Keneséig simán leérünk, bár a szél érezhetően csökken. Reménykedve vesszük a kenesei bójasort, de aztán elkezdődik az idegek harca, nem elsősorban a hajó-hajó, és legénység-legénység, hanem a vitorlázók-időjárás viszonylatban. A sebességmérőn a szomorú 0.0 kts látszik, a széljelzők helyett egymás szavát figyeljük és társadalmi életet élünk a mellettünk senyvedőkkel. Ha egy-egy motoros elpörköl mellettünk, kifejezetten örömmel tölt el; de kizárólag akkor, ha ezt mögöttünk teszi. A hullám előretol ugyanis... Meg elfelejtettem simlisapkát hozni, és várom, hogy a sebességüktől a kezembe repül egy... Megfogalmazódik bennem egy szerény javaslat: külön kategóriában el lehetne indítani a motoros hajókat is a Kékszalag vonalán.
A tihanyi keleti kapu vételekor van egy kis szelünk, a THE előtt bemegyünk a csőbe. Gyorsan áthaladunk a szoroson, és irány a déli part…
De nem. Lassan megyünk át.
Aztán kiderül, lassan sem.
Viszont a látvány gyönyörű, és reménykedünk, hogy a nyugati medencében megjön majd a szél.
A kompforgalom tíz óra után leáll, mert kompnak már nincs hely a vízen.
Elvergődünk Földvárig, ahol hosszabban időzünk.
Egyszer csak megjön a légitámadás, jelentős zümmögéssel kísérve.
Nem fokozatosan, mert éppen egy néhány szóból álló mondat közepén tartok, amikor megkezdődik; amikor kiteszem a pontot, addigra bezöldül a vitorlánk.
Szúnyogok hada lepi el a hajót, és a ruházatunkat is.
Állítólag árvaszúnyog, ami tudvalevőleg nem csíp. Úgy látszik azonban, hogy néhányan közülük már megtanulták azt is.
Ha a számba repülnek, azt kifejezetten élvezem, mert éhes vagyok. Ezzel szemben az orromban és a fülemben idegesít a zümmögés.
Helyet a hajón nem változtatok, mert amikor ismét leülök, kattogva-recsegve préselődik agyon egy-egy szúnyogcsalád.
A szúnyoginvázió a holtpont, elképesztő marhaságokat találunk ki. Ezúton kérek elnézést például azoktól, akik az éjszakai sötétségben mekegést hallottak, azt a hangot én adtam ki, mint hajókecske.
A napfelkeltét a példaszerű legénység hajóápolással kezdi, tekintve, hogy a deck úgy néz ki, mintha a Kis állathatározót és az általános iskolai növénygyűjteményemet kereszteztük volna: préselt szúnyogtetetemek mindenütt.
A hajnali szél elvisz minket egészen Badacsony vonaláig, a keszthelyi bója viszont beláthatatlan messzeségbe kerül. A GPS szerint hatvan óra múlva érjük el…
Az MVSZ elhatározza, hogy megviccel minket, mert SMS-t küld: hideg ásványvizet oszt majd. Még mindig várjuk, de én meg itt üzenem, hogy már vettünk a SPAR-ban.
A bójavétel után spinnakerrel megyünk Fonyódig - ahol éppen azon tanakodunk, vajon vasárnap reggelig beérünk-e. De megtörténik a csoda: szelünk lesz. Csak kitartson, mondjuk egymásnak és ez hat. 4-6 csomós sebességgel megyünk Földvárig a déli parton. Itt megdöntjük saját sebességrekordunkat és ennek annyira megörülünk, hogy egy reff 2-vel ünnepeljük.
Átrepülünk a csövön, ahol meglepetten konstatáljuk, hogy a hajózási út déli oldalát jelző bójasorból az első és a harmadik nem világít. Még jó, hogy a Kékszalagos bóják kint vannak.
Nincs idő háborogni, 6-os szélben vágtatunk be a célvonalon, 22:17-kor, a 183. helyen.
Örömszintünk az egekben, kis csapatunk fáradtságát feledve köt ki a hajógyári kikötőben, a Stefánia mellett. Kinek van kedve visszamenni most Lellére?
Felballagunk a rendezvénysátorba, de az étel- és italjegyek lent maradtak a hajóban. Karszalag, póló rajtunk, én meg mint nemecsek ernő (csupa kisbetűvel) érdeklődöm meg, hogy nem kaphatnánk-e így enni? Röviden: nem.
Na húzzunk innen – fogalmazódik meg bennünk elméleti, majd verbális szinten.
A Szövinél a pizzériában eszünk, közben magasztaljuk magunkat egy darabig, majd lassan nyugovóra térünk. Álmomban szúnyogokkal viaskodom.
Hely:183
Bow: 466
Osztály: YS II.
YS:103
Nemz: HUN
Vitorlaszám: 886
Hajó neve: SZÉLVEZET
Nevező egyesület: Balatoni Hajózási SE
Kormányos: Dr. Lászlófy Csaba (BHSE)
Legénység: Bertalan Vilmos (BHSE), Zalai Lilla (YKA), dr Kamarás Géza (RE), Örményi József (RE), Csépán Illés (RE), dr. Fódi András (RE)
Befutási idő: 03-07-10@22:17:01
Futott idő: 1:13:17:01
Lászlófy Csaba
