A Jolle egy olyan hajótipus, melynek nincs tőkesúlya, hanem svert segíti a hajó iránytartását, ami a mi esetünkben bőven 100kg alatti, így a hajó szél ellen visszahúzó erővel nem rendelkezik. Egy bizonyos dőlésszög után pedig borul. Borulást követően pedig nem áll fel.
Talán ez az egyetlen tulajdonsága, ami nem hangzik túl jól, az összes többi pedig emeli a jolléval történő vitorlázás élményfaktorát.
Mik ezek?
- Élénk szélben svert állítással csökkenthető a döntő-erő ezáltal gyorsul a hajó.
- Vízközeli élményt ad, különösen a trapézosnak
- Itt gyorsan történik minden, aki vitorlázni szeret, annak igazi vitorlázó élményt nyújt
- Ki tudunk vitorlázni a nádashoz madárfigyelésre vagy éppen a strandra egy jó lángosra
- És sorolhatnám, de nem ez az írás célja…
no de az a borulás… hát igen… Fel kell rá készülni, mert nálunk, ha nem is minden napos, de előfordul.
A kikötőbe érve a Félszigetkerülő napján 10-12 csomós szelet tapasztaltam és további erősödésre számítottam. Mivel olyan versenyünk idén már nem lesz, ahol a hajón alszunk, így minden, ami nem verseny szükséglet (matracok, labda, napernyő, gyerekjáték stb..) kipakolásra került, illetve kipakoltunk minden olyan versenyfelszerelést is ami arra a napra nem tűnt logikusnak (gyenge szeles vitorlák, leszerelhető versenyműszer, hűtő, felesleges kötelek) Ezek alapján úgy gondolom, az erős szélre a hajót felkészítettük. Az árbóc TOP-on a robbanó árbóc puffer is természetesen fel volt szerelve, abban a hitben, hogy ha borulunk fenntartja az árbócot. Persze ez csak hit volt, de erről majd később…
Induláskor a három fős legénység és jómagam is felvettük a mentőmellényeket.
12-15 csomóig génuát használunk, ezt is szereltük fel, mondván ez a szélerő bőven kezelhető lesz. Verseny közben a génua csere kisebb fock-re szükség esetén megoldható, de a nagyvitorla reffeléssel is tudunk döntőerőt csökkenteni.
Jó rajt, jó verseny. hajrá. Cső, Sajkodi öböl, cső, rock and roll…
Visszafelé a Tihanyi Apátság alatt élénkült a szél. Látható volt, hogy előttünk 4-500 méterrel tovább erősödik.
Kimondtam a vezényszót: Gyerekek, REFFELÜNK!
Mindenki tette a dolgát, grosz leenged, reffkötél behúz. Úgy tűnt kész vagyunk. Csak úgy tűnt, mert az egyik manchaft leeben próbálta a grósz fall-t feszíteni. Nem ment, mert a baum elakadt a kajüt tetején található csörlőben. Megjött az a bizonyos pöff. Nem láttam a műszert, saját belső széljeladóm (fülcimpa és arcszőrzet) megküldte a kisagyba a 20 csomó feletti befújást. Groszt azonnal kishottoltam, de ugye az elakadt baumban, tehát nem engedett ki. Mindkét manchaft a cockpitben a reffeléssel volt elfoglalva, így a génuáért nyúltam. Az a bizonyos vegetatív érzés is megjött: Öcsi, ezt már nem fogod elérni, a borulás pillanata előtt tudtam, itt fürödni fogunk…
Szóval a génua shottot nem értem el… Nem volt idő rá…
Igen a Jolléban igen gyorsan peregnek az események… A pöff és a fürdés között cc 3 másodperc telt el. Eddig a pontig gondolnám bevezetőnek a történetet, mert innen kezd el érdekessé és tanulságossá válni.
- Mindenki jól van? 3 igen. Az jó, én vagyok a negyedik, akkor mindenki rendben van.
- Biztosan nem sérült senki? 3 nem. Oké.
- Végignézek rajtuk, mindenkin ott a mentőmellény. Jól van, ez is rendben.
- Van egy vízálló VHF rádió a hajóban, megtaláljuk. Azonnal jelentem az esetet a versenyrendezőknek. Közben hallom, más is jelzi. Köszönjük.
- Próbálom detektálni hány versenyben lévő hajó megy el mellettünk. Bizony elmegy pár.
