Családi hajónk, a Vidra, egy 6,5 tonnás motorsailer, belső kormányállással, elegáns bútorozással, igazi angol termék. Típusa szerint egy Moody Eclipse 33-as. Adriai előéletét a Kornátok egyik szigetén töltötte anélkül, hogy vitorlázóképességét a tulajdonosok próbára tették volna. Amikor a Balatonra került, szembesültem az egyik legsúlyosabb problémával, a kötélzet és a vitorlázat teljes használhatatlanságával. Az erős adriai napsugarak elégették a rollgénua hátsó élét, a ritkán kitekert betekerhető grószból több afrikai homok hullott ki mint póktetem. A terv az volt, hogy a hajóval vitorlázni fogunk, és ha már így döntöttünk, akkor bekapcsolódunk valamelyik előnyszámos csoport küzdelmeibe.

Egyszerű lett volna elmenni valamelyik menő vitorlakészítő cég elegáns loft-jába és mindent megrendelni, amit a helyi főszabász ránk tukmál. Nem ez történt. Első lépésben a hajó alapvitorlázatát újítottam fel.

A grósz

Mindig is lenéztem az árbócba tekerhető vitorlákat. A konkáv homorú hátsóél, az alaktalan, állíthatatlan felület még akkor is taszított, ha álláspontom szerint az előnyszámos versenyek valójában csupán társadalmi események. Eddig azt vallottam, hogy az olyan vitorlázó, aki nem hajlandó magát one design osztályokban megmérn,i annak bizonyára önértékelési problémái lehetnek, amit egyre drágább, mindenkinél jobb felszerelés megszerzésével igyekszik kompenzálni. Ezért is volt bennem némi bűntudat, amikor nekiláttam a felszerelés öncélú pimpelésének.

Felkerestem Szántó Misi barátomat, aki közismerten kreatív módszereket alkalmazva igyekszik megtalálni a vevőkhöz vezető legrövidebb utat. Felkorbácsolva a benne szunnyadó eladási vágyat, elővezettem egy árbocba tekerhető állólatnis konvex hátsóélű denevéres grósz igényét. Azzal vádoltam, hogy az általa képviselt Eusails brand nem képes ilyen termék előállítására, amit hevesen cáfolt, így meg is kapta a megbízást. Bizonyára súlyosan megbánta elhamarkodott vállalását, mert az elkészült vitorla sorra produkált olyan hibákat, amit egy sima, merevítés nélküli vityó soha nem mutatott volna. Mentségére szolgáljon, hogy a Vidra huszonéves árboca még akkor készült, mielőtt az állólatnis vitorlák megjelentek volna, így ő sem jött  rá, hogy az árboc belső terében nincs elég hely a latnik befogadására. Misi folyamatosan ajánlgatta, hogy készít egy új, hibátlan vitorlát, de folyamatos upgrade-ekkel eljutottunk oda, hogy a cucc így is működővé vált. Min változtattunk? Először is felújítottuk a betekerő rendszer minden elemét. Sajnos itt a felújítást végző vállalkozó pontatlanul szerelte össze a betekerő húzókötelének távtartós fedelét, így rendszeresen, feloldhatatlanul egymásra mászott a kötél, blokkolva a mechanikát. Ha ebben a szorult helyzetben a még betekert vitorlát elkezdtük csörlővel szabadítani, akkor a latnik a csőben elkezdték egymást keresztezni. Mire rájöttünk, hogy mi okozza a problémát, addig a jelenségnek rendszeresen áldozatul esett a ragasztott rajtszám is. Ahhoz, hogy új számot lehessen felragasztani ki kell huzogatni a latnikat – a hosszabbik több mint 10 méter – csak ezután lehet a vitorlát leszedni. Természetesen a latnik hosszával is játszani kellett, mert nem végződhettek egyenlő magasságban feltekert állapotukban. Ja, és latnivégekkel sem vastagíthattuk a tekercset, azt is le kellett kapnunk. Minden méretváltoztatást követően új latnizsák végzáró leffentyűt is kellett varrni, így sikerült ezt a szakmát is jól kitanulnuk. Csak azon csodálkozom, hogy Misi még mindig fogadja a köszönésemet.

