A nevezési ajándékok az idei évben egyedi Rooster baseball sapkákat csinálttatunk a versenyzőknek, amelyre a BYC és a saját hajóosztályuk logóját nyomattuk rá. A pódium ajándékokat a Rooster Ltd., a Monautix Kft., a Tigris Reggeliző és Étterem és a Fehérvári Optika ajánlotta fel.

Bár az időjárás előrejelzés kevésbé biztató adatokkal szolgált a regatta négy napjára, az égiek mégis velünk voltak. Egyetlen napot töltöttünk a parton, hármat pedig versenyeztek a vitorlázók. Míg csütörtökön egy kicsit gyengébb szélben két futammal zárták a napot, szombaton és vasárnap kiváló szélben vitorlázhattak. Végül az Alfa-pályán (J/70 és Sudár Regatta) 10-ből 10 futamot teljesített, míg a Bravo-pályán (Nau Ten, 11m OD, Melges 24) 10-ből 9 futamot vitorlázhattak az egységek. A pénteki napon a Dinghy bisztró jóvoltából házi sült kolbásszal és a Lázár Pince borkostolójával vártuk a versenyzőket.

Szemes Bence (főrendező): – Korábban a Füred Kupa keretein belül rendezte a BYC az OD bajnokságot, idén azonban már függetlenül került sor az eseményre. Öt hajóosztály két pályán versenyzett, A-pálya: J/70 (flottabajnokság), Sudár Regatta, B-pálya: NAU TEN, 11m OD, Melges 24. A NAU TEN osztálynak ez volt az első magyar bajnoksága. A 11m OD osztályban külföldi – két norvég és egy svéd – hajók is versenyeztek. A meteorológia előrejelzése nem volt biztató, a verseny idejére kánikulát és legfeljebb enyhe légmozgást ígért. Az első nap reggelén kísérletet tettünk futam rendezésre, de a keleti szél leállt. Parti halasztás következett, majd délután mérsékelt, de stabil irányú szélben két futamra került sor. Másnap esély sem volt a folytatásra. Sűrűn mértük a szelet, de hiába, a teljes szélcsend, legfeljebb 1–2 csomós légmozgás volt a tó felett. A következő nap friss (10–12 csomós), időnként élénk (15–16 csomós) szélben négy futamra került sor. Ezzel érvényes lett a magyar bajnokság. A zárónapon ismét keleti, de gyengébb (8–9 csomós) szél fújt. Az Alfa pályán további négy, a Bravon pedig három futamra került sor.

Tóth Elizabet Virág (J/70): – A család az év elején vásárolta a hajót, így még ismerkedünk vele… A verseny nagyon izgalmas, sokkal szorosabb volt, mint a korábbiak, és ezt nagyon élveztük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, ami a kevéske nagyhajós gyakorlatom miatt jól jött. Futamról futamra fejlődtünk, és a tíz futam során nyolc alkalommal is az első háromban végeztünk. Tulajdonképpen Rauschenbergerékkel – akik még az utolsó futam előtt három ponttal vezettek – végig páros versenyeztünk, de végül elegendő hajó volt kettőn között a záró futamban, így végül egyetlen ponttal győztünk. A hajó beváltotta a reményeinket, ragyogó versenyt vívhattunk, ami köszönhető annak, hogy ezek hajók valódi sporteszközök, az utolsó csavarig egyformák. A feltételek egyenlők, minden hajó ugyanolyan gyors, ezért a versenyzők felkészültsége a döntő. Mi végeztünk elől, de Rauséktól még van mit tanuljunk…

Bali István (11m OD): – Nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az eredmény alapján gondolhatnánk. Három külföldi egység is – különösen a frissebb szélben – nehezítette a dolgunkat. A rendkívül jó magyar bajnokságon 11 hajóval a legnépesebb hajóosztály voltunk. A BYC-be már hazajárunk, a pályát (a vízterületet) ismerjük, a rendezők megbízhatón jól dolgoznak, mindent kihoztak a szél nyújtotta lehetőségekből, így örömmel versenyzünk itt. Három éve ezzel a csapattal vitorlázunk, többnyire jól versenyeztünk, amikor hibáztunk tudtunk javítani. Örülök a csapat eredményének.

