Visszatekintve, hogyan alakult így ez a fantasztikus öt nap?
„Eredetileg valóban úgy volt, hogy edzésnek tekintjük ez az Európa-bajnokságot, aztán három nap biztonsági vitorlázás után, miután kiderült, elég jól állunk, úgy döntöttünk: hozzuk ki magunkból a maximumot. Ez a semmit nem kockáztató biztonsági vitorlázás egyébként roppant fárasztó dolog: az első három nap nem volt olyan, hogy tizenkilencediknél jobb helyen értem volna fel az első bójához. Innen kellett aztán fizikailag és szellemileg is kimerítő módon felküzdenem magam az első tízbe. A verseny eleje tehát egyrészt nagyon sok energiát emésztett fel, másrészt nem vezetett sehová. A következő, negyedik napon viszont minden összejött. Jól olvastuk a szelet, jól ment a hajó – és a két futam megnyerése után elérhető közelségbe került a győzelem. Még hátra volt az utolsó nap, amikor be kellett fejezni a munkát. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mikor egy olyan kiváló vitorlázó liheg a nyakadban, mint az olimpiai aranyérmes, sokszoros világbajnok Giles Scott... De a zárónap is jól sikerült, nagyon szépen éreztem a vonalakat a nem túl egyszerű szélben, elöl tudtam maradni kockáztatás nélkül. Itt ötödik lettem, ezzel megvolt az összetett elsőség, a tizedik futamon már el sem kellett indulnom. Megvédtem az Európa-bajnoki címemet.”
Nem gyakori, hogy valaki ilyen erős mezőnyben két futamot nyer egy nap. Mi az a különleges plusz, ami ehhez kell?
„Ez félig-meddig műhelytitok. Minden versenyen, a harmadik-negyedik napig kiismerjük a helyet, a szelet, a mezőnyt. Azután beiktatunk egy olyan napot, amikor már nagyobb magabiztossággal a saját vitorlázásodé a főszerep. Az edzőmmel ezt úgy nevezzük: lifting day. Ez egy fantasztikus érzés, kimész a vízre, behúzod a vitorlát, ledekkeled – és érzed, hogy ez most megvan, ez a nap jó lesz. Az edzőmmel, Mateusz-sal (Mateusz Kusznierewicz, lengyel olimpiai arany-, és bronzérmes finnes, háromszoros világbajnok) minden futam után beszélünk, először én elmondom mit látok, mit gondolok, aztán elmondja ő – és a végén ebből összerakunk egy stratégiát. Csütörtökön, azon a bizonyos negyedik napon az első futam megnyerése után azt mondtam neki: figyelj, tök mindegy, mit beszélünk itt, én a következő futamot is meg fogom nyerni. Úgy éreztem, nem tudok hibázni, jó lelkiállapotban voltam, együtt bizseregtem a hajóval… Ez egy hihetetlen érzés, állapot, szavakkal szinte leírhatatlan.”
Hogy alakul az olimpiai felkészülésed hátra lévő szakasza?
„Most hazautazom egy hétre. Utána már Portoban folytatom az edzéseket, itt lesz május 5-től a Finn Gold Cup, a hajóosztályunk világbajnoksága. És egyben a csapattársaim számára az utolsó lehetőség, hogy valaki közülük megszerezze az utolsó európai olimpiai kvótát. A horvát Nenad Bugarin, a spanyol Joan Cardona, a cseh Ondrej Teply – nagy csata lesz, csak egyvalaki juthat ki közülük. Azután keresünk egy jó edzőhelyet, már a közvetlen olimpiai cél érdekében – ez valószínűleg szintén Portugáliában lesz.”
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak olimpiai hajóosztály maradhat a Finn dingi 2021 után is. A helyére javasolt vegyes offshore szám elvérezni látszik, és felmerült egy érdekes ötlet: Finn dingi – Európa jolle férfi-női csapatverseny, amely több szempontból is megfelelhet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jövőre vonatkozó elképzeléseinek. Döntés persze még nincs...
„Sokszor elmondtam, miért óriási hiba a Finn kigolyózása az olimpiáról. Ha ez az elképzelés az ára, hogy a hajóosztályom benn maradhasson az olimpián, akkor ám legyen.”
Visy László Oszi
