Ahogyan aztán egy kicsit beleástam magam a vitorlázó, kétszeres „majdnem” olimpikon, építész, 56-os hős, tengeri vitorlázó, sportrepülő, író és festőművész életébe, az lett az érzésem, hogy két kiállításra való élet fért abba az egybe, amit adott neki az Isten.

Családi indíttatása is figyelemre méltó: az édesapa, a még Pozsonyban született Pribéri Jankovich István olimpiai válogatott kiváló atléta volt, 1914-ben 10.8 másodperc alatt futotta le a százat. A fiú építészetet tanult, Londonban, Párizsban, Budapesten – majd a Műegyetem tanársegéde lett. És közben vitorlázott az 1912-ben alapított Balatoni Yacht Clubban. Hét magyar bajnoki cím fűződik a nevéhez, egyebek közt Balatoni dingi osztályban 1938-ban, 22-es Binnenjolléban 1943-ban, Csillaghajóban 1947-ben és 1948-ban ő vihette haza az aranyérmet. Az 1948-as olimpiára a válogatókat megnyerte, de mint osztályellenséget nem engedték kiutazni. 1945 -1948-ig a Magyar Vitorlás Szövetség főtitkára volt. Kezdeményezője annak a nemzetközi akciónak, amelynek keretében új olimpiai hajóosztály született, a Repülő Hollandi. 1956-ig ő volt a Nemzetközi Csillaghajó Osztályszövetség, az ISCYRA magyar osztályának vezetője.

1956 sorsfordító napjai a Műegyetemen, a forradalom egyik központjában érték. Az események középpontjába került: az ő kézírásával rögzítették a legendás 12 pontot, ez került be később az ENSZ irattárába. Kis Topolino kocsijával ő hozta-vitte a harcoló csoportok között a híreket. Ez a golyónyomokkal tarkított ütött-kopott kis autó ma a torinói Fiat gyár múzeumában látható, mint történelmi emlék.

A harcok aktív résztvevőjeként, a szinte biztos halálos ítélet elől családjával menekülnie kellett. Zürichben telepedett le. Második „majdnem” olimpiai részvétele már Svájchoz, és az 1960-as római olimpiához kötődik: biztos kiutazó lett volna, de még nem volt meg a svájci állampolgársága, ezért csak sportdiplomataként vehetett részt az ötkarikás játékokon.

Egy súlyos autóbaleset 1964-ben mindent megváltoztatott. Hat percig tartó klinikai halálból hozták vissza az orvosok, tizennyolc csontja törött, hónapokig volt kómában. „Halálon túli” élményeiről könyvet írt Túléltem a halálomat címmel, amely nemzetközileg nagy visszhangot váltott ki, és nagy örömére, magyarul is megjelent. Talán éppen ezeknek az élményeknek a hatására az ezotéria, a spiritualitás felé fordult. Minden írása, könyve az élet értelmét kutatta, a szeretet jegyében. „Ha a szeretetről beszélek, nem a mindennapi érzelemre gondolok, hanem a szeretetre, mint egy alapelvre…Ma, amikor a Föld van szeretetlen alaphelyzetben.” – mondja Jankovich.

A vitorlás versenyzést nem folytathatta, de a tengeri vitorlázás lett az új szerelem. A Rhea nevű kétárbocossal 25 év alatt bekalandozta a görög szigetvilágot. A hajózás, a tenger, a természet közelsége, a festészet segített a belső béke megtalálásában. 2002-ben hunyt el a nyugati magyar emigráció egyik legsokoldalúbb, legsikeresebb, legizgalmasabb személyisége.

Jelmondata ma is aktuális: „Hideg fejjel gondolkozz, meleg szívvel érezz, tiszta kézzel cselekedj!”

Hívei, barátai életben tartják az emlékét, ápolják kalandos életének tanulságait. A felvidéki író, Poór József IdőKapu című könyve Jankovich Istvánnak állít emléket. A Komáromban szeptember 15-én nyíló kiállítást Kopár István tengerészkapitány, háromszoros földkerülő vitorlázó nyitja meg.

Visy László Oszi