Jó lenne, ha mások is kapcsolódnának ehhez és hozzátennék a maguk történetét. Ez sok szempontból lehet jó. Azon túl, hogy szórakoztat, egy kicsit megőrzi hőseinek emlékét, ami egyáltalán nem baj. Ennek apropóján álljon itt az első történet. Én magam is csak hallottam.

 

A történet Siófokhoz kötődik. Didergős, ködös, késő ősz. A hajós nép munka után, kinek mikor sikerült partra jutni, majd mindennap összegyűlt egy pár fröccsre a kikötő melletti egyik kocsmában. Írhattam volna büfét, presszót, italmérést stb. ezek, lehet, hogy szebben hangzanak, de mégis a hajós nép csak kocsmának hívja. Meg talán nem is baj, nekem nem degradáló az elnevezés.

Nos, hogy folytassam, ide gyűlt össze a hajós nép. Már javában besötétedett, amikor nyílt az ajtó és megjelent az én nagy bajuszú pirospozsgás kedvencem, akit a hajósnép, csak egyszerűen Hóhér-ként ismert. A neve eredetének külön története van. Remélem egyszer majd ez is megírásra kerül.

Belépett, becsukta az ajtót maga mögött, erre valamiért elhalkult a kocsma zaja. Egy valakit azonban nem zavart a jelenléte. Ez, egy talpig „földkerülőbe" öltözött, amolyan igazi hajós figura volt, csizmában, vízhatlan nadrágban, mindenféle „polárokkal" színezve, kesztyű, sapka, mentőmellény hanyagul félredobva. A koma, csak egy pillantást vetett a jövevényre, gyorsan még egy kör fröccsöt rendelt, hozzátéve, hogy Hóhérnak is, és folytatta az élménybeszámolót. Régóta folyt a csevej, valószínűleg már többedszerre kerülték meg a földet, jártak a Jóreménység- és a Horn fokon, Bahamákon, a Karib tengeren. A fiúk sokat mondóan hümmögtek, elismerőleg bólogattak és jöttek a vadabbnál vadabb történetek.

Hóhér nem bírta tovább, az egyik hatásszünetben, megköszörülte a torkát, jelezve, hogy szólni kíván. Mivel tisztelték és adtak a szavára, hagyták is szóhoz jutni.

Nos uram, itt engem jól ismernek. Én is „tengert járt" ember vagyok, éveket szolgáltam az Adriai tengeren. Én minden szavát csak igazolni tudom. Én magam is voltam olyan viharban, amikor a reflektor fénycsóváját is elfordította a szél!

Erre a mesélő nem számított, halk kuncogások hallatszottak a hallgatóság soraiból. Gyorsan fizetett, szedte a cókmókját már távozott is.

A hajós nép, élen a kocsmárossal, Hóhérra förmedt.

-Te bolond ! Ebben még legalább két kör fröccs volt !!

 

Nos, lehet, hogy a fele sem igaz, lehet, hogy nem így történt.

Rick Csaba