Génua

A hajón eredetileg egy elég jó szabású, úgy 130-140% -os génua volt, de sajnos menthetetlen állapotban. Több helyről is kértem rá ajánlatot, de végül a hasznaltvitorlak.hu oldalról vettem egy könnyűszeles, vadiúj, kipárnázott Fritz génuát, ami majdnem tök jó volt, csak az első él volt úgy 60 centivel rövidebb, és nem volt rajta UV álló csík és ablak. Sebaj majd a barátok segítenek, gondoltam, és bekopogtattam Andorfer Kati aszófői műhelyébe, hogy azt a hiányzó csíkot felvarja. El is hajtott annak rendje módja szerint, de nem adtam fel, bepróbálkoztam a Quantum loftba, ahol legnagyobb meglepetésemre el is vállalták a feladatot. A vitorla nagyon jó lett, csak az szúrt szemet, hogy a Fritz biztos ami biztos ráírta a vitorlára, hogy 20 csomó felett nem használható. Ezt az utasítást nem nagyon tartottam be, így három szezon után már láthatóak a romlás virágai.

Bőszeles vitorla

Ilyen nem volt a hajón, így döntenem kellett, hogy spinnakert vagy gennakert szerezzek. Azt ne feledjük, hogy a Vidra nem egy versenyhajó, sőt még vitorlásnak is csak jóindulattal nevezhető a motorsailerekre jellemző belső kormányállásnak köszönhetően. Ráadásul alapvetően ketten visszük a hajót BonBon kutyánk aktív közreműködésével. Ebből is adódott az ötlet, hogy ki lehetne próbálni egy spi boom nélkül is használható, önstabilizáló, hátulról kezelhető vitorlát. Ráadásul a 60 fokig felélesíthető széltartomány a gennaker és spinnaker minden tulajdonságát egy vitorlában egyesíti. Az OXLEY márka vitorláját választottuk, legnagyobb megelégedettségünkre.

Viharvitorlázat

Egy viharvitorlázat két részből áll. A fock Storm Jib néven egy 33 lábas hajón sem nagyobb 3-4 m2-nél. Ezt a kis vitorlát az orrdeck közép bikájára kötve a spi felba csigáját kihasználva feszítettünk. Ennek az volt a hátránya, hogy ha túlfeszítenénk az első élét, akkor a felba csiga magasságában hiányzó hátra feszítő merevítés könnyen az árboc sérülését okozhatná, ezért Andorfer Kati varrodája Misi tervei alapján készített egy olyan Try Sail-t (vihargrósz) ami a fock magasságáig ér és ellensúlyozza a fock feszítő erejét.

A 2023-as téli vitorlázás során avattuk fel. 42 csomós szélben kitűnően vizsgázott, a hajó még éles menetben is könnyen kezelhető maradt. Amúgy ilyen szélben nem kéne vitorlázni.

Code Zero

A hajó elkeserítően gyenge kisszeles teljesítménye miatt szerettünk volna egy méretes vitorlát. A hatalmas fóliasátor, a tekerő készlet és  kötélzete kettőnk számára túl komplikált feladatnak bizonyult. Ráadásul a helyigénye is több az ideálisnál, így néhány nem túl sikeres próbálkozás után feladtuk.

Fly Jib

Na ez egy olyan vitorla, amit a Kishamison kívül senki nem használ. Az orrsudár végéről feszül a topig, de csak a felső harmadot fedi le a génua felső részével alkotva dűzni hatást. Ez a vitorla is Kati szabászatában nyerte el végső formáját. Nem nekünk készült, egy kisebb hajó fockja lehetett, mi fejjel lefelé húznánk fel, de eddig még nem volt alkalmunk versenyen kipróbálni. Mindenesetre szép piros a színe.

Ez a kép nem a teljes valóságot mutatja, mert a vitorla csúcsának fent kellene lennie a top-on.

Önváltó fock

Na ez lenne gardrobunk legújabb darabja, egy kósza ötlet amire rákattantam, de fogalmam nincs, hogy mennyire lesz hatásos, működőképes. Azt már játszottam, hogy a vihar fockot aláhúztam a génuának, jónak is tűnt, de attól hülyét kaptam, hogy nem elég minden fordulónál betekerni a génuát, de még két fock shottal is ügyezni kell, ráadásul a behúzópontjuk sincs egy helyen.