Valaki megkérdezi: Kell segítség? A csapatunk női tagja határozottan segítséget kér, az a hajó ezt nem tudta megoldani. Megpróbálták, de hát az a fránya szél kifogott rajtuk…
Gyorsan pörög az idő egy ilyen helyzetben, mennek a hajók a hajógyári öböl felé, de hát verseny van. Nem tudom mi zajlik ilyenkor a fejekben, az aktuális futam győzelme vagy a ranglista győzelem, de a tapasztalatok alapján sokak fejében nem a segítségnyújtás az első, az biztos… 5-6 hajó biztosan továbbment a segítségnyújtás elmulasztásának tudatában.
Pár perc után megérkezik a Gyöngy egy NAU 330-as Erhardt Péter kormányzásával. Itt szeretném megköszönni a segítségnyújtást, csapatunk női tagját kihúzták a vízből, rögtön száraz ruhába bújtatták. A vízfelszínen úszó értékeinket begyűjtötték. Kedves Péter, hálásan köszönöm! Nem ismerjük személyesen egymást -még-, de ez a hozzáállás az, amit jó volna, ha minden vitorlázó társunk magáévá tenne.
A csapat három tagja úgy döntöttünk, hogy a vízben megvárjuk a versenyrendezőt, mert a hajó úszott. Ilyekor egy jó mozdulat egy hozzáértő motoros segítségével és a hajó feláll. Ebben bíztam…
Megérkezik a rendező Motors egyike, egy, azaz egy kormányossal a kis motoros fedélzetén a borulás után 8-10 perccel.
Hála istennek senki nem vesztette el az eszméletét, mind vízszerető sportemberek vagyunk normál testalkattal. Elgondolkodtam, mi lenne, ha valaki elveszti az eszméletét vagy nem vízbiztos vagy bepánikol? Azt az embert, hogy húzza ki az az egy srác a motorosba? Azt hiszem jobb nem belegondolni, inkább átgondolni, hogy mit lehet ebből tanulni… A motoroson nincs egy törülköző, egy száraz ruha, nagyjából semmi, ami a hipotermia ellen segítséget tudna nyújtani.
Szóval a versenyrendező tárgyi mentést nem csinál, ennek ellenére nagyon segítőkész volt, de hát a hajót fel nem állíthatja. Az idő pörög, minden perc számít, hogy a hajó a víz fenekén vagy a kikötőben köt e ki.
OKÉ. Hívjuk a vízi mentőket. Van BalatonHelp alkalmazásom, a telefonom vízhatlan tokban. A vízhatlan tokért viszont most mászni kellene. Vízhatlan csizma, hosszú nadrág, felső öltözet plusz mentőmellény, nem egy jó kombó ha az ember az Everestet akarja megmászni. Itt sem segített.
Kértem a rendező motorost, hogy hívja a vízimentőket. Megtette.
Borulásunk után cirka fél órával megjött a vízimentő motoros két személlyel a fedélzeten. Még mindig úszik a hajó, kezdek bizakodni.
Kértem, hogy dobjanak egy kötelet, én megkötöm a hajón. Aztán csak szélbe kell húzni és feláll. Engedélyt kér a mentésre. Pár perc eltelik, talán jön az engedély, jön a kötél. Árbóctőbe egy gyors palsztek. Kész.
OK. Húzzátok szélbe, kiáltom.
Elindul. Emelkedik az árbóc, emelkedik. Nem sikerül.
Újra. Most sem. Észreveszem, hogy az Árbóctopon lévő robbanó puffer úgy ring, mint ha egy kihajtott újságpapír lenne. Bassza meg, ez sem működik. Elkezdek félni, hogy ha nem sikerül felállítani, a hajó árbóca lefúr az iszapba és törik az gyönyörű karbon rigg…
A sikertelen felállítás közepette kajüt szépen megtelt vízzel, no ez innen nem egyszerű történet. Felállítani nem tudjuk, gyerünk vontassuk a sekély vízbe. Ahogy telik a hajó vízzel, úgy lesz egyre nehezebb vontatni. Pár perc és már csak forog a motoros a hajónk körül. Be kell lássuk, ennek a motorosnak az ereje nem lesz elég. Itt már nagyon fáztunk, a mentőhajón sem volt száraz ruha, se semmi, ami egy vizes öltözetet legalább melegen tudott volna tartani.
