Minden tisztességes bajnokság megnyitóval kezdődik, így a finnes is. Elsőként Lukáts "Cigi" Ákos, az osztály elnöke szólalt fel, és néhány rövid de lényegretörő mondattal megnyitotta az OB-t. Általában a rendezvények színvonalán sokat emel egy prominens személy jelenléte, ami önmagában nem biztos hogy nagy durranás, de ha Soltész Miklós államtitkár jön el, aki 470-esben versenyzett, akkor az menő és garancia egy hiteles megnyitó beszédre. Majd szívhez szóló momentum következett, a Himnuszra felhúzott nemzeti lobogóval, stílusosan egy öreg fa finn dingi árbócára. A bajnokság így hivatalosan is megnyitva, a versenyzőket szeretettel várják a pályán.  

A csütörtöki nyitónapon papíron 12-16 (érzetre inkább több) csomós észak-keleti szélben három futamot osztott ki a rendezőség a már szokásosnak mondható 10-15 fokokat forduló trükkös Agárdiban. Minden versenyző tette a dolgát a zord körülmények ellenére, de pár borulás azért benne volt a pakliban. Szerdára, mintegy jutalomként, békésebb viszonyok fogadták a versenyzőket, a szélirány nem változott és a 12 csomóról induló szél ereje nagyjából az első futamig tartott ki. A másodikra ez hét csomóra apadt és közhelyszerű a pálya elemzése, hogy ez az oldal vagy a másik, de az biztos, hogy a frissülések miatt ezen a napon lehetett nagyot vagy nagyon szart menni oldalválasztástól függően. A két futamot parti halasztás követte, majd Molnár "Egér" Csaba versenyrendező erre a napra lehúzta a rolót. A versenyzők két futam okozta lelki megterhelésének feldolgozásához nagyban hozzájárult a sörrel teli hűtő és az ARSC-hez kitelepült lángossütő, nyolcféle lángossal az étlapján. Ha van aki esetleg bizonytalan a finnezéssel kapcsolatban, akkor a remek társaság és az itt elfogyasztott pazar juhtúrós töltött lángos miatt mindenképpen ajánlom a vitorlázás eme sportos formáját. 

Az előrejelzések ellenére ígéretesen indult a szombat, de sajnos bejött a papírforma, és épp hogy egy futamra elegendő szél után halasztás következett. A mai futamra hangsúlyozottan érvényes volt az oldalválasztás szerepe vagy inkább szerencséje, ami pár meglepő eredményen is tükröződött. Aki ismeri a tavat -ahogy nyilván a rendezőség is- tudja hogy a ránk telepedett foltos széltől csodát nem várhat az ember, de a bajnoki cím eldöntése sem múlhat elhamarkodott döntéseken, így bő két óra várakozás és pár sikertelen rajtkísérlet után maradt a parti halasztás. A tó vize délutánra kisimult, ahogy a gondterhelt arcok is, és a nap méltó lezárásaként üstben főzött pörkölt némi sörrel, este pedig osztálygyűlés keretein belül a közeli étteremben elfogyasztott vacsora gondoskodott a kalóriadeficit elkerüléséről. Ha valaki esetleg bizonytalan a finnezés... ja, ez már volt. 

A vasárnap kapásból parti halasztással indult, ahogy az előrejelzéseken is látszott a csütörtöktől vasárnapig folyamatosan gyengülő szél, úgy be is igazolódott, maradtak az erre az esetre félretett megunhatatlan sztorik és a soha véget nem érő hajóbuzerálás. A tegnapig elért eredményeket/helyezéseket a versenyzők hol több hol kevesebb elégedettséggel tudomásul vették, de lesz még idén verseny. Az mindenesetre biztos, hogy az idei abszolút bajnok Beliczay "Bőrtok" Marci, akit az őt megillető dobogós pezsgőlocsolás után finnes hagyomány szerint a tóba hajítottak a tradíciók ápolására kényesen ügyelő sporttársak. 

Nyilván a hetven versenyző biztonságos és sportszerű elrajtoltatásának feltételei vannak és egy ilyen mezőnyre kitűzött rajtvonallal se lenne baj a szélviszonyok tekintetében szerte a világon, kivéve ha azt a versenyt a Velencei-tavon rendezik. Így a rendezőség nemzetközi gyakorlatnak megfelelően két, harmincöt fős csoportra osztotta a versenyzőket és tíz perces időeltolással rajtoltatta el a mezőnyt. Mindkét csoport tagjait napi sorsolással döntötték el, szombatra pedig az összesített eredmény alapján az első harmincöt az arany, a második pedig az ezüst csoportba került ami durván leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a menők és a még menőbbek külön versenyeztek. 

Amikor más hajóosztályok a fennmaradásért imádkoznak, jogosan merül fel a kérdés, honnan ez a példa nélküli versenyzőszám, a finneseknél pedig ez mindössze három emberen múlik. Ki mást említhetnék elsőként mint a finnezés ikonikus alakját Sipos "A Mester" Pétert, aki a hozzáállásának és kitartásának köszönhetően nem csak a nyájat fogja össze mind a mai napig, de egy kis költségvetésű egyesület versenyzőit generációk óta teszi fel a térképre. A második Pallay "Pallus" Tibor, aki szintén képben van finnezés terén, és egész éves viszonylatban tart edzéseket nulláról haladó szintig. A harmadik pedig Te vagy barátom. Te, aki a múlt században voltál olimpikon és ma nagypapaként még mindig odapirítasz a mezőnynek. Te, aki húsz-harminc-negyven évesen valahogy odatévedtél Agárdra és eszedben sincs elhagyni a falkát, mert igazi támogató közösségre találtál. Te, aki elmúltál hatvan sőt hetven és reggelente (is) fáj mindened mégis ott vagy az összes versenyen. Te, aki még mindig nem unod az állandó hajópakolgatást és elmész az ország legtávolabbi pontjaira versenyezni, vagy éppen külföldről látogatsz ide, mert közénk tartozol. Örülök hogy eljöttél, jó hogy itt lehettem. 

Idézet: Mikee Mykanic: Tűz van