A Moody csak néhány évig gyártotta az Eclipse modelleket, ezt a különleges belső kormányállással szerelt motorsailert. Az eredetileg is igen drága hajók szépen öregedtek, még ma 30 év után sem sok eladó példányt találni a piacon. A hajókat KEMP márkájú betekerős árboccal szállították, de ez a gyár már nem létezik, felfalta a piacvezető Selden. Mielőtt az ember bemenne egy árboc boltba, szembesül néhány korlátozó nehézséggel. Először is ilyen árbocot már régen nem gyártanak. A  korszerű és biztonságra törekvő  megoldás ma a hátra nyilazott száling. Szemben a hajótengelyre merőleges un. egyenes szálinggal, ennél a megoldásnál a hátramerevítők, az achter, vagy a backstag szerepe kevésbé hangsúlyos. Nosza vegyünk hátranyilazott rudat! Na jó de hova kössük? A hajótesten a bekötési pontok fixen rögzítettek, tehát  csak egyenes szálinggal szerelt árbocot fogadnak be. Találtam egy olasz gyártó céget, akik ajánlatot tettek egy új árbocra. Le sem merem írni az összeget. Akkor nézzünk körül a használtcikk piacon! A kínálat nyomasztóan kevés. Mi lehet ennek az oka? Árboc cserére ritkán kerül sor, a gyárilag szerelt rudazat az esetek többségében végig kiséri a hajó teljes életciklusát. A hajóbontó vállalkozások feldarabolják és értékesítik a hasznosítható fémeket ahelyett, hogy hosszan tárolnák azokat. Találtam azért néhány jó minőségű árbocot, ezeket vagy karbonra, vagy betekerősre váltás miatt vették le a hajókról. Nyilván, ha főleg versenyeken használnám a hajót, akkor soha nem vennék nehéz, merev betekerős árbocot, mert se hosszú vízszintes latnit, se hasas, denevéres, különösen laminált vitorlát a betekerő rendszer nem fogad be. Ezen valamit segít a függőleges latnizás, de hullámos vízen a kabintetőn állva a lazy jack vezető kötelei közé hajtogatni a vitorlát nem egy nyugdíjasoknak való foglalatosság. 

Ebben a szűkös korlátos világban még az AI igen kreatív keresési trükkjei sem sokat segítettek, bár némi eredmény azért mutatkozott. Nekünk egy 12.5 m hosszú decken ülő betekerős dupla egyenes szálingos árboc kellett volna, ráadásul a hajónk 8.5 tonnás tömege is tovább szűkítette a lehetőségeinket. Itthon vagy rövid, vagy nagyon hosszú, vagy bizonytalan állagú rudakat találtunk, külföldön egy-két német és egy látszólag majdnem tökéletes spanyol lehetőség kínálkozott.

A spanyol árboc tulajdonosa karbonra cserélt, így maradt meg a szépséges Z-spar rudazata. Még az ára is elfogadhatónak tűnt, de mielőtt a szállítást kezdtem volna intézni még egyszer  átgondoltam a lehetőséget.  Az árboc hossza pont megfelelt, de csak egy hátra nyilazott szálinggal volt szerelve. Tudós barátaim jelezték, hogy ez az árboc egy lényegesen könnyebb hajóra volt optimalizálva, és még ha át is alakítom dupla szálingosra a falvastagsága nem tűnik megfelelőnek. Elengedtem ezt a kalandos utazást, pedig már beleéltem magam, miként fogom a hosszú rudat hazavonszolni keresztül Európán a legnagyobb nyári csúcsforgalom idején.

Időközben többen is jelezték, hogy évek óta fekszik valahol Fűzfőn egy komolyabb árboc dupla szálinggal, sok sok tartozékkal, többek között a betekerős merev forstaggal és az összes álló és futó kötélzetével. Hívom Nemes Laci barátomat, akire úgy tekintek mint a legtöbb titok tudója, legalábbis a fűzfői csücsök szövevényes kapcsolati hálójának egyik meghatározó eleme, hajóm nem hivatalos boat captain-je. Persze, hogy hallott egy elfekvő árbocról, úgy sejtette, hogy valahol a Fejeséknél hever a kerítés mellett. Átmegyünk, mindenki csak vakarja a fejét, úgy néz ki a lomtalanításkor a haszonvastelepen kötött ki. Van nagy szomorúság, amikor bevillan, hogy a Marinában van valami csili vili árboc, ami évek óta vevőre vár. És tényleg! Ott fekszik szakszerűen bakra téve egy gyönyörű két szálingos Z-spar, kicsit hosszú kicsit drága, de érzem, ebből még lehet valami. Megkapjuk a tulaj számát hívom is azon nyomban. Gábor a vonal végén, kedves barátságos hang, érezhető, hogy inkább segíteni, mint mindenáron eladni szeretne. Megtudom, hogy az árboc egy Beneteau-ról származik, amit néhány éve egy új Selden rudazattal upgradeltek a teljesítmény fokozása érdekében.

A csomagban benne volt a merev forstag, az álló és futó kötélzet, az alba két spi boom, a teljes vitorlázat is, amit nem kértem, mert a rövidebb boom és az alacsonyabb árbocmagasság miatt nem tudtam volna használni, így sikerült egy – kedvező - igazán sporttársi árban megegyeznünk. Gáborral az átalakítási munkálatok közben is többször találkoztam, mindvégig éreztette együtt érző támogatását, örömét, hogy régi árboca új életre kelhet. Meg van az árboc, akár be is tehetnénk, de hát hosszabb vagy 2.5 méterrel, a szálingok hátra nyilazottak, a hajóhoz sehogy se köthető. Bár csábító egy magasabb árboc a hozzá illő bitang hosszú bummal, de az 1.45-ös merülésű kílemmel, egy sokkal nagyobb vitorlafelülettel csak fetrengenék. Ha levágunk a tetejéből, attól még a boom továbbra is vagy 30 cm-el feljebb van, ráadásul ha csonkoljuk a tetejét, akkor a nyitott rész a betekerő tengelye előtt felérne a záróelemig amitől bizony szétnyílna, szétfeszülne a tető.