Arra gondoltam, hogy ha lenne egy sima, 100%-os, árbocig érő fockom, amit önváltósra csinálnék, akkor azzal megoldódna sok probléma. Erősebb szélben nem kell a könnyűszeles génuát szaggatnom, nem lenne shott és behúzópont. Azt találtam ki, hogy a két vantni közé feszítek egy deenemát és egy azon futó csigához kötném a fock sarkát. Felhívtam Misit, hogy varjon nekem egy ilyen vitorlát, de kiderült, hogy nála minden Kínában készül, így kb 10 hét lenne a szállítás. Nyilván egy ilyen dolog nem vár őszig, ezért átgondoltam kihez menjek, ki tudna nekem egy ilyen fockot pik-pak összerakni. A Füred környéki nagy neveket meg se próbáltam, mert – gondolom - ezzel a 7 m2-es kis vityóval kiröhögnek. Ráadásul engem a változatosság gyönyörködtet. Volt már vitorlám a Pannonsails-től, a North-tól, a Quantum-tól, mind szuper volt, de lássuk hogy működik az 1D sails!

A tulajdonosokat, Csepregi Pankát és Marton Bazsát ezer éve ismerem, tudom róluk, hogy vitorláikkal tucatnyi világbajnokságot nyertek a különféle katamarán osztályokban, de erre a szaktudásra eddig semmi szükségem nem volt. Beütöm az oldalukat: onedesignsails.com és csak ámulok! Szépen felépített informatív felület, okos gondolatok, nem is értem, eddig miért nem jutottak eszembe. Egy telefon és már várnak is szeretettel a fűzfői loftban. Komoly kis üzem. 400 m2-en 5 varrógép illeszti a 14 m-es plotteren vágott anyagokat.

A terveket Bazsa egy korszerű szoftver segítségével készíti. Odaadom a kis skiccemet, lássák, hogy én már mindent megterveztem, - udvarias mosoly - de ehhez nekik kevés az adat. Annyi mindent kérdeznek, hogy be kell látnom, nem vagyok eléggé felkészült. Szerencsémre a közeli napokban a környéken dolgoznak, így – helyszíni felméréssel a hajón folytatjuk. Belátom, hogy az én kis fock-om ugyanolyan adatigényes, mintha a Sirocco-ra rendelnék új vitorlát. Kész a 3D-s terv, erről kapok egy látványos filmet, jóváhagyom, és egy hét múlva a vitorla is a kezemben van. Egész jól néz ki, tényleg minden részletében a gyártó profizmusát dicséri. Remélem a Tramontána kupán lesz elég szél, hogy élesben is kipróbáljam.

Összegzés

Vettem egy bútorszállító családi hajót, amin gyárilag volt 2db lepusztult vitorla. Most 6 célirányos vitorlám van, különböző gyártók termékei. A hat különböző gyártó műhelyéből kikerülő vitorla képes szépen együttműködni. Ez az összhang humán egyedek között is irigylésre méltó tulajdonság lehetne. A Ys III osztályban nyugodtan versenyezhetnék az eredeti vitorlákkal, anélkül, hogy a hátsó kabin vitorlatárolóként funkcionálna. De nem! Önsorsrontó módon komplikálom az életem. Gyorsabb lettem? Talán bizonyos széltartományokban igen. Annyival biztosan nem amennyit erre költöttem, amennyit ezzel ügyeztem. Ha az összes vitorlát egy cégtől rendeltem volna, bizonyos, hogy sokkal többe kerül, kevesebb kreatív gondolkodást felemésztve. Nyerem a versenyeket? Ugyan már! A hajó önmagában 6,5 tonna. Ildi ragaszkodik, hogy a 200 literes víztartály, a hűtőszekrény mindig fel legyen töltve. Van még forgó skipper fotel, fürdőkabin, bojler, gumiboci, 60 m horgonylánc, felszerelt konyha. Sportos crew sem segíti a gyors vitorlacseréket. Akkor minek ez az egész?

Mert brutál jól néz ki kívülről belülről amint 3 fockkal, vagy a dögös Oxley spivel hasítunk! Azért hirtelen fordulóra senki ne kényszerítsen!

Kredit: Túri Márton és Porthole