Minden sikeres férfi mögött ott a NŐ. Valóban? És a sikeres nők mögött kit találunk? És előttük? Ezekre a kérdésre nem mernék válaszolni, mert érzem a vékony jég repedezését.
A Women on Water Hungary mysailingstory interjúsorozatában több sikeres vitorlázó nő történetét ismerhettük már meg. A lista szerencsére hosszú, és még nem is látni a végét. Az azért átüt a történetekben, hogy jellemzően erős akaratú, felelős döntéseket hozó személyiségek válnak sikeres vitorlázókká - de az is lehet, hogy a vitorlázás formál különleges egyéniségeket. Nem tudom, van -e még olyan sportág, ahol a természet alkotta folyamatosan változó körülményektől függ egy verseny kimenetele, de a versenyző fizikai és mentális felkészültségén is múlik, hogy a versenyek szabályrendszerét milyen mértékben tudja alkalmazni, döntései során érvényre juttatni. Van -e lehetősége egy nőnek, hogy kiemelkedjen ebben a közösségben?
GA: Márival két éve találkoztam a helyőkeresztúri bányatavon, ahol épp egy Kalóz ranglista verseny társasági eseményén vett részt, eleget téve a rendezők meghívásának. Nyáron, szezonban, ha egy világsztár tud időt szakítani arra, hogy egy Kelet-magyarországi bányató partján leüljön beszélgetni egy klasszikusan amatőr hajóosztály versenyzőivel, az jelzi nyitottságát a sportág más osztályai, szintjei iránt. Most sem tudom magamba folytani kíváncsiságomat, hogy megtudjam, miként vélekedik egy több mint 80 éves one design hajótípus szerepéről, illeszkedéséről a korszerű olimpiai osztályok között.
ÉM: Irgalmatlan hosszú versenymentes időszak áll mögöttem: gyakorlatilag szeptember óta nem indultam versenyen. Minden lehetőséget megragadok, hogy versenyezhessek, hogy valódi vízi edzéseken vehessek részt. Saját hajóosztályom hazai versenyein kívül izgalmas kihívásnak érzem, ha időnként más hajókban is kipróbálhatom magam. A Kalóz osztály bajnoksága egyike a sportág legrangosabb hazai eseményeinek: számos világ- és Európa bajnok vitorlázónk érzi megtisztelőnek a részvételt, amely komoly küzdelmet ígér. A július elején rendezendő versenyre magam is nevezek. A Kalóz valóban nem egy korszerű olimpiai elvárásokat tükröző osztály, de számomra a Bajnokság színvonala, a csapatok erőssége jelenti a kihívást.
GA: Most, hogy újra vízen lehetsz, találsz-e megfelelő edzőpartnert?
ÉM: A legfontosabb, hogy újra vízen vagyok. Egy fiatal lézeres csapattal együtt vitorlázom, de elsősorban a saját feladataimra koncentrálok. Jó érzés, hogy mindig van mellettem valaki, tetszik, ahogy például a rajt gyakorlatoknál odateszik magukat.
GA: Az elhalasztott tokiói olimpia jelentett-e változást a támogatók segítőkészségében?
ÉM: Néhány szponzor valóban kiszállt, de szerencsére továbbra is élvezem fő támogatóim bizalmát. Mivel jelenleg nincs jelentős költségekkel járó feladat, így a kieső bevételek nélkül is fel tudunk készülni. Amikor beindul a program, szükség lehet további támogatásra, de egyelőre biztosítottnak látszik a fedezet.
GA: Milyen a logisztikai háttér? Hogyan áll össze a programod?
ÉM: Apróbb nehézségek mindig adódnak. Például a Mallorca-n ragadt utánfutónkat csak most sikerült haza hoznunk. Ezek az apróbb nehézségek is komoly szervező munkát igényelnek.
A munkák nagy részét a családom, szüleim segítségével koordináljuk. Már a versenynaptár összeállításában, az edzővel való egyeztetésben is részt vesznek, de a költségvetés, a támogatókkal való kapcsolattartás is az ő feladatuk.