Tehát a felső 10-15 cm-en a nyitott rést be kellett hegeszteni. Az alsó rész vágásánál is figyelembe kellett venni a kábelek és a kötelek kibúvó nyílásait, az alba bekötési pontját így azokat is feljebb kellett helyezni. Az árboc talp szélesebb mint a régi, pont ráfed a kábelek deck átvezetésére, ezért azt is át kellett alakítani. Egy ilyen komplex átalakításhoz nem sokan értenek, akiknek van gyakorlata azok többnyire tele vannak munkával. Szerencsém van, mert Ernő, a rudazatok mestere vállalja a munkát. A szálingok sincsenek jó helyen, ráadásul a veret a nyilazottságnak megfelelő alumínium öntvény. Hál Istennek a tartó nem a most használatos árbocon átfutó típus, így a módosítás nem érinti a rudazat belsejét. Laci barátom talál egy mágust, aki képes az öntvény átalakítására. Egy füst alatt az árboctalpat is szakszerűen átalakította. A szálingok hosszán nem kellett változtatni, mert megegyeztek az eredetivel. Az álló kötélzetet 6, 8, és 10mm keresztmetszetű kábelek alkották csak méretre kellett őket vágni és a megfelelő villás és szemes terminálokat rápréselni. Igen ám, de a 10mm-es átmérő feladta a leckét. Kellett találjak 4 db villás végű spannert a megfelelő menettel. Pungor Gyuriéknak volt is raktáron, de a gyári Seldén árak messze átlépték a fizetőképességemet. Kiderült, hogy hiába erőlködök, a 10-es kábelre gyakorlatilag nem tudnak szakszerűen terminált préselni, legalábbis a hajós szervízek egyike sem vállalt ilyen munkát. A mesterséges intelligencia csodákra képes, talált egy kelet-magyarországi céget, akik fel voltak szerszámozva, sőt a pesti telephelyük is képes volt ezt a munkát elvégezni. Közben rájöttem, hogy ha 8-as kábelhez illő spannereket veszek, és a felső menetes 10-es terminál menetes részét átesztergáltatom a 8-as spannerek méretére, akkor jelentős költséget tudok megtakarítani. Ebben Füke Csabi is komoly segítséget nyújtott, mert nem csak  a spannerek árából adott komoly engedményt, de az időközben beszerzett 10-es terminál átalakítását is megszervezte. Az achter Y elágazásában futó, a bajt okozó csiga helyére egy komoly méretezett, dupla tengelyes elosztó került így a forstagot feszítő csigasor is megmaradhatott.

Ahhoz hogy az állókötélzet hosszát be lehessen állítani, kellett egy próba emelés, ahol a merev forstag méretre vágásával kialakul az árboc dőlésszöge, majd ehhez igazítva  lehet beállítani a lekötési hosszakat. 

Mi lett a mozgó mozgó kötélzettel?

Mielőtt a fémszerkezeti munkák megkezdődtek volna, az árbocból kilógó bezöldült, mohos kötélkazalt tisztába tettem, majd egyenként vékony behúzó madzagokkal kiváltottam. Több mint kettőszáz méternyi, meglepően jó állapotú kötél jött ki az árbocból. Otthon egyenként kimostuk letisztítottuk őket, majd hosszuk és átmérőjük szerint kerültek vissza a megrövidített csőbe. Amikor a törés után hátramenetben vonszolva végigszántottuk a medret, a toppon található összes technika odaveszett. Az új felszerelésnek része volt egy B&G szél jeladó törött sérült aljzattal. Ezt próbáltuk feléleszteni, de a kapcsolatot a meglévő Raymarine műszerekkel nem sikerült helyreállítani. Mindenesetre ígéretet kaptam a Windwiseres Fazekas Ákostól, hogy a sikeres hazai fejlesztésű jeladóját összeköti a műszerekkel. Nagyon várom. A topra felkerült még egy NASA körkörös ledes horgonyfény, egy klasszikus széljelző és egy rádió antenna. Az antenna azért is nélkülözhetetlen, mert ez a legjobb eszköz a madarak távoltartására az értékes szélműszerektől. A jeladón kívül az összes elektromos és hiradástechnikai kábelt Németh Robi barátom nagy szakértelemmel rendezte, és tette működőképessé.

Újabb emelés. A Fűzfő Marina virtuóz darusa Misi, és Ernő tökéletes együttműködésével az árboc megtalálta végleges helyét. Beillesztettem a régi bummot, átalakítottam, beüzemeltem az új albát, befűztem a shottokat, lerövidítettem a túl hosszú köteleket, felszegecseltem néhány bikát és kötél kötegtartót az árbocra és kész. Ennyiből áll egy árboccsere. Jobb ha elkerülöd!

Ezúton is köszönöm mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy a Vidra újra vitorlák alatt hajózzon, de hálás vagyok a segítő szándékú együtt érzőknek is, akik ötleteikkel, kapcsolatrendszerükkel segítették a bonyolult technikai puzzle összerakását.