Csendes, halk szavú ember, nem könnyû szóra bírni, ha magáról kell beszélnie.
„1970-ben kezdtem a Siófoki Ipari Iskolában tanulni a hajóépítő szakmát. Abban az időben minden évben indult képzés, sok más iparos szakmához hasonlóan. MAHART fahajó műhelyében voltunk gyakorlaton. Az Iskolában Bauer Károly volt a szaktanárunk, a műhelyben Böröcz János volt a fõnök, de sok más kiváló mesterrel is együtt dolgozhattunk. Építettünk csónakokat, kalózt, 15-ös és 25-ös yollékat, motorcsónaktesteket és nagyobb hajókat is. Javítottunk mindent, ami fából készült és tudott úszni. Idõvel csökkent a fahajók iránti kereslet, nõt a műanyagok kínálata, szép lassan szétszéledtek a mesterek. Én is próbálkoztam sok mindennel, de soha nem szakadtam el a hajóktól, a fától. Karbantartóként sokáig az MVM sporttelepen javítottam a hajókat, de az is megszűnt. Kényszervállalkozó lettem. Lehetőségeim korlátozottak: kicsi a műhelyem, csak olyan munkát tudok vállalni, amit itt el lehet helyezni - vagy ha a megrendelő biztosítja a megfelelő helyet egy nagyobb hajó felújításához. Ilyenre volt jó példa a Délibáb nevű 50-es felújítása. A hajó tulajdonosa megoldotta a fűthető elhelyezést, sikerült egy tél alatt újjávarázsolni. Próbálkozom a vállalkozással, építek 15-ös yollét és balatoni Dingyt „raktárra". Nagyon sok kézi munka van egy ilyen hajón, a faanyagok sem olcsók, nehéz rájuk vevõt találni. A Dingy után már Angliából is érdeklõdtek, az ottani árakhoz képest nagyon kedvezõ az én ajánlatom, de a szállítási nehézségek miatt nem lett az üzletbõl semmi. A 15-ösöm bajnok lett, mégsem tudok rá vevõt találni. Kisebb-nagyobb felújításokkal próbálok talpon maradni. A hajótulajdonosok szeretnének minél szebbet, minél olcsóbban. Néha olyan megoldásokhoz ragaszkodnak, amivel nem tudok egyetérteni, sőt, volt, hogy az átadásnál a megrendelő saját ötletét jelölte meg hibának.
Most egy 74 éves hajót javítok, új dekket kapott. Folyik a csiszolás-lakkozás, minél többször, annál szebb lesz. Én csináltam a siófoki jégvitorlás-flotta szánjait is. Készítek fából üregelt árbocokat, engem találnak meg, ha faárbocot kell javítani, toldani, vagy ha töröttet meg kell ragasztani."
Mit lehet ehhez hozzátenni? Ha szép fahajót akarunk, akkor mélyebben zsebbe kell nyúlni, vagy barátkozzunk meg a „kaucsuk" hajókkal, mert azokon sok mindent magunk is meg tudunk javítani. És kezdhetjük! Elõ a rossz, kidobásra váró ruhákkal, cipõkkel. Ne szégyelljük, használjunk védőeszközöket, kesztyűt, szemüveget, álarcot. Varázsoljuk széppé a hajóinkat, mert a hajó nőnemű, törődni kell vele, óvni, vigyázni, szépítgetni.
Pomucz Tamás