GA: Az elhalasztott olimpia mennyire zökkentett ki a felkészülésből?
ÉM: Egy őszi sérülés miatt jó, hogy tolódik a program: testileg-lelkileg is jól jött a szünet. A Kalóz Bajnokság után július második felében már utazom: Olaszországba, Németországba megyek edzőtáborba. Szeptemberben a Kieler Woche-n indulok, majd októberben az EB lesz Athénban.
GA: Bár a női versenyvitorlázás az a közeg ahol kiteljesedsz, vitorlázol-e fiúk között?
ÉM: Szeretek fiúk ellen versenyezni, és sok ifi fiú jó edzőpartner, mert hamarabb megerősödnek, mint a lányok, ezért nagy szélben sebességet gyakorolni velük nagyon jó. A fiúk általában szemtelenebbek is, és nagyon küzdenek az edzéseken, nehogy egy lány megverje őket: ezt a szituációt is nagyon élvezem, nagyon hasznossá teszi az edzéseket.
Szerintem a világversenyeken nem jellemző a nők diszkriminációja sem pozitív, sem negatív értelemben: szabályok vannak, amiket nemektől függetlenül be kell tartani
GA: Hogy látod az élvonalbeli női versenyzők közösségét? Mennyire erős a rivalizálás, vagy épp az összetartás?
ÉM: A mezőnyből kb. öten vannak, akikkel szorosabb kapcsolatban vagyok, de alapvetően mindenki kedves mindenkivel. A különbség talán a felkészülés intenzitásában van. Én a saját korosztályomhoz kötődőm a leginkább, de van néhány idősebb versenyző is, aki közel áll hozzám. Ez abból adódik, hogy nagyon fiatalon jutottam ki az olimpiára, és a velem egy korúak csak most kezdenek utolérni, miközben az idősebbek tapasztalata még nincs meg bennem.
GA: Érzel-e rivalizálást?
ÉM: Ez természetes. A dán, a holland és a belga lány között ez különösen érezhető, mert ők nyerték a legtöbb versenyt az elmúlt 12 hónapban. Mindig változik, ki az akinek kijön a lépés, de ha valaki a csúcson tud maradni, versenyről versenyre mindenki őt szeretné legyőzni, ezért alakulnak ki kisebb csaták versenyzők között.
GA: Ha becsúszik egy-egy gyengébb eredmény, azt hogyan kezeled?
ÉM: Az ilyen helyzetet megpróbálom a tanulási folyamat részeként kezelni. Ha látok egy videót, s látom a hibámat, akkor ez adja a motivációt, hogy mit kell tökéletesítenem. Nagyon keményen dolgozom azon, hogy ezeket a hibákat javítsam.
GA: Hogy választasz edzőt? Mik a szempontjaid? Kik döntenek?
ÉM: Egy edző kiválasztása nem csupán szakmai kérdés. Fiatalabb koromban sokkal többen szóltak bele, hogy kivel dolgozzak, ma már nincs így. Én döntök. Természetesen konzultálok a közeli támogatókkal is, miközben próbálom elkerülni, hogy egy edzőváltás személyeskedésbe torkoljon. Az olimpiai felkészülési programot csak az edző és én tudjuk összeállítani, ehhez más nem tud érdemben hozzátenni. Meghatározzuk a feladatot, kidolgozzuk a részleteket, és az anyagi feltételeket ehhez a programhoz kell igazítani.
GA: Kik azok a vitorlázó nők, akik a legnagyobb hatással voltak rád? Kiket tekintesz példaképnek?
ÉM: Egy nevet mondok: Alison Young – vele edzek, jóban vagyunk. Fura személyiség: kedves, de elég szemellenzős, céltudatos és nagyon koncentrál. Minden nap azért tesz, hogy sikeres legyen. Eközben szerény és alázatos. Azért is jó vele edzeni, mert hasonlóan gondolkodunk, hasonlóan dolgozzuk fel az információkat. Nem vagyunk barátnők, néha van egy kis lazulás edzőtábor végén, de ez inkább tisztán „munkakapcsolat”.