Javasolták, hogy hagyjuk ott a hajót a Tihany alatti kőrakás környékén, kibójázva horgonyra kötve, de ennek a javaslatnak nem voltam felhőtlen támogatója. Az erősödő szél biztosan komoly kárt okozna, ha a kőrakásra vagy a déli part sekély vizébe sodorja a magatehetetlenül lebegő hajót. Az árbócom biztosan nem élné túl. Felötlött bennem egy lehetőség: Mi van a Ruperttel? Ha Bagyó Sanyi jön a Ruperttel, akkor még van esély legalább egy védett kikötőbe beérni.
Újabb fél óra, a motoroson ülünk. Fázunk. A várakozás alatt nagyon tud fázni az ember, amikor a 15 fokos vízből kijön a 15 fokos levegőn a 15 csomós szélben ül. Biztosan csökken az adrenalin szint is, de k..va hideg van. A hajó tovább merül. Éppen látjuk még a hajó oldalát, mikor meglátjuk a reflektort.
A Rupert nem kispályás, szépen húzza a vízzel telt hajót. Legközelebbi THE kikötőbe érünk. Még egy próbát teszünk, hogy visszaállítsuk, de nem sikerül.
Közben megjönnek a siófoki rendőrök felveszik az adatainkat.
Nagy szomorúságomra a hajót ott kellett hagynunk a THE-ben, de azzal a megnyugtató érzéssel, hogy védett helyen van. A vízi rend őrei látván ruházatunkat, melyből hínár és keszeg is folyik, megsajnálva minket egy feledhetetlen utat ajándékoznak nekünk vissza Siófokra, ahonnan reggel indultunk. Ezúton is köszönjük a hazautat!
Minden jó, ha a vége hajó!
Másnap reggel a THE kikötő személyzete és baráti segítséggel a hajót visszaállítottuk.
Ezúton szeretném megköszönni a THE kikötő vendégszeretetét, segítségét, az ottani vendéglátó üzem támogató hozzáállását. A vizet kimertük, a hajót menetkész állapotba tettük és visszahoztuk az anyakikötőnkbe. Otthon a piperetakarítás is megtörtént, így nagy lelkessel várjuk a következő versenyt.
Konklúziók:
- Versenyre való felkészülés. Ami ott kell legyen, legyen ott, ami nem kell ott legyen az ne legyen ott. Hajó állapota legyen az adott versenynek megfelelően felkészítve. Csapat legyen a versenynek megfelelően felkészült, tudásszintben, ruházatban. A mentéshez szükséges eszközök (mentőpatkó, kötél, telefon (Balatonhelp), VHF rádió legyenek előre megtervezett helyen és a kapitányon kívül más is tudja, hogy hol, vannak.
- Verseny alatti helyes döntések. Minden hajóosztály más. Van, ahol 20 csomó felett is megy a telitakli, van, ahol már 15 csomóban is vitorlafelület csökkentés szükséges. Ha csökkenteni kell a felületet, csökkentsük időben. Itt egy percet késtem.
- Segítségkérés és segítségnyújtás rendszere. Itt rendszerszinten komoly problémát látok. Saját felelősségre versenyzünk, ez rendben van. De a verseny szervezőknek szerintem kötelessége felelősséggel megszervezni a versenyek biztossági feltételeit is.
- Egy ember egy motorosban az nem elegendő. Első az életmentés illetve a személyzet biztonsága. Emellett azonban az anyagi kár mérséklése is fontos szempont. Minden motorosban kellene legyen törölköző, izolációs fólia, esetleg száraz ruha, legalább nevezési poló.
- Egy Rupert kategóriájú hajó képzett mentő legénységgel szerintem alapvető követelménye kellene legyen egy Félszigetkerülő nagyságrendű verseny megrendezésének. Egy ilyen típusú hajó, ha ott van 10 percen belül egy ilyen esemény bekövetkeztekor, akkor minimálisra csökkenthető a havaria okozta személyi sérülés súlyos kimenetele és a jelentős anyagi kár kockázata.
- Az előrejelzés már napokkal a versenyek előtt mutatja a várható időjárási viszonyokat, szerintem nem elfogadható, hogy egy Rupert kategóriájú hajó egy ilyen nagy szabású rendezvény esetén nincs szolgálatban és a borulást követően hozzávetőlegesen másfél-két órával ér a helyszínre.
A biztonság fontos kérdés, egy tőkesúlyos hajó esetében is, nálunk viszont életmentő lehet.
dr. Kató Bálint
Orion
C67
