk folytatni a marketing és kommunikációs tevékenységet. Mivel egyszer csak belecsöppentem a vitorlázásba, nekem nem voltak kézenfekvők a fogalmak, nem volt egyértelmű mi miért történik, ezeket meg kellett értenem és tanulnom, le kellett „fordítanom” magamban, ez pedig ahhoz segített hozzá, hogy a vitorlázásról a laikusok felé is érthetően tudjak mesélni és bemutatni nekik ezt a sportot. Ezt egyébként fontos küldetésemnek tartom a jövőben is, hogy a vitorlázást, mint aktív szabadidő eltöltési és sporttevékenységet, annak szépségeit, minél több embernek és minél szélesebb körben megmutathassam, emiatt pedig talán majd egyre többen kezdenek el vitorlázni, mert vízen lenni jó!  

A vitorlázás nem csak egy új élet, egy új hobbi és munka lehetőségét hozta, de végül itt találtam meg a társamat, Pécsváradi Ákost is, akinek a vitorlázás szintén része a mindennapoknak, munka és sport terén egyaránt. Elismert szakember és vitorlázó, akire nagyon büszke vagyok, tőle is sokat tanultam. Versenyzés szempontjából a 2018-2019-es évek kimaradtak, családunk bővülése okán a ’18-as pünkösdi regatta volt talán az utolsó versenyem. Az elmúlt 2 évben mind pocakkal, mind picike gyerekkel leginkább barátokkal vitorláztunk, és élveztük a kötetlen, gyerekes, stresszmentes vízenlét élményét. Nagyon örülök, hogy a gyerekem ezt a sportot már szinte az anyatejjel szívhatja magába. Az előttem álló években pedig cél, hogy lehetőségeimhez mérten egyre aktívabban vissza tudjak kapcsolódni a versenyzésbe és folytatni tudja a megkezdett tanulást.

A kezdő mancsaftként megszerzett tapasztalataimat talán az alábbiak szerint tudnám összefoglalni és remélem, ezek a gondolatok segítenek majd másoknak is a fejlődésben:

Viszonylag kis rutin és tapasztalat esetén azt gondolom a fejlődés titka a figyelemben a koncentrációban, az elszánt tanulni akarásban rejlik. Reálisan nézve a hazai lehetőségeket, felnőtt korban itthon, tanulni és fejlődni éles helyzetben versenyeken van leginkább lehetőség. Egy két gyakorlati képzést ugyan el lehet végezni, de jellemzően a csapatok nem sokat tudnak együtt edzeni, így leginkább versenyeken találkoznak. Még kevesebb időt és energiát fordítanak arra, – vagy szinte nem is fordítanak – hogy mondjuk egy kezdőt bevegyenek a csapatba és időt szánjanak a tanítására, a hajó, a csapatmunka, a manőverek megismertetésére. Így tehát kezdő mancsaftként, csak figyelve, minden látott, hallott és tapasztalt tényezőt magadba szívva, a történteket a napvégén újra és újra átgondolva tudsz fejlődni. Fontos azonban az is, hogy merj kérdezni, és merd felvállalni, ha valamit nem tudsz. Ha bekerülsz egy nagyhajós csapatba, feltételezik, hogy rendelkezel, és hidd el, ha bekerültél, már több mint valószínű, hogy némileg rendelkezel is alap ismeretekkel - de ne félj kérdezni, ne félj tájékozódni. Ezt pedig tedd azzal a magabiztossággal felvértezve, hogy egy csapatban minden embernek szerepe van a hajón. Akinek nincs más dolga, mint kiülni a hajót és a testsúlyával hozzájárulni ahhoz, hogy az ezáltal a lehető legoptimálisabb dőlésszögben és sebességgel haladhasson, az is egy fontos funkció. Szóval, ha kezdő mancsaft vagy és csak ennyi a dolgod, akkor sem vagy felesleges. De ha nem mondod mit nem tudsz vagy miben szeretnél fejlődni, ha nem kérdezed meg azt, amit nem tudsz, nem fogják maguktól elmondani. Azt is tudni kell persze mikor kell kérdezni, és ez nem akkor van, amikor verseny szituációban kiélezett helyzetben manőver előtt, vagy éppen valakivel meccselve vitorláztok. Futamok között, nap végén van ez az alkalom, amikor már nyugodt a csapat. Ha némileg külsősként kerülsz egy csapatba érdemes inkább attól kérdezni, akivel sikerült egy kicsit közelebbi kapcsolatot kialakítani a csapatban, és nem feltétlenül a kormányost, tulajdonost kérdezni, akitől kezdőként feltételezhetően messzebb is helyezkedsz el. 

És még egy jó tanács, ha tanulni akarsz, kishajózz! Keresd a lehetőséget és menj, tanulj minél többet kishajóban: kalóz, bahia, topper, RS, bármi, csak közel legyél a vízhez, legyen veled valaki, aki magyarázni tud, érezd a szelet az arcodon, lásd a vizen, borulj fel, legyél vizes, fázz is, és persze élvezd a selymesen meleg nyári napokat! 

 Fotók: Kollmann András, Sallai Gábor, Tóth Balázs, Kovács Zita, Szabó Leonard