Lacsny Gergő (NAU TEN): – Az osztály első magyar bajnokságán a nyolc elkészült hajóból hét vett részt. Soponyai Gézára emlékezve, az utolsó érvényes futam győztese, a MatriX csapat egy különdíjban részesült. Jó szélben, egy kitűnően rendezett, a ponttáblázat ellenére is szoros versenyen, egy baráti társasággal sikerült győznünk.

A verseny végig kiélezett volt mindegyik hajóosztályban, hiszen a technikai adottságuk egységes így a vitorlázók igazán egymással tudnak versenyezni. A vitorlázók visszajelzései alapján, egy nagyon jó hangulatú versenyen vagyunk túl mind a vízen, mind a parton. Köszönjük a bizalmatokat és együttműködéseteket, hogy az idei évben egy vadonatúj önálló bajnokságot rendezhettünk nektek. Találkozunk jövőre!

Az OD hajók versenyrendszeréről egy rövid történelem...

1882. augusztus 23-án került sor az első balatoni vitorlás regattára, amelyen két kategóriában három-három hajó indult. A vitorlásversenyen résztvevő hajók – még az egy kategóriában versenyzők is – nagyban különböztek egymástól. Például a négy tonna feletti hajók között találunk két-, illetve héttonnásat. A kérdés az utóbbi hogyan nevezhetett ebben a kategóriában? Nyilván nem lehetett igazságos a versengés, ráadásuk akkor még nem alkalmaztak handycap-számítást.

1914-ben nagy előrelépést jelentett az eltérő méretű és tulajdonságú hajók előnyadás (handicap) rendszerének kidolgozása. Ezt a kényes és igen nehéz feladatot a vitorlázó dr. Jordan Károly vegyész, csillagász, meteorológus, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – aki elsősorban valószínűség-számítással és matematikai statisztikával foglalkozott – oldotta meg az általa megalkotott sebességi-szám képletével.

A handicap-rendszer segítette, de csak részben oldotta meg az igazságos versenyzést. Az 1920-as, 1930-as évek legjobb magyar vitorlázói – Heinrich Tibor, dr. Tuss Miklós, Mihálkovics János, Burger Sándor, Sebők Sándor és mások – szorgalmazták az egységes elősírások alapján épített hajók elterjedését a Balatonon. Ilyen volt a 22-es versenyjolle, amelyek ugyan egy meglehetősen laza építési képlet szerint (hossz + szélesség = 7,8 méter), ami hat méter körüli hosszúságot jelent, azonban – az akkori szokás szerint – a nagy versenyek (Négy tó versenyek, Európa-bajnokságok) rendezői biztosították a résztvevők számára a teljesen egyforma hajókat.

Az 1929-ben alapított Magyar Vitorlás Yacht Szövetség egyik első és fontos feladata volt a hazánkban – a két vezető klub, a KMYC és a BYC korábbi megállapodása értelmében – egységes tervek és előírások szerint fejlesztendő osztályhajók meghatározása, hiszen reális versenyzés már abban az időben is csak így volt elképzelhető.

Az 1936-os berlini olimpiára Hellmut Wilhelm Strauch által megálmodott Olimpia-jollék (O-jolle) már egységes tervek és előírások alapján készültek Európa számos országában, így Magyarországon is. Az olimpia versenyeit a rendező által biztosított egyforma hajókkal bonyolították le. (Ez egyébként a kisebb hajók esetében napjainkban is szokás az olimpiákon.)

A második világháborút követően egyre nagyobb szerepet játszottak a versenyeken az OD hajók, az olimpiák összes szabad építésű vagy építési képlet szerint szabályozott hajóosztályát lecserélte a NOB. Jelenleg kizárólag OD osztályok szerepelnek az olimpiai játékokon.