Mindig kérj engedélyt a hajó vezetőjétől, mielőtt a fedélzetre lépsz.

Ha van a hajó orránál, a stégen kis lábtörlő, használd. Csak puha, fehér műanyagtalpú cipőben lépj a fedélzetre, ez nem fogja össze a műanyag felületeket. Vagy mezítláb. Zokniban nem ajánlatos, mert csúszik. Merev felületekre lépj csak, kárpitozott ülésekre például ne.

Minél kevesebb holmit vigyél magaddal. Ha több napos túrára vagy hivatalos, puha sportszatyorba pakolj, a merev kerekes bőrönd nem hajóra való.

Egy-egy rövid túrára mindenképp vigyél magaddal némi ennivalót (annyit, hogy másokat is megkínálhass vele) és elegendő vizet. Nem biztos, hogy a teljes napi ellátásod is a program része.

A kajütbe elvonulni, és ott suttyomban enni-inni (akár a saját elemózsiánkból) nem illik. Ha megéheztünk vagy megszomjaztunk, hozzuk az enni-innivalót a fedélzetre és mielőtt fogyasztunk, kínáljunk meg vele másokat is.

Ha vendégségbe hívnak, illik némi ajándékot vinni, ez a hajó esetében is igaz. Egy üveg finom bor, vagy pezsgő, esetleg egy doboz csokoládé frenetikus hatást kelt majd.

A dohányzás szabályait előre tisztázd. Mindenképpen olyan helyen, például szél alatt dohányozz, ahonnan a szél által kifújt parázs nem égeti ki sem a vitorlát, sem a kárpitot. A csikket ne dobd a vízbe. De azért az a legjobb, ha más hajóján egyáltalán nem gyújtasz rá…

Napolajjal, különösen napsprével csínján bánj, veszélyesen csúszóssá teheti a fedélzetet, az üléseket. Legjobb, ha már a parton bekened magad. Ha erős napsütés várható, húzz hosszú nadrágot, hosszú ujjú felsőt, körkörösen árnyékoló kalapot (a bézbólsapka nem tökéletes megoldás…).

Kikötés után kérdezd meg, nem kell-e segíteni, például a hajó lemosásánál. Nagy valószínűséggel nem kell, ám szereztél egy jó pontot, és legközelebb is meghívnak. 

Mielőtt elhagyod a fedélzetet, nézz körül: mindent vigyél magaddal, amit a hajóra hoztál.

Két fő szabály

Úgy viselkedjünk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy mások viselkedjenek velünk.

Más hajójára úgy vigyázzunk, mint a sajátunkéra. Vagy ha nincs hajónk – mint a saját lakásunkra.

Visy László Oszi