GA: Kiket látsz a Laser-en kívüli világból?
ÉM: Akikre felnézek: az új-zélandi 49er páros Blair Tuke és Peter Burling, a finnes Scott (bár őt most Zsombi kezdi elkapni): őket találom kiemelkedőnek. Főleg az olimpiai mezőnyt követem, ők azok akik hónapokon, éveken keresztül tudnak a legmagasabb szinten teljesíteni.
GA: Van-e hobbid a vitorlázáson kívül?
ÉM: Nagyon szeretek biciklizi, futni, kutyát sétáltatni. A testvéreimmel valamit, bármit közösen csinálni. Van egy országúti bringám és egy montim. A mountain bike-ot az erdőben használom, futni is ott szeretek. 8-10 km-t futok Vászoly és Vigándpetend környékén. Imádom ezt a környéket, nagyon jó itt lakni. Két kutyusunk van: egy drótszőrű tacskó és egy beagle.
A testvéreimmel nagyon nehéz összehozni az együttlétet, mert négyen négyfelé szóródtunk. A húgom jogász, az egyik nővérem orvos, a másik sportpszichológus, nekem maradt a vitorlázás. A karantén jó oldala volt, hogy egy kicsit újra összehozott bennünket, testvéreket.
GA: Van e elképzelésed arról, hogy az aktív versenyzői pályafutás végeztével mivel fogsz foglalkozni?
ÉM: Szívesen foglalkoznék utánpótlással, de nem edzőként. Az az álmom, hogy mentorként valamilyen egyénre szabott programot csinálnék, ami segíthetne a fiataloknak olimpiai versenyzővé válni. Bátrabbik álmaimban egy saját kikötő képe is körvonalazódik, ahol minden feltétel adott lenne egy utánpótlásbázis működtetéséhez.
GA: Szoktál szabadidős céllal vitorlázni? Hogyan, kikkel, milyen gyakran?
ÉM: Nem túl gyakran vitorlázom hobbiból, de ezen szeretnék változtatni. Tavaly többször is vitorláztunk Csányi Ádival a WASZP-jában, voltam már versenyen 30-as cirkálón és SB20-vel, azt is nagyon élveztem.
GA: Milyen hajóval szeretnél egyszer vitorlázni?
ÉM: Ilyen rengeteg van: 49er-ben sem ültem még, Nacra-zni is jó lenne, de nem utasítanék el egy meghívást valamelyik AC hajóra sem - nekem a mostani egytestű a legizgalmasabb. De jöhet bármi, ami kicsit is extrémebb.
GA: Nekivágnál-e egy offshore versenynek? Hogy látod azokat a nőket, akik aktívan részt vesznek ilyesféle emberpróbáló megmérettetéseken?
ÉM: Őszintén megvallva, ez nem igazán vonz. Lehet, hogy azért nem, mert most csak az olimpiára fókuszálok. Azért teljesen nem kerüli el a figyelmemet az offshore világa, mert a VOR-ba bekerült olimpikonok eléggé lelkesen próbálják irányítani az érdeklődésemet.
GA: Szerintem nem sok olyan ifi lány versenyző van, akinek ne te lennél a példaképe: mit jelent ez számodra? Hogyan motiválod a fiatalokat?
ÉM: Nem érzem azt, hogy különösebben oda kellene figyelnem arra, hogy hogyan viselkedjek a fiatalabbakkal: én mindig magamat adom, bármiben szívesen segítek nekik, és nagyon örülök a klubtársaim sikereinek.
GA: Mit gondolsz az itthon elindult WOW közösségről? Miben látod leginkább a kapcsolódási pontot közted és a hazai vitorlázó nők/lányok, az őket összefogó WOW közösség között?
ÉM: Szerintem a vitorlázás egy nagyszerű sport, nagyon jó a közösség is! Mindenkinek érdemes kipróbálni. Ezért minden, a sportot népszerűsítő felületet támogatok!
